A pályáját finoman fogalmazva sem az örökkévalóságnak szóló B-filmek dirigálásával kezdő Richard Fleischer kemény munkával bebizonyította, hogy több van benne hitvány sablon-noiroknál és filléres családi limonádéknál. Hamarosan olyan klasszikusokkal örvendeztette meg a publikumot, mint a Doctor Dolittle, a Tora, Tora, Tora, a Zöld szója vagy éppen a Spike bandája. De a nyolcvanas években a renoméját katasztrofális bukáshullám tépázta meg, és elterjedt, hogy a szakma egykori mestere nem több egy hírnevéből élő, egyben a befektetők pénzét elkótyavetyélő, profittermelésre képtelen anti-Midásznál. A szebb napokat is látott specialista veszett-vad vehemenciával tiltakozott a vádak ellen, viszont a Vörös Szonja siralmas eredménye letaglózta, és kénytelen-kelletlen beletörődött, hogy már kizárólag a csoda mentheti meg.
Nem késlekedett: kapcsolatai maradékát összeszedve merész vállalkozásba fogott. Vígjátékát, a hazánkban Pénzmánia címmel bemutatott Million Dollar Mystery-t lényegében egyfajta sajátos, a határokat elmosó, posztmodern próbálkozásnak szánta. A négy, egyenként egymillió ropogós dollárral teli táska megszerzése körül forgó komédia ugyanis a krőzusi vagyon ígéretével kecsegtette a nézőket. Ehhez csupán annyit kellett tenniük, hogy kiszúrják az alkotásban elrejtett utalásokat, és azokat a partnercégük légmentesen záródó műanyag zacskóihoz mellékelt tippekkel összevetve kitalálják, hogy hol is rejtőzik a zöldhasúkkal kibélelt koffer.
Fleischer és a produceri teendőkért felelő Dino De Laurentiis szentül hitték, hogy a vagyonra éhezők hordáit erőszakkal kell majd visszaverni. Ám mivel egy rozoga hullámvasúton végrehajtott szívkatéterezés is komolyabb mókafaktorral bírt az elhibázott fércműnél, a várt roham elmaradt. A balvégzetű kísérletre összesen 989033 dollár értékben váltottak jegyet - így a győztes, a tizennégy éves Alesia Lenae Jones kifizetése után a krach nem maradt el.
A kapituláló direktor lényegében visszavonult imádott hivatásától, karriere méltatlan lezárása pedig elrettentő esettanulmányként vonult be a krónikákba. Persze, nem csak ő követett el kapitális marketing-baklövést - cikkünkben ezért az efféle gikszerek legmeghökkentőbb példáira fókuszálunk.
Egy ügyesen összevágott, pár apróságot elhintő, de a főbb csavarokat sejtelmes-misztikus ködbe burkoló előzetes könnyedén felkorbácsolhatja az indulatokat, és arra sarkallhatja az érdeklődőket, hogy kezüket-lábukat törve szaladjanak a legközelebbi mozihoz. A Terminátor: Genisys diplomájukat esélyesen kártyán elnyerő illetékesei azonban úgy vélték, hogy nem is tehetnek annál okosabbat, minthogy a kurta beharangozóban lerántják a leplet a legnagyobb fordulatról. Emiatt a franchise megannyi kíváncsi rajongója tudta meg idő előtt, hogy John Connor halálosztó gépezetté lett alakítva, és a Skynet bábjaként belülről őrölte fel az ellenállást. A bámulatosan ostoba húzás megtette a magáét. Sokan azt érezték, hogy a fő meglepetés lelövésével egyszerűen nincs értelme annak, hogy végigüljék a 126 perces sci-fit.
Bevett szokás, hogy egy-egy projekt a benne szereplő sztárok messze átlag feletti külsejére épít. Ez alól a Megan Fox nevével fémjelzett Ördög bújt beléd sem volt kivétel. Holott Karyn Kusama és Diablo Cody kézzel-lábbal tiltakoztak ellene, hogy a reklám-szakemberek kifejezetten a nyálukat csorgatni akaró, fiatal férfiakra célozzanak. Hiszen a horrort főleg a szebbik nem képviselőinek írták, és a szépségével hódító csillag sem sokat meztelenkedik benne. Ám ez a legkevésbé sem izgatta a kommunikációs gurukat, akik eltökélték, hogy az idol hibátlan testére fognak fókuszálni. Sőt, még az is felmerült, hogy a nő egy amatőr pornóoldal védnökeként fokozza a felhajtást. Ezzel elidegenítették a fő célcsoportot, és a szaftos részletekre éhező kamaszok is csalódottan hagyták el a vetítőtermeket. Nem meglepő hát, hogy a nagy dobásnak szánt rémmese a beleölt tizenhatmillió dollár dupláját is kínkeserves lassúsággal hozta vissza.
A 2008-as Wanted újfent bebizonyította, hogy bár nem árt, ha az ember jól szórakozik a feladatai ellátása közben, de a hatékonyságot sem árt szem előtt tartani. Timur Bekmambetov alighanem igen szellemesnek gondolta, hogy lóvá teszi az internetezőket egy vírusvideóval, és tagadhatatlan, hogy fáradozásai gyümölcse technikailag sikert aratott. Elvégre az állítólagos "orosz irodista" tombolását bemutató felvétel pár kurta hét alatt milliós megtekintést ért el, ám ez az akkori viszonyok közepette lenyűgöző eredmény nem igen tett hozzá az akcióthriller diadalmenetéhez. Mert az érintettek többségéhez nem jutott el, hogy át lettek verve, és a szkeccs egyetlen szállal sem kötődött az effektekben gazdag hentorgiához - ergo, a haszna konvergált a zéróhoz.
Zárásként, felsorolásunk első fele nem lenne teljes a Mission: Impossible III hajmeresztő promóciója nélkül. Hogy kinek jutott az eszébe, hogy újságkiadó automaták tetejére szerelt, és a franchise főcímdalának pár másodpercét lejátszó eszközökkel csapjon némi hírverést J. J. Abrams filmjének, az sanszosan sosem fog kiderülni. De az illető gyaníthatóan egy lyukban élt, mivel a 2001. szeptember 11-e után az egyre aktívabb iszlamista terroristák előszeretettel vetettek be házilag eszkábált pokolgépeket. Emellett a szűk egy esztendővel korábbi londoni támadás gyomorforgató emlékei is élénken éltek az emberekben. Ebből adódóan többen is értesítették a rendőrséget - aztán a biztosra menő tűzszerészek többet is felrobbantottak a gyanús csomagokból, mire ráébredtek, hogy nincs ok pánikra.
Ezzel cikkünk nyitányának végéhez érkeztünk. A második felvonásban fojtogatásról, a környezetvédelem meggyalázásáról és a túlságosan is gyakori nevet viselők kálváriájáról lesz szó.