Hirdetés

A filmipar emlékezetes amatőrjei

|

Az unalomba beleőrült műtrágyaügynök, kétes hátterű különc, feltörekvő semmirekellő, vagy éppen mézes-mázas szavú, igénytelen kontár. Hozzá nem értésük dacára nevüket az egész világ megismerte, és messze nem létező tehetségükön felül hatottak ki a popkultúrára.

Hirdetés

A rejtélyek mágusa

Tommy Wiseau-t aligha kell bemutatni. A magáról sajátos PR-fogásként hazugságok százait terjesztő rendező fő műve, a melodrámának szánt, ám nem szándékos paródiaként taroló A szoba históriáját cikkek tízezrei vesézték ki. A ki tudja hogyan, de tisztes vagyont szerző, és azt egy oktatandóan rossz, ismétlődő elemektől hemzsegő, közhelyes romantikus drámába fektető dilettáns fáradozásainak gyümölcse milliók rekeszizmait kezdte ki.

Hirdetés

Hiszen roppant trükkös röhögés nélkül kibírni, hogy a karakterek elvétve csinálnak valamit a köszöngetésen vagy a másik külsejének méltatásán túl, és az is megunhatatlan humorforrás, hogy érzelmeik totálisan kaotikusak. Az egyik pillanatban le akarják dobni egymást a tetőről, hogy aztán két szívdobbanással később vígan beszélgessenek tovább - esetleg egy társukat üdvözöljék.

A ZS-kategóriás selejtek Aranypolgárának kikiáltott, 2003-as borzalom az álomgyár döntéshozóit is megihlette. A forgatást Wiseu jobbkezeként végigszenvedő Greg Sestero A katasztrófaművész címmel piacra dobott emlékiratai felkeltették James Franco érdeklődését, aki Oscar-díjra jelölt dramedy-ként adaptálta a könyvet.

A rejtélyes múltú kókler mellett mások is falrengető inkompetenciájukkal kerültek be a szakma krónikáiba. Cikkünk az ő kitartásuk előtt tiszteleg.

Fogadás és halál

A megcsömörlött műtrágyaügynökként robotoló Harold P. Warren eleinte amatőr színészként csempészett némi izgalmat szürke hétköznapjaiba. Majd mikor felkérték egy rövid szerepre a Route 66 című sorozatban, olyannyira felvillanyozta, hogy profikkal dolgozhat, hogy veszett-vad hetvenkedéssel igyekezett beilleszkedni jóval tapasztaltabb kollégái közé. Balszerencséjére, azok megszokták az innen-onnan összeszedett műkedvelők légből kapott marhaságait, és jóindulatú mosolygással nyugtázták képtelen állításait. A széria atyja, Stirling Silliphant is csak hümmögve bólogatott, mikor a férfi megjegyezte, hogy ő is betörhetne a nagyok ligájába, és, hogy ne vegye el a kedvét, fogadást is kötött vele.

Az író sanszosan már másnap nem emlékezett az egészre, ám Warren a paktum rabjává vált. Mivel ha csupán távoli és elméleti lehetőségként is, de felcsillant előtte egy új, a fukar farmerekkel és örökké kedvezményekért kuncsorgó boltosokkal való alkudozásnál ezerszer fényesebb karrier. Egyből akcióba is lendült hát, és bár 1966-ban csinosnak mondható összeget, jelesül, tizenkilencezer dollárt szedett össze barátaitól, forrásai messze alatta maradtak a szükségesnek. Ebből adódóan az a veszély fenyegetett, hogy az egy háremet tartó szektavezér elől iszkoló család kalandjai körül bonyolódó Manos: A Végzet Kezei sosem fog elkészülni. Őt azonban nem kedvtelenítette el, hogy egyetlen kamerája összesen harminckét másodpercet rögzített egy celluloidtekercsre. Hanem megacélozta a lelkét, és eltökélte, hogy a nehézségeket kitartással hidalja át. Ám gyorsan világos lett, hogy hurráoptimizmussal kevert következetlensége miatt esélye sincs a diadalra.

Délben felvett esti jelenetek, effektek híján ócska bagolyhuhogással megalapozni hivatott atmoszféra, gyenge alakítások, és bődületesebbnél bődületesebb bakik jellemezték az eredményt. Még a bajba került família legifjabb tagját megformáló, hétéves Jackey Neyman is érezte, hogy az alkotás hajítófát sem ér. A varázsló szolgáját, Torgót alakító John Reynolds-nak viszont egyenesen az életébe került, hogy igent mondott. A páratlanul intelligens, és a többiekkel ellentétben relatíve ügyes, de kedélybeteg színész-aspiráns nem bírta megemészteni, hogy első komolyabb projektje egy csattanótlan antivicc.

Beszédes, hogy figurája elvileg egy szatír lenne, ám pocsék, és egyes visszaemlékezések szerint fordítva felvett lábprotézisét gumicsizma takarja. Bánatában egyre több füvet szívott, és az LSD-t sem vetette meg. A felvételeken jól kivehető, hogy azt is nehezen fogta fel, hogy éppen hol tartózkodik, és totálisan szétesve darálta le a szövegét. De idővel a drogok sem enyhítették fájdalmait, és egy hónappal a premier előtt öngyilkosságba menekült démonjai elől.

Ez felettébb baljós előjelnek tűnt, ám a józan eszét elvesztve az utómunkálatok csodájában bízó Warren nem csillapodott, és 1966. november 15-én egy egész El Paso-t felrázó premierrel ünnepelt. Találó apróság, hogy egy limuzin kölcsönzési díját is kínkeservesen izzadta ki, és egyik-másik meghívott órákig várt arra, hogy befusson a meghívóban beígért jármű. A vetítés egyébiránt katasztrófába torkollott: a gyalázatosan amatőr produkció a laikusok szemét is bántó gyengeségei láttán többekben felmerült, hogy a pályaváltoztatáson agyaló vigécet ki kéne vizsgálni.

De a kisvárosi etikett íratlan szabályai szerint senki sem tette szóvá a kétségeit - hovatovább, a helyi lap egy visszafogottan illedelmes cikket is lehozott az eseményről. Ám Warren álmát ez sem mentette meg: a Manos eltűnt a semmiben, és Hollywoodban is ignorálták. A sors keserű iróniája, hogy huszonhét év teszthalál után a fertelmesebbnél fertelmesebb, filmnek álcázott reaktorbaleseteket kipellengérező Mystery Science Theater 3000 hozta el az áttörést. Az IMDB második legrosszabb értékelését begyűjtő rémmese a popkultúra szerves, folytatást, musicalt és videójátékot is ihlető klasszikusává avanzsált.

Szándék és végeredmén

1996-ban a Menomonee Falls városában élő Mark Borchardt-ot közeli barátai és elfogultabb családtagjai sem nevezték volna sikeresnek. A többiek pedig azt a véleményt osztották, hogy a harmadik X-be lépő férfiról megmintázhatnák a dologtalan senkiházi szobrát. Ez persze nem meglepő, mert a szüleinél meghúzódó csődtömegről egy kezdő dalszövegíró is könnyedén papírra vethetett volna egy blues-nótát. Annak ellenére, hogy három gyerekről kellett volna gondoskodnia, saját magát sem tudta fenntartani újságkihordói fizetéséből - pláne, mivel keresete javát alkoholra verte el. Barátnője ezért elhagyta, és bánatát tovább fokozta, hogy ambíciói közröhej tárgyává tették. De, ahogy azt józanabb pillanataiban elismerte, ennek egyedül ő volt az oka, mert miközben fennen hangoztatta, hogy egy nagyívű westernen ügyködik, Coven címen futó horror-rövidfilmjével sem haladt. Ez gyaníthatóan így is maradt volna, ha a lerészegedve terveiről hadováló, aztán kijózanodva a szégyen és az önvád tengerében fuldokló csodabogár nem kelti fel Chris Smith figyelmét.

Ennek eredményeként hamar megállapodást kötöttek, és Borchardt erőt meríthetett abból, hogy ténykedését egy minden lépését felvevő operatőr rögzíti. Ergo, eljött a várva várt nagy alkalom, hogy bebizonyítsa, hogy nem csak a szája jár. Sőt, Smith-nek hála, arra is fény derült, hogy megannyi más, kisvárosi álmodozóhoz hasonlóan többé-kevésbé körülményei rabja.

Hiszen nincstelenül, pusztán a lelkesedésére építve vágott bele terveibe, és mivel kivétel nélkül hozzá hasonló, kétes-lecsúszott egzisztenciák vették körbe, esélye sem nyílt arra, hogy méltóképp valósíthassa meg nagy álmát. Szeszkazánból szerencsejáték-függővé lett legjobb barát, demenciával küzdő, helyi mércével mérve kőgazdag nagybácsi, és barátságos, azonban segítségükkel csupán kárt okozó szövetségesek: a bizarr alakok listája korántsem teljes. Vagyis ha akarna, sem léphetne tovább, mert a vidéki Amerika a nyomort, a kétségbeesést, és a függőségekben kicsúcsosodó tehetetlenséget újratermelő csapdájának rabja.

Ám a generációról generációra megismétlődő történet ezúttal happy enddel zárult. Borchardt percekkel a kitűzött premier előtt befejezte Coven vágását, és ugyan rendezőként később nem termett neki babér, helyi hírességként, valamint színészként kikászálódott a gödörből. Ráadásul a róla és küzdelmeiről forgatott American Movie tarolt- ebből adódóan neve a csőd helyett a remény szinonimája lett.

A királyok királya

Cikkünk aligha zárhatnánk mással, mint a fantaszták védőszentjének tekinthető Ed Wood az idézőjelet okkal-joggal megérdemlő karrierjének mélypontjával. A B-listásnak is maximum túlzó jóindulattal nevezhető förmedvényeket jegyző antitalentum egész életét átitatta az a vágy, hogy hősként és zseniként ünnepeljék. De céljai elérésért a legelemibb lépéseket sem tette meg, és jobb híján kényszeres hazugságokkal, vagy kreatívan tálalt féligazságokkal igyekezett leplezni önnön alkalmatlanságát. Akár jelképnek is felfoghatjuk, hogy hosszú esztendőkön át kitartott amellett, hogy keménykötésű veteránként megsérült a japánok géppuskatüzében, és az ellenség pár fogát is kiverte. Holott főleg sebesültek begyűjtésével és adminisztratív feladatokkal foglalkozott.

Később ezt a költői túlzásokra építő stílust próbálta kamatoztatni a szórakoztatóiparban - fittyet hányva arra a nehezen elhanyagolható apróságra, hogy választott szakmája alapjait sem tanulta ki. Ebből adódóan sűrűn megesett, hogy egyszerűen kifogyott a forrásokból. Ahogy az sem ment ritkaságszámba, hogy a gyanút fogó producerek inkább veszni hagyták a befektetésüket, és kiléptek aktuális projektjéből. Ebből adódóan a férfi elsősorban a behálózható balekokra utazott. Magnum opusa, az 1957-es 9-es terv a világűrből ennek a mentalitásnak a kvintesszenciája.

Wood elsőnek baptista egyházfikat cserkészett be, és azzal kecsegtette őket, hogy egy, az egész családot a székükhöz szegező popcornmozival megsokszorozhatják a vagyonukat. A teológiailag képzett, ellenben a kikapcsolódás ezen ágához fikarcnyit sem értő papok bedőltek a mézes-mázas modorú svindlernek. Aki, hogy balekjai nehogy gyanút fogjanak, rendszeresen rábólintott kisebb-nagyobb ötleteikre. Ezzel párhuzamosan a casting is lezajlott - már ha azt, hogy a direktor szétosztott némi aprót pár, döntően tíz-húsz másodperces epizódszerepekből tengődő színésznek, egyáltalán illethetünk ezzel a kifejezéssel. Ezután beindult a munka, ám mivel az tetemeket vérszomjas zombikként reanimáló idegenek vendettáját elmesélő sztori botrányos nívótlansága és Wood igénytelensége sokkolta a stábot, a katasztrófa a levegőben lógott. Az uralkodó viszonyokat és az érintettek realitásérzékét jól mutatja, hogy az többségük egyetlen kurta percig sem csinált titkot abból, hogy egyedül a gázsiért bohóckodik.

A horrorok felvezető szövegeit konferáló Vampiraként hódító Maila Nurmi kétszáz dollárért írta alá a szerződését, viszont önbecsülése feltámadt, és kerek-perec megtagadta, hogy előadja Wood botrányosan gyenge dialógusait. Jobb híján néma szörnyetegként csetlett-botlott. Míg a sminkesnek felvett Harry Thomas könyörgött főnökének, hogy az megengedje neki, hogy legalább pár aprósággal feldobja a máskülönben tökéletesen emberszerű űrlények külsejét. Wood időhiányra hivatkozva nemet mondott- holott csak a nyereségét akarta növelni a kényszeres spórolással. A főhőst, Jeff Trentet megformáló Gregory Walcott pedig annyira rühellte az egész hacacárét, hogy még a szövegét sem tanulta meg. Az egyik jelenetben jól látható, hogy az ölében lévő szövegkönyvből olvassa fel a sorait. Igaz, ez annak tükrében, hogy a hangrögzítéshez használt mikrofon árnyéka is jól kivehető, nem oszt, nem szoroz.

Azonban a csúcs a Wooddal égető anyagi gondjai és kábítószer-függősége folyományaként elvesztett reputációja miatt kényszerből összeálló Lugosi Béla szerepeltetése. Mert az anno a Drakulával hódító ex-sztár a munkálatok idején már nem élt, csupán archív felvételeken tűnik fel. Ezért egy teljesen más arcszerkezetű, és sokkal magasabb testdublőrrel helyettesítették: Thomas Mason azzal próbálta leplezni a különbséget, hogy meggörnyedve vámpírköpönyegével takarta el az arcát.

Senkit sem lepett hát meg, hogy Úr túl későn eszmélő szolgái eredeti tőkéjük töredékét kapták vissza, és Wood megindult a lejtőn. Egyre banálisabb és banálisabb ötletei a lőtéri kutyát sem izgatták, és jól-rosszul álcázott, olcsó kvázipornókkal kereste meg a betevőjét. 1978. december 10-én, ötvennégy éves korában bekövetkezett halálát esélyesen megváltásnak érezte, és Tim Burton a hányattatásairól szóló, két Oscar-díjat bezsebelő dramedy-je nélkül senki sem emlékezne rá.

Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.