Amikor 2014-ben felröppent a hír, hogy az Álom.net készítői a második részen törik a fejüket, a közönség java arra a konklúzióra jutott, hogy alighanem egy megkésett április elsejei tréfát olvas. Hiszen N. Forgács Gábor limonádéja a magyar filmgyártás egyik állatorvosi lova. Az elvileg pomponlányok kalandjait bemutatni hivatott, gyakorlatilag viszont se füle, se farka mű szinte az összes területen az elvárható minimum alatt teljesít. Nevetséges színészi játékok keverednek kartonízű dialógusokkal, a cselekmény szabadon csapong, és a technikai kivitelezés is egy taktaharkányi általános iskola médiaszakkörének végül a kukában kikötő demóprodukcióját idézi.
Ezért nem meglepő, hogy mikor végül a terv meghiúsult, százezrek rebegtek el egy gyors hálafohászt - ám korábbi alkotások vélt-valós vonzerejére építő, mozgóképnek álcázott reaktorbalesetekből így sincs hiány. Lássunk hát pár elrettentő példát!
A Jim Carrey nevével fémjelzett A maszkhoz hasonlóan a 2005-ös A Maszk 2. - A Maszk fiának is megannyi feledhetetlen pillanatot köszönhetnek a komédiák szerelmesei. Holott javuk aktív erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy az utolsó képkockát is kitörölje az emlékezetéből. A haslövésben haldoklás humorfaktorát stabilan hozó blődliről mindent elárul, hogy a rendező, Lawrence Guterman az elmúlt tizenhét évben összesen két, a lőtéri kutyát sem izgató sorozaton dolgozott. De a forgatókönyvíró Lance Khazei sem járt különbül: hét esztendőnyi kihagyást követően az IMDB-n tizennégy szavazattal bíró Bra League-gel tért vissza szakmája nyolcadvonalába.
Az 1986-os Troll esetében ugyan erős túlzás volna azt állítani, hogy a mozigépészen kívül senki sem látta, de a gyengécske horror-komédia szinte visszhang nélkül kopott ki a köztudatból. Éppen ezért érthetetlen, hogy amerikai befektetők miért láttak abban fantáziát, hogy a Claudio Fragasso és neje, Rossella Drudi fáradozásainak eredetileg Goblins címre hallgató borzalmát annak folytatásaként dobták piacra. Sőt, az sem teljesen tiszta, hogy egyáltalán miért mentek bele, hogy a hírhedten kontár duó amerikai színészekkel forgasson, mikor tudták, hogy még alapfokon is alig beszélik az angolt. A közel érthetetlen rendezői utasítások megtették a hatásukat: az egy visszamaradott négyéves szókincsével instruált színészek bicskanyitogató ripacskodással adták elő a gyenge fordítás miatt eleve bődületesen ostoba szövegeiket.
A Halloween-franchise megannyi fény- és mélypontot megélt az 1978-ban kasszát robbantó nyitány debütálása óta. A felhozatal felemásságát élénken illusztrálja, hogy nem kis feladat eldönteni, hogy melyik epizód is sikerült a leggyengébbre. A vitázók döntően két pártra szakadtak. Egyesek amellett kardoskodnak, hogy a Halloween 3.: Boszorkányos időszakot illeti ez a kétes elismerés - mert ennek semmi köze a fő történetszálához, és még Michael Myers sem bukkan fel benne.
A többiek pedig azzal érvelnek, hogy az legalább a saját jogán élvezhető, és nem herélte ki kedvencük alapkoncepcióját. Ám a Halloween - Az átok beteljesül megszegte a horrorok íratlan szabályát azzal, hogy megnyugtató magyarázatot akart adni arra, hogy a maszkos fenevad miért is züllött a pusztítás kérlelhetetlen avatárjává. Elvégre a széria sarokköve korábban az volt, hogy a férfi egyszerűen maga a megállíthatatlan gonosz - itt azonban egy ősi druidaátokkal sikeresen porig rombolták az atmoszférát.
Záróakkordként, cikkünk aligha lenne teljes a Kis Vuk anno százezereket az idegrohamig ingerlő eseténél. Dargay Attila 1981-es remeke okkal-joggal avanzsált több generáció kedvencévé és a hazai rajzfilmgyártás egyik oktatandó csúcsteljesítményévé. Igényes vizuális stílusának, több generációt is megfogó, bájos, ám egyben az élet körforgását is bemutató történetének, és a szinkronszínészek átlagon felüli munkájának hála valódi etalon született. A frissességéből mit sem vesztő klasszikus ma is megállja a helyét kategóriáján belül. Míg Gát György egy vonatszerencsétlenség esztétikai nívóján álló fertelmének egyetlen pozitívuma, hogy egységbe kovácsolt egy megosztott nemzetet, mivel általános gyűlölet fogadta. Egy kutyafuttában összedobott albán bábfilmet idéző, ocsmány, de cserébe darabos animációk, botrányosan kinéző, jellegtelen és szerethetetlen karakterek, valamint kőostoba sztori: nem csoda, hogy még a stáb tagjai sem szívesen emlékeznek vissza az elvetélt próbálkozásra.
Ezzel cikkünk első felének végéhez értünk: a második felvonásban a halhatatlanok szenvedései, és Stallone karrierjének lemoshatatlan szégyenfoltjai is elő fognak kerülni - egy viccnek is beillő erotikus thrillerről nem is beszélve.