Több apropója is van ennek a cikknek, melyben a Beverly Hills-i zsaru-trilógiát elevenítjük fel nagy vonalakban. Egyrészt a napokban lett harmincéves a harmadik rész, másrészt pedig július 3-án érkezik a Netflix kínálatába a negyedik rész, ami egy újabb példa arra, hogy a stúdiók szívesen nyúlnak régi klasszikusokhoz vérfrissítés, rosszabb esetben pusztán profitéhség céljából.
Lehet azon vitatkozni, hogy mekkora szükség a franchise bővítésére három évtizedet követően, de most egyelőre tekintsünk hátra, és nosztalgiázzunk egyet!
Beverly Hills-i zsaru (rendező: Martin Brest, 1984)
Martin Brest filmje mind a mai napig a zsaruvígjátékok egyik megkerülhetetlen mérföldköve. A sztori egyszerű, de nagyszerű: a detroiti rendőrségnél dolgozó Axel Foley (Eddie Murphy) barátját meggyilkolják, a szálak pedig egészen Beverly Hillsig nyúlnak, ahol főhősünk a karhatalom tudta nélkül ássa bele megát az ügy felderítésébe. Megismerjük későbbi "cinkostársait", Rosewood nyomozót (Judge Reinhold) és Taggart felügyelőt (John Ashton), akik bár eleinte Foleyra vannak ráállítva, végül mellette végzik a dolgukat.
A Beverly Hills-i zsaru három szempontból kiemelendő a műfajából: egyrészt emiatt szerette meg a nagyvilág Eddie Murphyt, aki azóta megjárt sok mindent, de a humorát nem lehet elvitatni, másrészt ez a film minden idők legsikeresebb R-besorolású vígjátéka az inflációt figyelembe véve, harmadrészt pedig megszületett az egyik legikonikusabb filmzene, amit már lehet, hogy sokan nem a filmhez kötnek, mégis mindenki ismeri. Brest beemelte a mainstreambe a blaxploitation szubzsánerét, aminek az volt a kulcsa, hogy csak részelemeket vett át, illetve Foley karakteréből rendőrt faragott. Az már más kérdés, hogy egy igazi csibész maradt így is, de ez csupán részletkérdés!
Értékelés: Kifejezetten jó
Beverly Hills-i zsaru 2. (rendező: Tony Scott, 1987)
Jerry Bruckheimer maradt, Martin Brestet viszont előbbi rendszeres kollaboránsa, Tony Scott váltotta. Scott egy évvel korábban rukkolt elő a Top Gunnal, így talán nem véletlen, hogy rá esett a választás. Ezúttal a Beverly Hills-i rendőrkapitány, Andrew Bogomil (Ronny Cox) ellen elkövetett gyilkossági kísérlet után kezdenek el hőseink nyomozni, ami a jelek szerint Foley szavaival élve, egy "lób*szó spinéhez" (Brigitte Nielsen) vezetnek.
A második rész humorában hozta az első etap színvonalát, merészségében (értsd: meztelenség, erőszak) talán felül is múlta azt. Scott nem akart elmenni másik irányba, nem kísérletezett, de ez így volt rendben, talán a cselekményt kuszálta kicsit jobban össze a kelleténél, amire lehet, hogy nem volt akkora szükség. Ízig-vérig a '80-as évek hangulata járja át ezúttal is Beverly Hills utcáit, ami valószínűleg csak egy álom, de erre a bő száz percre jó érzés elmerülni benne.
Értékelés: Kifejezetten jó
Beverly Hills-i zsaru 3. (rendező: John Landis, 1994)
Az idén harmincéves harmadik felvonás rendezői székét John Landis foglalta el, aki már merőben más irányba vitte el a franchise-t. Ennek betudható az is, hogy Bruckheimer és Don Simpson már nem vettek részt a film elkészülésében, de Landis filmográfiájának sokszínűsége is bizonyítja, hogy nem lehetett tudni, hogy mit kapunk ezúttal. A bonyodalmat Foley rendőrfönökének (Gil Hill) a meggyilkolása indítja el, Foley pedig ismét beleássa magát a nyomozásba, ami egy vidámparkba vezet el.
Nem csak a producerek, de Ashton sem tért vissza a harmadik részre, sőt Murphy sem volt túl lelkes az új filmet illetően. Utóbbi sajnos érződött a végeredményen, de ez természetesen nemcsak Murphy alakítása miatt volt észrevehető, hanem a gyengébb forgatókönyv is erősen közrejátszott. Landis rengeteg praktikus effektet használt, de a vidámpark helyszínválasztása miatt Beverly Hills szinte csak a címben volt tetten érhető, valamint humorában sem volt olyan merész és hatásos. Technikailag egy emlékezetes darab, de szellemiségében csupán árnyéka az előző két filmnek.