Mert hogy ellopták, ez szinte biztosra vehető. Nem egyetlen személyből, nem egy rétegből, magából Hollywood-ból veszett ki a kreativitás, vagy ha teljesen nem is estek ki az ötletelés medréből, már csak centik választják őket el attól. Egy-egy ígéretesebb és nem tömegsémára épülő (lásd: Álomháború, A közösségi háló, Eredet, Viharsziget - hogy csak az idei termésből mazsolázzak) mű mellett természetellenesen egy kaptafára dolgoznak a rendezők, pedig más-más név alatt látták meg a csillagos eget. A mesék és animációk terén már kifejtettem ezen álláspontomat, de a ti kommentjeiteket is alapul véve bátran állíthatom, hogy magára a filmvilágra is ráhúzhatjuk a fakóság vádját. A stúdió érdeke nem az egyediség, inkább a pénzszerzés minden áron, átgázolva a forgatókönyvön, a színészeken, a rendezőn, a jóízlésen. Ha egy film legelső része olyan sikeres lesz, hogy a pénztárnál csak úgy tömegesen kattognak stúdió bácsi zsebébe a zsíros kötegek és neadjisten pár tonna apró is, szépen fokozatosan biztosra lehet venni, hogy sorozattá növi ki magát. Legyen belőle még hat, hét rész... komám, ne válogass! Megeszi azt a nép, akár csak a száraz kenyeret. A kötelező folytatások mellett egyetlen rosszabb elképzelést tudok felhozni: az értelmetlen reboot meggondolatlanságát. Miért kell bojgatni azt, ami régen működött és klasszikussá, legendává vált? Némely esetben (ahogy egyik kommentelőnk fogalmazott, pl. a Star Trek esetében) erre szükség van é jól is sül el, de az újragondolások 90%-ában a kezdő szintet sem üti meg az adott reboot. Remélem nem csak én látom ennyire drasztikusan a helyzetet, és szerintetek is kezd kiveszni a kreativitás a filmgyártásból néhány kivételt - ami erősíti a szabályt - leszámítva. Vagy tévednék? Cáfoljatok meg.