Valentin-nap. Van, aki szereti, más ki nem állhatja, az mindenesetre biztos, hogy üzleti szempontból sokaknak jövedelmező eme a dátum és ez alól a filmipar sem kivétel. Ilyenkor számos párnak jólesik valami romantikus limonádét nézni és összebújva szórakozni.
Nos, ebben az összeállításban nem azokból a filmekből csemegézünk, hanem olyan alkotásokat válogattunk össze, melyek sokkal egyedibbek, szokatlanabbak, különlegesebbek tudtak lenni a zsánerben.
Veszett a világ (1990)
Rögtön egy szürreális road movie-ba csöppenünk, ahol David Lynch ül a volánnál egy olyan párossal, amire nem tudtuk, hogy szükségünk van. Nicolas Cage és Laura Dern közt forr a levegő, gondolkodás nélkül elhisszük, hogy odavannak egymásért és a világ végéig is elmennek a másikért. A Veszett a világ Lynch könnyebben befogadható művei közé tartozik, holott az összkép egy teljesen elszállt elegyet alkot a bűnügyi szállal, gyilkossággal, erotikával vagy épp boszorkányokkal. Ilyen a mindent elsöprő szenvedély, ínyencek előnyben.
A titkárnő (2002)
Finoman szólva sem szokványos romantikus darab, amiben egy abszurd szerelmi szál alakul ki, miközben a groteszk humor keveredik a drámával. A titkárnő az a film, ami A szürke 50 árnyalata lehetett volna, ha szólni is akarna valamiről. A főnök és az alkalmazottja közti viszony itt átalakul egy olyan kapcsolatba, ahol a felek szado-mazo játékokkal dobják fel a napot. Két elcseszett figura egymásra találásának vagyunk tanúi, mely a zavarba ejtő felszín alatt meglepően mély és érzelmes képes lenni. James Spader és Maggie Gyllenhaal párosa nemkülönben telitalálat.
Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004)
Bármekkora közhely egy ilyen tematikájú listába betenni a zsáner egyik legnagyobb címét, muszáj elsütni, mert Michel Gondry műve nem véletlenül vívott ki magának kultstátuszt. A Jim Carrey által alakított Joel könnyen azonosulható figura, elvégre aki szenvedett már szerelmi bánatban, könnyen átélhette azt, amit ő. A kétségbeesés ilyenkor elülteti a fejünkben a gondolatot, miszerint milyen jó lenne elfelejteni egy adott embert. Charlie Kaufman forgatókönyve ezt a tézist bolondítja meg, adva egy sci-fisebb, elemeltebb, mégis teljesen átélhető konfliktust az összképnek. Szuper alakítások és karakterek, fantasztikus hangulat és egy olyan stílus, ami azoknak is tetszhet, akik zsigerből gyűlölik a romantikus filmeket.
Egyszer (2007)
John Carney a zenés romantikus filmek koronázatlan királya. A szerelemre hangszerelve vagy a Sing Street is nyugodtan szerepelhetne itt, de inkább azt az alkotást emeltük ki, amellyel anno berobbant (okkal). Az Egyszer két névtelen ember szerelembe esését meséli el, melyben kulcsszerepe van a zenének. Carney mesterien épít hangulatot, a dalbetétek csodásak (nem hiába nyert Oscart a Falling Slowly), a végeredmény pedig egyszerre tölt fel élettel és töri össze a szíved.
Plasztik szerelem (2007)
Volt idő, amikor Ryan Gosling messziről kerülte a szépfiús szerepeket, ennek pedig egyik ékköve a Plasztik szerelem. Egy antiszociális, szorongó, nehezen feloldódó srácot formál meg, aki rendel egy guminőt és azt tekinti a barátnőjének. A röhejesnek ható felütés végül egy olyan filmben csúcsosodik ki, melyben minden szereplő tüneményes és visszatér az emberekbe vetett hitünk az itt tapasztalható empátia láttán. A fanyar humor mellett a dráma is hibátlanul működik, tekintetek, érintések mondanak nagyon sokat, úgyhogy ne lepődjön meg senki, ha egy elsőre abszurdnak ható jeleneten is eltörik a mécses. Ha ez a film ember lenne, nagyon szívesen megölelnénk.
Blue Valentine (2010)
Íme egy olyan romantikus dráma, mely egy kapcsolat minden állomásán végigmegy, s ettől lesz annyira fájó. Ismét Ryan Gosling, ezúttal az isteni Michelle Williamsszel kiegészülve egy házaspárt alakítanak, akiknek megromlott a viszonya. A rossz döntések, a szikra kihunyása, a fokozatos elhidegülés mellett azonban megismerjük egymásra találásuk történetét is, így egy olyan érzelmi hullámvasúton találjuk magunkat, amely egyszer felemel, míg máskor összetör. Megkapóan őszinte látlelet, mely az idővel csak egyre hatásosabbá válik.
A nő (2013)
Spike Jonze furcsa figura. Nem rest a Jackass tagjaival hülyét csinálni magából, közben pedig ilyen csodákat képes alkotni. Persze a mesterséges intelligenciába beleszerető Theodore (Joaquin Phoenix) története sem hétköznapi, ám ahogy Jonze mesél, az garantáltan elhiteti az emberrel, hogy ez a szerelem igenis valós. Ironikus, hogy a gyönyörű Scarlett Johansson akkor a legcsodásabb, amikor csak a duruzsoló hangját halljuk, de az ominózus szexjelenet is az egyik legszebb, ami valaha készült. Kevés film képes szépen csendben, de ilyen érzékkel megmelengetni és darabokra tépni a szívünk, de A nő ebbe a kategóriába tartozik.
Carol (2015)
Az egyik legstílusosabb romantikus darab Todd Haynes műve, benne két színészistennővel, (Cate Blanchett és Rooney Mara) akiknek párosa ennél jobb nem is lehetne. A díva és a szürke egér valószínűtlen egymásra találásának történetét látjuk, kicsit kiforgatva magából, Patricia Highsmith részben önéletrajzi regénye alapján. Kiválóan megmutatkoznak a vonzalom, majd a szerelem különböző állomásai, a rajongás, az odaadás és egy-egy tekintettel többet tudnak mesélni, mint egy hosszú dialógussal. Lehet kissé idealizáltnak és kevésbé realistának titulálni, de ebben a közegben és stílusban ez kiválóan működik.
Szólíts a neveden (2017)
A 2017-es év egyik gyöngyszeme volt Luca Guadagnino filmje, melyről sokaknak csak a barackos jelenet ugrik be, holott ennél jóval több van benne. A történet helyett sokkal inkább egy hangulatot, érzést hivatott bemutatni és a főszereplő, Elio (Timothée Chalamet) roppant azonosulható figura. Egy fiatal fiú, aki épp fedezi fel a szexualitását, mindent kipróbál és lassacskán rájön, hogy mi is az a szerelem, mitől olyan szép, illetve miért fáj annyira. Pazar atmoszférájú coming of age mozi ez, mely mindent elmesél a fiatalkori útkeresésről és tele van emlékezetes jelenetekkel, elég csak az apa monológjára gondolni.
Portré a lángoló fiatal lányról (2019)
Az összeállítás utolsó, legfiatalabb tagja is egy olyan alkotás, melyben két, a saját neméhez vonzódó ember viszonyát ismerjük meg. Ám ahogy a Carol vagy a Szólíts a neveden esetében, úgy Céline Sciamma művénél sem a szexuális hovatartozáson van a hangsúly, hanem annak ékes példájának ábrázolásán, hogy a szerelemnek nincs neme. Ebben a lassú folyású, tökéletes ütemben felépített drámában minden rezdülésnek szerepe van, fokozatosan alakul ki a vonzalom, a kötődés és mi nézők is egyre empatikusabbá válunk hőseinkkel szemben. Ha kell érzéki, de leginkább szép csendben gyűr maga alá, mindezt egy csodás befejezéssel megkoronázva. A modern romantikus drámák egyik legőszintébb és legszebb képviselője a Portré a lángoló fiatal lányról.
+1 Mielőtt trilógia (1995-2013)
Természetesen nem maradhat ki Richard Linklater Mielőtt trilógiája, mely végrehajtotta azt a bravúrt, hogy a színvonalában nincs változás, maximum elenyésző mértékben. Külön-külön is közel hibátlan művek, de egyben működnek leginkább, hiszen Jesse (Ethan Hawke) és Céline (Julie Delphy) kapcsolata így érik egésszé. Az ismerkedés, a viszontlátás, majd a házas élet szegmensei mind tartogatnak felejthetetlen pillanatokat. Világnézetek, életfilozófiák találkoznak, mindennapi konfliktusok keverednek szenvedéllyel, holott lényegében "csak" két ember beszélget. A műfaj egyik, ha nem a legjobbja ez a három film.
