Meryl Streep valódi fogalom Hollywoodban. Nem véletlen, hogy a 2010-es évek elején, mikor néhány év alatt megint újabb és újabb Oscar-jelöléseket gyűjtött be, elterjedt az a poén, hogy Meryl Streep bemegy egy boltba, felveszi a biztonsági kamera, és máris elájul az Akadémia. De még maga a színésznő is úgy vette át 2013-ban a Vasladyért járó Oscart, hogy kiemelte: pontosan tudja, mennyien sóhajtanak most fel, mondván, "ugyan, már megint ez a nő!".
A kortárs filmgyártás egyik megkerülhetetlen jelenségéről van szó, olyannyira, hogy ennek a cikknek igazából az is lehetne a címe, hogy "A lehetetlen küldetés", hiszen Streep karrierjét lehetetlen néhány címmel összefoglalni. Mi mégis hoztunk hét olyan mozit, amit mindenkinek látnia kell a születésnapos dívától, ezek az alkotások pedig azt is híven reprezentálják majd, hogy Streep hihetetlen természetességgel képes műfajok között ugrálni.
A szarvasvadász (1978)
A vietnámi trauma feldolgozásának egyik alapfilmje, ami mindössze néhány évvel a harcok lezárulása után nézett szembe a háború borzalmaival. A szarvasvadász fantasztikus képei (Zsigmond Vilmos operatőri munkáját dicsérik) és lehengerlő színészi alakításai mást sem szolgálnak, mint hogy egyértelmű legyen, hogyan rohannak vesztükbe ezek a karakterek. Meryl Streep egészen fiatalon játssza Lindát, egy szerelmi háromszög közepén sodródó nőt, aki a visszatérés szótlan melankóliáját jelképezi. Igazi karriermagalapozó alakítás, amiért Streep megkapta első Oscar-jelölését.
Kramer kontra Kramer (1979)
Ismét egy olyan film, ami a maga műfajában megkerülhetetlen. A válás pokla egy férfi és egy nő szemszögéből, utóbbi ráadásul nagyrészt Meryl Streepnek köszönhetően ennyire erős. A film forgatási történetei közül nagyon sok szólt arról, hogy Streep mennyit dolgozott azért, hogy meggyőzze Dustin Hoffmant és Robert Benton rendezőt Joanna nézőpontjának szükségességéről. Ennek megjelenítése igazi színészi feladat, hiszen a film mégiscsak azzal indul, hogy megtudjuk, a nő elhagyta a családját. Streep pedig egészen csodálatosan játszik, finomsága épp annyira hiteles, mint mikor emberi mivoltából kikelve fakad ki. A színésznő teljesen megérdemelten nyerte meg ezért a szerepért élete első Oscarját.
Sophie választása (1982)
Nincs még egy olyan kegyetlen döntés, mint amivel a Sophie választása című film főszereplője szembesül. A film újító nézőpontból jeleníti meg a holokauszt borzalmát, s azt is ábrázolja, hogy ilyen helyzetekben megszűnnek az emberi erkölcs alapvető szabályai. Alan J. Pakula rendezése nem hibátlan, nem mentes a pátosztól, Streep alakítása azonban lehengerlő, egyszerre képes ábrázolni a teljes megsemmisülést és a pillanatnyi öntudatra ébredést a választás pillanatában.
Jól áll neki a halál (1992)
Egy bátrabb műfaji választás Meryl Streep részéről. Robert Zemeckis mindig is az az alkotó volt, aki szereti kerverni a különböző műfajokat és filmkészítési technikákat, nem véletlen, hogy ezt a filmet is a vizuális effektek miatt emelték ki sok helyen. Pedig más erényei is vannak, például, hogy rendkívül humoros, a Streep-Goldie Hawn páros pedig lubickol a botcsinálta szerelmi háromszögben. Az örök fiatalság üldözéséről szóló filmről Meryl Streep így nyilatkozik Erin Carlson könyvében: "nőkről szól, plasztikai műtétekről, önmagunk megváltoztatásáról és eltorzításáról. " Emellett viszont azért nevetni is bőven lehet rajta.
A szív hídjai (1995)
Egyik személyes kedvencem jön a listán, amit épp nemrég néztem újra. Meggyőződésem, hogy ez a film nincs a helyén kezelve, pedig Streep és Clint Eastwood egyik legjobb alakítását láthatjuk ebben a moziban. Streep egy Francesca nevű nőt játszik, akinek a családja egy vásárra megy. Az anya egyedül marad otthon, s találkozik Roberttel, a szabadszellemű fotóssal, aki kimozdítja őt a komfortzónájából. Giccs nélküli romantika és a filmtörténet egyik legszebb befejezése - ez vár arra, aki megnézi A szív hídjait.
Angyalok Amerikában (2003)
Némileg csalunk, hiszen jön egy sorozat, amelyben Meryl Streep ugyancsak remek alakítást nyújtott. A 2000-es évek elején még egyáltalán nem volt általános, hogy elsővonalas hollywoodi sztárok televíziós szériákban szerepelnek, az Angyalok Amerikában azonban ilyen szempontból is korszakosnak bizonyult, hiszen Streep partnerei többek között Al Pacino és Emma Thompson voltak. Tony Kushner Pulitzer-díjas darabja jóformán minden témát érintett, ami akkoriban érintette az amerikaiakat, a színészeknek pedig valódi bravúrfeladat volt, hiszen több alakban mutathatták meg magukat.
Mamma Mia! (2008)
Nem lehet kihagyni a listáról a feel good mozik egyik legjobbikát, az ABBA klasszikusaira komponált Mamma Mia!-t. Streep nagyon szerette volna eljátszani Donna Sheridan szerepét, ám a producerek sokáig túl idősnek tartották őt, azonban bizonyította, hogy jobbat nem is választhattak volna: Streep úgy ragyogja végig a filmet, hogy jóformán senkinek nincs esélye mellette, a Winner Takes It All előadása pedig az egész mozi csúcspontja.
