Tom Hanks-et szeretjük, efelől sok kérdés, kétely nincsen. A színész karrierje még a nyolcvanas években indult be az 1983-as Csobbanás című filmmel (melyben Daryl Hannah-val játszott együtt), majd néhány - mai szemmel nézve meglepően zsibbasztó, ám annál is mulattatóbb - komédia után (lásd: A legénybúcsú; A pénznyelő) rátért a drámaibb, összetettebb színészi eszköztárt igénylő szerepekre. A többi pedig már történelem, Hanks szépen, zökkenőmentesen eljutott odáig, hogy "Amerika apukája"-ként tituláljuk őt.
Egy nemrégiben közzétett beszélgetésből (mely a PEOPLE magazinnak készült) azonban azt szűrhettük le, hogy ő maga - dacára annak a szeretetnek és hírnévnek, mely körülöleli őt - túl sok igazán jó filmet nem tudhat magáénak. Nyilatkozata leginkább arra vonatkozik, hogy elképesztőnek tartja, ahogyan egy film elkészül és csinált ugyan jó néhányat (amelyhez zárójelben hozzáteszi: "És ezek közül négy film, úgy gondolom, egész jó lett."), de még mindig rácsodálkozik a folyamatok összetettségére és en bloc, az egésznek a varázsára. Állítása szerint senki nem tudja igazán, hogyan készül egy film, bár mindenki úgy hiszi magáról, birtokában van ez a tudás. Az biztos, hogy Hanks színészi munkásságát részben azért is szeretjük, mert érezhető az az alázat, amellyel minden szerepéhez viszonyul. És bár dicsérendő az a szerénység, mellyel filmográfiáját szemrevételezi, ám ez a nyilatkozata arra inspirált engem, hogy összeszedjek néhány "egészen jó" Hanks-filmet. Amik, igazából több, mint "egészen jók". És ha még őszintébb akarok lenni, akkor ötnél jóval többet is össze lehetett volna szedni. Íme:
Ryan közlegény megmentése (1998)
Steven Spielberg második világháborús klasszikusa sok listán ott van és bár sokadik megtekintésre is leginkább az első húsz perc az, ami igazán, kitörölhetetlenül nyomot hagy, elképesztőnek tartom, hogy Spielberg még itt is, a legkíméletlenebb pillanatokban is megőrizte humánumát. Ennek pedig élő, két lábon járó demonstrációja nem más, mint Tom Hanks. A film nagy részében szófukar, de annál határozottabb kiállású férfi megtestesíti mindazt a veszteséget, melyet egy háborús helyzet okozhat. Tanárból avanzsált katonává, aki társaival mindent megtesz azért, hogy kiszabadítson egy férfit, akit egyikőjük sem ismer, és akinek a testvérei mind meghaltak a csatamezőn. Küldetésük során lépten-nyomon szembesülnek a háború ocsmányságával, valamint azzal, hogy ez az egész vérontás értelmetlen, parttalan és hiába a kitűzött célok, melyekért egyik-másik fél küzd, erőszakból semmi jó nem származik. Spielberg - ahogyan a Schindler listájában -, szüntelenül keresi a humánumot ott, ahol látszólag teljesen kiveszett. És néha bizony megtalálja.
A szerelem hullámhosszán (1993)
Talán, ha Hanks filmjeit nézzük, akkor nem ez az első, ami eszünkbe jut, mint kitűnő film. Viszont, ha pusztán a műfajt nézzük, akkor láthatjuk, hogy a Tom Hanks és Meg Ryan nevével fémjelzett alkotás mind a mai napig kategóriájának egyik legjobbja. Keresetlen bája, helyenkénti keserédes hangvétele és a két főszereplő tagadhatatlanul bűbájos kémiája teszi ezt a Nora Ephron-jegyezte és rendezte filmet időtálló alkotássá. A film egyébként vállaltan egyfajta átirata (szabados átirata, hozzáteszem) a Cary Grant-Deborah Kerr-féle Félévente randevúnak, kevesebb tragédiával, cuki kisfiúval és egy olyan atmoszférával, mely teljesen kompatibilis őszi-téli bekuckózós estékhez.
A kárhozat útja (2002)
Ennek a filmnek a kapcsán azt érzem, nem ez az a szerep, amivel egyből, ösztönszerűen azonosítjuk Hanks-et - és részben pont ezért tartom annyira nagyszerűnek, emlékezetesnek és fontosnak. Sam Mendes gengszterfilmjében a színész egy olyan arcát mutatta meg, amilyet addig még nem. Hanks itt egy bérgyilkost alakít, aki ugyan nem feltétlen nevezhető a szó klasszikus értelmében negatív megítélésű karakternek, mégis, a hidegvérrel gyilkolás ténye egészen sokatmondó. Persze a humánum - mint legtöbb Hanks-szerepben - itt is megmutatja magát, leginkább a filmbeli fiával való szűkszavú, de annál jelentőségteljesebbé váló interakciók nyomán. Elegánsan kivitelezett, road movie-stílben elkészített gengszterfilm/felnövéstörténet ez, ami nem csak a színész egyik legjobb alakítása, de a rendező egyik legjobb és legkevesebbet tárgyalt filmje is. Az azonos című graphic novel alapján készült moziban egyébként nem Hanks az egyedüli, aki nagyot alakít, mellette még utolsó, igazán nagy szerepében láthatjuk Paul Newman-t, Jude Law-t, valamint Daniel Craiget, még a Bond-i hírnév előtt. Mindenképpen érdemes megnézni, ha eddig még nem volt rá alkalom vagy affinitás.
Charlie Wilson háborúja (2007)
Mike Nichols filmjében Hanks Charlis Wilsont alakítja, aki kongresszusi képviselőként elvállalja, hogy finanszírozza az afgán felkelőket a szovjet csapatokkal szembeni küzdelemben. Kitűnő, pengeéles szatíra ez a javából, amiben Hanks-et nyomon követhetjük, amint szépen lassan, két pezsgőfürdőzés és nőzés között kicsírázik benne a lelkiismeret. Pattogó dialógusok, fekete humor, csodálatos színészi alakítások (nem csak Hanks remekel, de Phillip Seymour Hoffman, valamint Julia Roberts is briliánsak). Nem véletlen, mégiscsak az az Aaron Sorkin írta, aki elregélte nekünk Mark Zuckerberg világuralomra törését és sértettségét, nyelvének köszörülése pedig itt is ugyanolyan hatékony és emlékezetes. Ebben a bravúros darabban Hanks egyébként újfent egy picit a saját standardjétől távolodott el, hiszen egy moralitásában erősen kérdőre vonható személyt formált meg. Viszont, ismét megvillogtathatta remek humorérzékét, melyet karrierje utóbbi szakaszában egyre kevesebbszer tehetett meg.
A kapitány küldetése (2020)
Paul Greengrass westernjében színészünk egy olyan embert alakít, aki városról városra jár azzal a céllal, hogy felolvassa a híreket. Egyik útja során "belebotlik" egy kislányba, akinek szülei meghaltak és akit a kiowa törzs vett magához és neveltek fel végül sajátjukként. A lányt vissza szeretnék azonban szolgáltatni saját, vér szerinti rokonaihoz (nagynénjéhez és nagybátyjához), amelyet ugyan ő nem szeretne, de sok választása nincsen. A polgárháborús veterán, Kidd kapitány vállalja a feladatot és útnak ered vele. A kapitány küldetése csendes, komótos tempójú western, melyben ismét úton láthatjuk Hanks-et egy gyerek társaságában. Greengrass többi filmjéhez képest kevésbé zsigeri élmény, sokkal hagyománytisztelőbb darab, viszont mindenképp érdemes látni - nem csupán a műfaj rajongói számára, de a színész tisztelőinek is. Szép, megható, gyönyörűen fotografált alkotás két otthonát vesztett emberről, akik lassan, de biztosan, dacára a nyelvi problémáknak, elkezdik megérteni egymást.
*
De - ahogyan a cikk elején is rámutattam -, ez csupán öt film a megannyi alkotást számláló filmográfiából. Több tucat filmet fel lehetett volna még sorolni. Ide lehetett volna hozni a Forrest Gumpot is (vállalva a sok kérdő tekintetet, kihagytam a felsorolásból), a Micsoda csapat! című filmet, vagy éppen Spielberg rendezte Kapj el, ha tudsz-ot. A lényegen mit sem változtat, Hanks pályafutása olyan, amiből gazdagon lehet szemezni a gyöngyszemeket, akármilyen filmre is szomjazunk.