A WandaVízió lezárása után szinte egy szusszanásnyi pihenőt sem hagy a Marvel, rögtön érkezik a következő sorozatuk. Egy év kihagyás után ezt persze egy csöppet sem bánjuk, hiszen Kevin Feige és csapata rendre bizonyítják, hogy lehetséges változatosan adaptálni a képregényes történeteket. Ahogyan azt eddig megszokhattuk, a Marvel Filmes Univerzumba tartozó filmek (és immáron Disney+-os sorozatok) egyetlen koherens nagy világnak a részei, ami nem lesz másképpen a Sólyom és a Tél Katonájában sem. Ettől függetlenül viszont ne számítsunk arra, hogy a WandaVisionben látottak már most tovább lesznek bontva, hiszen Sam Wilson és Bucky Barnes különálló történetéről beszélünk, ami merőben eltér a varázslók és boszorkányok világától.
Éppen ez a műfaji frissesség különbözteti majd meg a Sólyom és a Tél Katonáját a WandaVíziótól, és teszi izgalmassá a soron következő MFU sztorit. Hogy egészen pontosan mit is tartogatnak számunkra a készítők, azt a Marveltől megszokott módon homály fedi, viszont némi elképzelésünk arról már van, hogy mi mit szeretnénk látni a sorozatban. Ebből kiindulva összeszedtük nektek azt az öt dolgot, amit leginkább látni szeretnénk a Sólyom és a Tél Katonájában.
Sam és Bucky brománca
Amikor Anthony Mackie és Sebastian Stan karakterei először osztoztak a képernyőn az Amerika Kapitány: Polgárháborúban, akkor még nem sejthettük, hogy ezek ketten pár évvel később egy közös sorozatot is kapnak majd. Ha viszont akkor valaki megkérdezte volna, hogy akarjuk-e ezt a párost még többet látni, akkor a válasz egy nagyon magabiztos "IGEN" lett volna. Minden egyes együtt töltött pillanatuk, civakodásuk aranyat ért és már a trailerek bizonyították, hogy ebből nem lesz hiány a sorozatban sem. Meglátjuk, hogy a szurkálódások ellenére képesek lesznek-e valódi barátokká válni vagy bebizonyosodik a mondás, miszerint két dudás nem fér meg egy csárdában.
Sharon Carter visszatérése
A címszereplő pároson felül azért több ismerős visszatérő karaktert is tartogat a Sólyom és a Tél Katonája, így Emily Van Camp is újra magára öltheti az ex-S.H.I.E.L.D. ügynök, Sharon Carter szerepét. Peggy Carter unokahúga azon figurák közé tartozik az MFU-ban, akikből még viszonylag keveset láttunk, de örömmel vennénk, ha több képernyőidő jutna nekik. A filmek tempója mellett persze érthető, hogy miért csupán 5-10 percekre ugrott be, viszont a sorozatos formátum lehetővé teszi, hogy ő is tovább részesüljön a rivaldafényből. A WandaVízióból remek példa erre Woo ügynök és Darcy, akiknek nyomozós, kísérletezős szála üde színfoltja lett a sorozatnak.
Zémó Báró kiteljesedése
A Polgárháborúban Daniel Brühl remekül hozta a gyásztól fűtött, bosszúra szomjas Zémó szerepét. Ennek ellenére a képregényrajongók körében akadtak olyanok, akik egy picit keserű szájízzel hagyták el a mozitermet, hiszen nem egészen azt a karaktert látták megelevenedni a vásznon, akit a füzetekből megszokhattak. Szerencsére a Marvelnél nem csupán arra kívánták felhasználni ezt az ikonikus gazfickót, hogy összeugrassza a hősöket, hanem a jövőre is megvolt vele a tervük, most pedig eljött az ideje annak, hogy Zémó Báró kiteljesedjen. Az összetéveszthetetlen lila maszk, ami a karakter sajátja már jó előre jelezte, hogy ezúttal már egy még inkább képregényhű ábrázolás van kilátásban. Ha ez nem volna elég bizonyíték, akkor a trailerben elhangozott, "Nem engedhetjük meg a szuperhősök létezését" mondat egyértelműen jelzi azt, hogy már nem csupán egy gyásztól, hanem egyenesen gyűlölettől elvakult emberről beszélünk, aki nem fog válogatni az eszközeiben céljai elérése érdekében. Legalábbis mi valami ilyesmit remélünk az eddig látottak alapján, bízunk benne, hogy ezt is kapjuk!
Valódi akció
Ha kellene, akkor naphosszat tudnám ecsetelni a WandaVízió forgatókönyvíróinak érdemeit, amiért egy ilyen gyönyörű történetet raktak össze. Ellenben a sorozat VFX-es csapatát már nem feltétlenül emelném ilyen égi magasságokba. Nem tudom, hogy a büdzsé, az idő hiánya vagy ezek egyvelege okozta-e a problémát, de sajnos effektek terén (különösen az utolsó epizódban) nagyon kilóg, hogy nem egy Marvel filmet, hanem egy sorozatot nézünk. Túlzottan tragikusnak így sem mondanám a végeredményt, azonban miután megszoktuk, hogy szuperhősök és szupergonosz űrlények tömkelege harcol egymással a képernyőn úgy, hogy annak egy pillanatra sem kérdőjelezzük meg az élethűségét, akkor azért kissé kiránt az élményből, amikor ugyanez nem mondható el. A Sólyom és a Tél Katonájának ilyen szempontból van egy nagy előnye a WandaVízióval szemben, amit nagyon reméljük, hogy kihasználtak a készítők. Itt nem kell majd varázserőt animálni, sem pedig repkedő boszorkányokat és szintezoidokat, Sólyom néhány akciózását leszámítva. A sorozat megteheti, sőt meg is kell tennie, hogy sokkalta földhözragadtabb akciójelenetekkel töltse fel a játékidőt, amikben nem CGI modellek, hanem hús-vér emberek küzdenek egymással és hajtanak végre mutatványokat halált megvető bátorsággal.
Ó Kapitány, Kapitányom!
A Steve Rogers után hátrahagyott űr a rajongók körében és az MFU világán belül is elég méretes és lehetetlen egyetlen csettintéssel betölteni azt. Ugyan a Végjátékban Sam Wilson kapta meg a Kapitány pajzsát, de egyik napról a másikra ő sem nőhet fel mindahhoz, amit ennek a pajzsnak a hordása jelent. Ugyancsak elmondható, hogy Samet és Bucky-t eddig a Steve-hez fűzött hűségük tartotta össze, most pedig, hogy ő kikerült a képből nem biztos, hogy látnak arra okot, hogy együtt küzdjenek tovább az igazukért. Amerika Kapitány távozása tehát egyrészt nagy csapás globálisan, másfelől pedig személyesen is. Reméljük, hogy a sorozat ennek a lélektanát is boncolgatni fogja és akinél az évad végére a pajzs landol, az valóban méltóan nevezheti magát az új Amerika Kapitánynak.
Ti miket vártok leginkább a sorozattól?