Ezeket mondta a szakma a "túl fehér az Oscar" ügyben

Szóval, van ez a dolog az Oscarral, ami lassan nagyobb tömeget mozgat meg, mint a jelöltek maguk, de az Akadémiának megvolt a maga válasza rá. Most lássuk, hogy a szakmabeliek, a színészek, a rendezők, hogy vélekednek az #OscarsSoWhite ügyről. Rengetegen osztották meg a véleményüket, van, aki keményebb bírálatot fogalmazott meg, van, aki kicsit enyhébbet, de összességében nincs túl nagy elégedettség sehol sem.

Kezdjük talán azokkal, akikről már írtunk és gyakorlatilag az elsők között reagáltak: Jada Pinkett Smith ezt a videót rakta a Facebook oldalára, amiben kifejti, hogy már rég kiharcolták maguknak azt a jogot, hogy nem kell külön kérniük, hogy meghívják őket bárhova: Spike Lee-vel és Will Smith-szel együtt idén nem fognak megjelenni a ceremónián, sőt valószínűleg nézni sem fogják. Utóbbival itt egy hosszabb interjú:

Én azt gondolom, hogy harcolnom kell és meg kell védenem azokat az eszméket, amik nagyszerűvé teszik ezt az országot és a hollywoodi közösséget, és amikor meglátom a jelöltek listáját, már nem látom ezt a szépséget. [...] Ez egyáltalán nem rólam szól. Ez azokról a gyerekekről szól, akik leülnek a tévé elé, hogy megnézzék a gálát, és nem látják, hogy valaki képviselné őket.

https://www.youtube.com/watch?v=MFJhNUwGysQ A kétszeres Oscar-jelölt és a tavalyi Emmy-győztes Viola Davis már az akkori a köszönőbeszédében is kiemelte mennyire fontos, hogy végre valaki észrevegye a problémát:

A probléma nem az Oscarral van, hanem Hollywood filmkészítési szisztémájával. [...] Hány fekete filmet készítenek egész évben? Hogy lesznek ezek eladva? Azok a filmek, amik mégis elkészülnek, amikor a producerek végre képesek túllépni a saját határaikat, abban az értelemben, hogy hogyan válasszák ki a megfelelő színészt a szerepre. Eljátszhatja ezt a szerepet egy fekete férfi és egy másikat egy fekete nő?

https://www.youtube.com/watch?v=OSpQfvd_zkE A 12 év rabszolgaságért Oscart kapott Lupita Nyongo az Instagramon tette közzé véleményét: https://www.instagram.com/p/BAv26XhnuRZ/ A tavalyi év egyik nagy lemaradója, Ava DuVernay (Selma) pedig a következőket mondta:

Mindannyian éreztük a szégyent, még akkor is, amikor nem hittük, hogy tévedünk. A tény az, hogy midenki más gondolja azt, hogy tévedsz.

https://twitter.com/AVAETC/status/690636448656060416?ref_src=twsrc%5Etfw Ezt pedig már az Akadémia változtatásairól mondta:

Egy jó lépés egy hosszú és bonyolult utazás felé a színesbőrű + női színészekért.

Ice Cube (Straight Outta Compton, Pofázunk és végünk, 21 Jump Street) a The Graham Norton Showban nyilatkozott: https://www.youtube.com/watch?v=b3LGAgM32_E

Mi nem a filmiparnak készítünk filmet, hanem a rajongóknak, az embereknek. Ha ez az ipar ad neked egy díjat, vagy sem, kapsz tőlük egy hátbeveregetést, vagy sem, az jó, de nem ehhez kell tartani magad. Rengeteg helyről kaptunk elismerést. Sokan szerették ezt a filmet (Straight Outta Compton).

Don Cheadle-t 2004-ben jelölték Oscarra a legjobb mellékszereplő kategóriában (Hotel Rwanda):

Talán, amit tennünk kéne, az az, hogy csatlakozunk az Akadémiához és tényleg megnézzük a filmet. A legtöbbször azért nem kapnak jelölést, mert a tagok nem is látták a filmet.

Az Akadémia egy olyan szervezet, akik azt mondják, hogy nem tudnak azonnal radikálisan változtatni. Pedig jobb, ha minél gyorsabban bekövetkezik. Az Oscar február 28-án lesz. Cherylnek szüksége van rá, hogy imádkozzunk a változásért, mert ez is el fog jönni. [...] A jelenlegi választó közösség nem reflektál se rám, se erre a nemzetre.

Nem hallottam semmi ilyesmiről, de gondolom sokan sírnak miatta. [...] Az Akadémia nagy része nem is nyert soha Oscart.

Most beszélhetünk itt százalékokról, hogy milyen emberek alkotják az Akadémiát, meg mennyi idősek stb., de az igazi probléma ott van, ahol a filmeket készítik. A döntéseket a stúdiók fejesei hozzák, valamint a TV társaságok, rajtuk múlik, hogy mi készülhet és mi nem. Ez a kezdő pont. Ez a probléma gyökere.

Ha visszaemlékeztek 10 évvel ezelőttre, akkor igazából az Akadémia jobb munkát végzett. Gondoljatok csak bele, mennyi afro-amerikait jelöltek. Mondjuk szeretnék amellett érvelni, hogy a probléma nem teljesen abból áll, hogy kit választanak ki, hanem: Mennyi lehetősége van manapság a kisebbségnek a filmekben, kifejezetten a minőségi filmekben?

Amikor reggel felébredek elgondolkozom: Mi lenne a helyes megoldás? Mert, ha felelevenítjük Martin Luther King Jr. örökségét, akkor tudjuk, hogy a jó emberek, akik nem cselekszenek sokkal rosszabbak azoknál, akik gonoszan cselekszenek és nem ismerik a helyes utat.[...] Teljesen egyetértek azzal, hogy ez nem csak az Akadémia hibája, az egész amerikai rendszer tele van a kivételezett fehér ember rasszizmusával.

Rengeteg fekete színész van, de nem szavazhatsz csak azért valakire, mert fekete. Nem mondhatod: hogy nem volt igazán jó, de fekete, szóval rá fogok szavazni. Jól kell színészkedni.

A legjobb az benne, hogy nem kell elmenned. Főleg az Oscarra nem. 24 óra egy repülőn, azért, hogy ott ülhessek és megtapsolhassam Leonardo DiCapriót. Imádom Leonardót, egy filmben a fiamat játszotta (Eredet), de én már túl öreg vagyok ahhoz, hogy ennyit utazzak, főleg azért hogy ott üljek és tapsoljak valaki másnak.

Engem nem érdekel az Oscar, nem érdekel az ilyesmi. [...] Arra gondoltam, hogy nem erre koncentrálok. Számomra ez a munkáról szól. Ha kapunk érte egy díjat az remek, viszont nem gondolok rá. Semmi nem fontosabb abban a pillanatban annál, mint maga a munka, amit végzel. Szóval, amint befejeztük a munkát, én visszavonulok. Egyszerűen ez nem olyasmi, ami lekötné a gondolataimat.

Az Akadémia épp most tett meg egy hatalmas lépést, de igazából az Akadémia csak az utolsó láncszem. Remélhetőleg, aktív változás, pozitív változás, ami kihathat a lánc elejére is. Ennek az országnak a demográfiai komplexitásának pedig nem csak a lánc végén kellene megjelennie. A mozi egy tükör, ahol mindannyian láthatjuk magunkat. Úgy érzem, hogy a düh az Akadémia irányába megalapozott, de nem ez a probléma. A probléma sokkal korábban lép be a rendszerbe.

Amiről mi itt beszélhetünk, az egy hatalmas szisztematikus igazságtalanság a különböző etnikumokkal és a nemekkel, ami sokkal mélyebbről jön, mint az Oscar. Az országunkban és a filmiparban masszív problémák vannak.

A mi országunkban van egy tudatalatti rasszizmus... és ezt a Polgárháború sem tudta megváltoztatni. Csak 200 év telt el, ez csak egy újabb példája ennek. Van nagyobb problémánk annál, hogy nem jelölnek fekete színészeket, az utcáinkon fekete fiatalokat ölnek meg a rendőreink. Ez sokkal nagyobb probléma.

Minden évben megtartjuk ezt a beszélgetést és ez felidegesít. Nem sok támogatást kapnak azok a kis stúdiók, akik olyan filmeket csinálnak, amik színesebbek, mint bármi más, de nem lehet csak az Oscar ideje alatt nyafogni miatta! Szóval, senki ne legyen meglepve.

Reese Witherspoon 2006-ban nyert Oscart a Walk the Line-nal, tavaly ismét jelölték a Vadonban betöltött szerepéért:

 Nagyot csalódtam, hogy 2015 legjobb filmjei, készítői és színészei nem lettek elismerve... Semmi nem tudja elhomályosítani a munkájuk minőségét, de ezek a filmkészítők megérdemlik az elismerést. Mint az Akadémia egyik tagja, nagyon szívesen látnék egy sokkal színesebb szavazó testületet.

  Michael Moore dokumentumfilm készítésben utazik, 2003-ban sikerült is nyernie a Bowling For Columbine című filmjével:

A problémát a stúdiók rendszerében kellene megoldani. Amióta csak az eszemet tudom, a filmipar mindig is fehérek és férfiak által dominált ipar volt. Ha az ember New York-ban dolgozik, nap, mint nap találkozik afro-amerikaiakkal. Elrepülhetek én Los Angelesbe egy két-három napos értekezletre anélkül, hogy egyáltalán látnék hatalmi pozícióban másokat a fehéreken kívül. Teljesen mindegy, hogy éppen melyik városrészen vagyok, Burbank, Nyugat-Hollywood vagy Santa Monica. Szeretem Los Angelest, de a problémát ott kellene megoldani.

Cuba Gooding Jr.: nincs túl sok jelölése vagy díja, és nem véletlenül, de azért egy Oscar 1997-ben mégis csak becsúszott a legjobb mellékszereplő kategóriában (Jerry Maguire):

Úgy gondolom, hogy minél több kisebbséget raknak be a tagok a közé annál jobb. [...] Rengeteg film érdemes az elismerésre, a The Butler, Red Tails, Selma stb. Ezek a történetek feketékről szólnak, a nézők egyre többet kapnak az afro-amerikaiak történetéből és a támogatottságuk csak tovább nőtt. És egy idő után, még több hasonló projekt után, amik minőségiek, nem lehet tovább letagadni vagy figyelmen kívül hagyni őket. Remélhetőleg.

Quincy Jones zeneszerzőt és producert hétszer jelölték Oscarra (mindig a legjobb dal és filmzene kategóriában), 1995-ben pedig Humanitárius díjat kapott az Akadémiától és egyben ő volt az első afro-amerikai governor:

Kérni fogom a vezetőségtől, hogy had beszélhessek a diverzitás hiányáról egy öt percben. Találnunk kell egy megoldást, túl régóta van ez így. [...] Két módon léphetünk fel ellene. Lehet bojkottálni, vagy megoldást keresni és rendbe hozni. Félelmetes látni, hogy a jelöltek 90%-a fehér és 80%-a férfi. Ez nevetséges és helytelen.

Ian McKellen (kétszer jelölték, egyszer Gandalfért még 2002-ben) szerint van itt más probléma is, amiről beszélni kéne:

Nem csak a feketékkel figyelmetlen a filmipar. Régen a nők voltak, manapság meg egyértelműen a melegek.

Ugyan két meleg Oscar díjas is van, Jodie Foster (A bárányok hallgatnak) és Joel Gray (Táncos a sötétben), de amikor megkapták a díjat még nem coming-outtoltak, szóval, csak félig számít. Ők lennének a fontosabbak, persze szinte mindenki, aki él és mozog elmondta a véleményét. Aki eddig kitartott és elolvasta a fentieket, azoknak mindenképp jár egy vicces Saturday Night Live-os szkeccs a témában: https://www.youtube.com/watch?v=ospx7tXWYbI Ti mit gondoltok az egész témáról? Miben látjátok a megoldást?