Hirdetés

3 in 1: Jurassic Park-trilógia - Kritika

|

30 éve mutatták be a legelső Jurassic Parkot, ennek apropójából felelevenítettük az emlékeinket.

Hirdetés

Harminc éve rajtolt el az a franchise, amelyet sokan ma már a Jurassic Worlddel azonosítanak, viszont a legutóbbi részben azok is nosztalgiázhattak egyet, akiknek még a Jurassic Parkkal indult el az egész dinóparkosdi. Az Alan Grant (Sam Neill), Ellie Sattler (Laura Dern) és Ian Malcolm (Jeff Goldblum) főszereplésével készült filmklasszikussal, amelynek képében Steven Spielberg olyat alkotott John Williams hathatós támogatásával, hogy csak tátották a szájukat a mozinézők.

Aztán elkészült a két folytatás is, amik már nem ütöttek akkorát, mint az első, de a rajongók még ezekre is jó szívvel gondolnak vissza (persze a Jurassic World filmek esetében jóval megosztottabb a közönség, még úgy is, hogy a LEGO Jurassic World készletek jól fogynak). Az évforduló kapcsán felfrissítettük korábbi három az egyben anyagunkat. 

Hirdetés

Jurassic Park (1993)

A kilencvenes évek egyik legsikeresebb filmje, mely kijelölte az utat a soron következő többi blockbusternek és a számítógépes technika használatának. Spielberg filmje egy olyan ember története (részben), aki Istent játszott és ráfaragott: John Hammond (Richard Attenborough) egy öregember bőrébe bújt lelkes kisgyerekként szeretné a világ elé tárni gigantikus és ambiciózus vízióját, melynek lényege, hogy dinoszauruszokat támasszon fel genetikusok segédletével. Arra azonban nem gondolt, hogy - ahogyan Ian Malcolm (Jeff Goldblum) is figyelmezteti - a természetet nem lehet laboratóriumi körülmények között tartani, rácsok mögött, előbb vagy utóbb óhatatlanul utat tör magának. Amikor pedig erre sor kerül, kő kövön nem marad. Ez a Jurassic Park legfőbb filozófiája, ám a körítés minden idők egyik legélvezetesebb filmes utazása.

Kezdve John Williams klasszikus, fülbemászó muzsikájával, át a Steven Spielbergre oly jellemző, precízen kimunkált akciójeleneteken egészen a ma is lenyűgöző számítógépes effektekig minden garantálja a kikapcsolódást és szórakozást. Arról nem is beszélve, hogy képes a film elérni azt, hogy nézőként ugyanúgy rácsodálkozzunk az őslényekre, ahogyan a szereplők is: ezt pedig kevés rendező képes elérni, sőt… Megkockáztatom, hogy Spielberg az egyedüli, aki ezt így, ilyen formában képes vászonra varázsolni. Nem véletlenül tartjuk őt minden idők egyik legjobb filmrendezőjének. Az, hogy ez a film akkora sikert aratott szerte a világon, egyrészt ennek is köszönhető, másrészt sokat segít az, hogy a horror-, sci-fi-, és kalandfilmes elemek tökéletes összhangban vannak egymással.

Bár nem szűkölködik ijesztő és relatíve durvább pillanatokban, mindez a jó ízlés határain belül történik és a fiatalabb lelket kímélő módszerekkel készült. Sose túl erőszakos, sose túl félelmetes, éppen annyira, hogy jólessen és a film végeztével jó érzéssel keljünk fel a székből/fotelből és sóhajtsunk egy nagyot: "Ezt is túléltük." Bár akadnak hibái (a gyerekek játékát sokan kifogásolják), de ezek felett könnyedén át lehet nézni nem kis részben annak köszönhetően, hogy több emlékezetes momentum is akad a kétórás játékidő alatt: gondoljunk csak a T-Rex első támadására, mely talán minden mást elhomályosít a filmben. A pohár vízre, a kecskére (vagy annak hiányára), vagy épp Dennis Nedry (Wayne Knight) sorsára. De az is sokat dob az élményen, hogy Jeff Goldblum egyszerűen zseniális a pimasz és cinikus Ian Malcolm szerepében.

Pelcsni: Ezt látnod kell!

Az elveszett világ: Jurassic Park (1997) 

Nem volt kérdés, hogy kapunk folytatást: miután olyan hatalmas sikert aratott az első rész, valahogy vissza kellett hozni a stábot, hogy újra elvigyék a nézőket olyan helyekre, ahol még soha nem jártak. Pláne nem volt kérdés a folytatás létjogosultsága úgy, hogy Michael Crichton is elkészült a második regénnyel. Az viszont kérdés volt, hogy miként tudják megismételni az első rész sikerét. Nem anyagi értelemben, de a hangulatot nézve. Nyilvánvaló volt, hogy ugyanazt nem játszhatják el az alkotók, a nézők kétszer egymás után nem fognak ugyanúgy rácsodálkozni a dinoszauruszokra, úgyhogy valamit kellett kezdeni ezzel a világgal. Bővíteni, tágítani az univerzumot. Még több akciót! Még több dínót! Még több humort! És végül, de nem utolsó sorban: még több terrort! Ezúttal egy másik szigeten járunk, melyen az első részben látottakkal ellentétben az őslények szabadon garázdálkodhatnak, lényegében természetes körülmények között.

Hőseink (Jeff Goldblum, Julianne Moore, Vince Vaughn) eleinte csak megfigyelőként, majd egy ellenséges csapat megjelenésekor (Pete Postlethwaite, Peter Stormare) aktív közbelépőként vannak jelen. A T-Rex és társai pedig örömmel vadássza le az arra legalkalmasabb marhákat (különösen emlékezetes az, amikor Peter Stormare karakterén bosszút állnak a "kompik"). Az eredmény ugyan megosztotta a kritikusokat és a nézőket egyaránt, de közel sem olyan rossz ez a film, mint amennyire mondják. Hamisítatlan popcorn mozi, ami látványát tekintve köröket ver az elsőre (az operatőr ezúttal az azóta Spielbergtől elválaszthatatlan Janus Kaminski), Jeff Goldblum cinizmusa és folytonos megjegyzései pedig adtak a filmnek egyfajta száraz humort és dinamikát.

Filmként, összességében nem jobb az elsőnél. De vannak benne megoldások, amik mégis veszettül szórakoztatóvá avanzsálják a kész filmet: lásd például a lakókocsi esetét a T-Rex-szel, vagy a nyitójelenetet, illetve azt, ahogy átvált a sikító anyuka képéről az unottan ásítozó Jeff Goldblumra. Persze megy a szemöldökráncolás is ezerrel (kislány elrúgja a raptort), de egyszerűen látszik az egészen az, hogy Spielberg nem akart mást, csak szórakoztatni és mókázni kicsit. Kicsit olyan, mint amikor valaki egy teljes napig uralhat egy a legmenőbb játékokkal teli játszóteret és azt csinálhat, amit csak akar. Spielberg pont így tett. Aki nem hiszi, nézze csak meg azt a jelenetet, amelyben a T-Rex tombol a nagyvárosban. Pure bliss.

Plecsni: Tisztes középszer

Jurassic Park III (2001)

Az esküdtszék még egyelőre nem döntötte el, hogy melyik a gyengébb folytatás: ez, vagy a Jurassic World. E sorok írója egyértelműen a negyediket kiáltja ki gyengébb produktumnak. Hogy miért? Legfőképpen azért, mert míg a negyedik rész nem győzi hangsúlyozni, hogy valami újat szeretett volna létrehozni függetlenül a tetemes mennyiségű nosztalgiafaktortól, addig a harmadik vette a bátorságot és a lehető legtávolabb vitte magát az első két résztől. Visszahozta a második részből kimaradt Sam Neill-t és ezúttal ő lett a hős. Joe Johnston a játékidőből is lefaragott, így a szokott két óra helyett csak másfél órát tett le elénk, ami használt a film feszességének. Ebben a filmben nincsenek pénzéhes barmok, akik a dinoszauruszokat nagy összeg reményében a közönség elé akarják tárni. Nincsenek genetikusok, nincsen John Hammond.

A Jurassic Park III egy old-school kalandfilm, melyben elvált szülők keresik a szigeten eltűnt gyereküket és Dr. Grantet kérik meg, hogy segítsen nekik. Faék egyszerűség, de éppen ezért működik, éppen ezért üdítő, ellenben a negyedik résszel. Vannak ugyan utalások az előző részekre (San Diegó-i incidens, illetve Laura Dern is feltűnik), de ezek csak aprócska utalások tényleg, nem azzal tölti a film az idejét, hogy kikacsint a nézőre. A raptorok persze itt is kiemelkedő szerepet töltenek be, hiszen Dr. Grant továbbra se tudott elszakadni tőlük, de karakterét illetően érdekes adalék az, hogy az első rész incidense után az istenért se akarna újra elmenni a szigetre és élőben tanulmányozni a lényeket, inkább marad az ásásnál. Hiába, ő már csak ilyen különc. A szülők szerepében felbukkanó William H. Macy és Tea Leoni ugyan nem alakítanak olyan emlékezeteset, ahogy a többiek sem: játékuk épp annyira jó, amennyire az még nem rontja a filmélményt.

Maga a film, hasonlóan a negyedik részhez, híján van azoknak a híres spielbergi képsoroknak/szcénáknak, de kvázi minimalista hozzájárulása a szériához jót tesz a dolgozat egészének. Meg sem próbált sem nagyobb, sem "jobb" lenni az első vagy második résznél. Nem lovagolt a már meglévő motívumokon, inkább fogta magát és elszórakozott egyet a már meglévő "dínós világban" és egy apróbb történetet mesélt el. Maga a történet nem nagy eresztés, tipikus "mentsük meg X-et és meneküljünk"-sztori, de annak abszolút megteszi, még ha emlékezetességét tekintve nem is bizonyul olyan erősnek. Elvagy vele, jót szórakozol rajta, elfelejted, majd később újra felfedezed és értékeled Joe Johnston színtiszta kalandfilmes esztétikai érzékét.

Plecsni: Kifejezetten jó

És nektek hogy tetszett a Jurassic Park-trilógia? Írjátok meg kommentben!

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.