Legalábbis Andrew Garfield szerint. Az egykori hálószövőt megszemélyesítő színész noha rendre fogadkozik, hogy a Pókember témát szeretné lezártnak tekinteni, az utóbbi időben a 99 homes című filmje sajtókörútján rendre előkerül a téma, amit általában valamilyen meghökkentő kijelentés követ. Most azt találta mondani, hogy nagyon reméli, hogy Pókember a közeljövőben leveti a konvekciókat, noha tisztában van vele, hogy egy fehér, hetero karakter lett eredetileg megalkotva.
Alig várom, hogy eljussunk arra a pontra, amikor már nem kell erről beszélnünk, és egy pánszexuális Pókembert üdvözölhetünk. Mármint mitől félünk annyira? Miért kell azt mondanunk "Nem, ez csak férfi és nő között lehetséges"? Mindig félünk attól, ami idegen tőlünk. A szerelem az szerelem. A bőr az bőr. A hús az hús. Ugyanabból gyúrtak mindannyiunkat. Semmivel se vagyok több. Számomra pont abban rejlik Pókember szépsége, hogy tetőtől talpig álcázva van. Éppen ezért mindenki a ruhája alá képzelheti magát. Mert nem látod a bőrszínét, a nemi identitását. Nem látod, hogy mennyi idős, nem látod a nemét, semmit. És én ezt üdvözlöm benne. Mert mindenki lehet a saját élete hőse.Garfield nem először tesz ilyen kijelentést a karakterrel kapcsolatban, noha eme pánszexuális (értsd.: olyan ember, aki a nemet és nemi irányultságot lényegtelennek érezve képes szexuális vonzódást, szerelmet érezni egy másik személy iránt.) megjegyzése egy fokkal mégis könnyebben emészthető, mint két évvel korábban tett nyilatkozata, amelyben akkor még azt találta megjegyezni A csodálatos Pókember-filmek producerének, Matt Tolmach-nak, hogy a (végül meg nem valósult) harmadik részben, M.J. lehetne férfi, és Michael B. Jordan játszhatná, aki azóta a Fantasztikus Négyessel látványosan beégett. Igaz, a brit-amerikai színész később elismerte, hogy ez a felvetése nem volt teljesen komoly, később megjegyezte, hogy izgalmas lenne a karakter fejlődésével együtt felfedezni annak szexualitását is. Természetesen Garfield eme pánszexuális nyilatkozata alapján eléggé szélsőséges reakciók születtek a rajongók körében, és a legtöbben azt róják fel neki, hogyha egyesek ilyen szuperhőst akarnak, akkor miért nem hoznak létre egy vadonatújat ahelyett, hogy a meglévőket piszkálnák. (Erre a személyes válaszom ugyanaz lenne, mint arra, hogy Hollywood miért nem gyárt eredeti filmeket a folytatások feldolgozások és előzmények helyett: mert nem kifizetődő.) Ugyanakkor ha eltekintünk a szexualitás kérdésétől, akkor Garfield elég pontosan összefoglalja azt, amit a figura jelképez, az már természetesen más kérdés, hogy ehhez szükséges bárminemű változtatásokat eszközölni egy több évtizedes karakteren a kor elvárásaihoz igazítva. Mindenesetre nem valószínű, hogy a Tom Holland-al 2017-ben érkező rebootban (amit változatlanul a Sony készít, csupán Kevin Feige-ék bevonásával) bármi hasonlót megmernének lépni, hiszen ezt korábban már kikötötték a szerződésekben, aminek szintén voltak hangos ellenzői, viszont Garfield ezúttal nem említette, hogy a Peter Parker-féle verzióra kellene gondolni. Ti hogy látjátok?