Tilda Swinton kétségtelen, hogy korunk egyik legtehetségesebb és legjobb átváltozóművésze, aki a kis független filmeket és drámákat (Beszélnünk kell Kevinről, Michael Clayton, Halhatatlan szeretők) időnként megszakítja egy-egy nagyobb volumenű, populárisabb mozival, mint a Narnia krónikái, a Kész katasztrófa, vagy a most bemutatott Doctor Strange. Ezekben rendre teljesen más fizimiskával láthatjuk, így azt is simán elhinnénk, ha a Harry Potter univerzumban CGI helyett ő maga játszana egy házimanót, vagy egy akromantulát (bazi nagy pókot), azonban utóbbi szériában nem valószínű, hogy valaha is látni fogjuk.
Ahogy az a fentiekből kitűnik, nem a fantasyvel van problémája, hiszen egyik leghíresebb szerepe Jadis volt a Narniában, amit saját bevallása szerint is nagyon szeretett. Ennél prózaibb okai vannak a szériától való távolmaradásának, mégpedig az igencsak magányos és izolált környezet.
Azért nem kedvelem az olyan filmeket, mint a Harry Potter, mert romantizálja az efféle helyeket. Szerintem egy nagyon kegyetlen környezetben kell felnőniük, és nem érzem úgy, hogy a gyerekek élvezik az efféle oktatást. A gyerekeknek szükségük van a szüleikre és a szeretetre, amit nyújthatnak.
Noha Roxfortból sokan mind a mai napig várjuk a levelet, mi szerint felvettek minket, Swintonnak - akinek anno felajánlották Trelawney professzor személyét, amit végül Emma Thompson kaparintott meg - személyes okai is vannak, hogy ne kedvelje az effajta oktatási intézményeket: fiatal éveiben ő is egy ilyenbe járt, mégpedig a londoni West Heath Bentlakásos Iskolába. Személy szerint igyekeztem mindig úgy felfogni az efféle sulikat, mit fiatalkoromban a nyári táborokat, felügyelőtanárokkal és a fiatalok alkotta közösséggel, ugyanakkor ezen élményeim alapján is annyiban egyet tudok érteni Swintonnal, hogy olykor rettentő magányos tud lenni egy fiatal számára, de hozzá lehet szokni, pláne egy olyan suliban, mint a Roxfort, ahol garantáltan mindig történik valami.
Ti egyetértetek a színésznővel? A varázslatokon és a folytonos ármánykodásokon túl mennyire idealizált a Roxfort? Kártékony lehet a fiatalok számára, vagy önállóságra neveli egy ilyen suli, pláne abban a korban, amikor egyébként is leszakadni próbál a szüleiről?