Manapság az online terjesztésnek és a marketing kifinomult eszközeinek köszönhetően a nagyokkal versenyezni képtelenek is esélyt kapnak arra, hogy minimális kitartással megtalálhassák a maguk célközönségét. Az internet robbanásszerű elterjedése előtt viszont az egy drágább produkció töredékéből tető alá hozott apróságok alapesetben csak elképesztő mázlival törhették át az érdektelenség acélfalát. Ergo, a készítők hébe-hóba kénytelenek voltak meghökkentő fortélyokkal operálni azért, hogy leszüretelhessék fáradozásaik gyümölcseit.
American Film Investment Corporation/Golden Films
A törvénykezés útvesztőjében hibátlanul tájékozódó, és mellette pazar üzleti érzékkel bíró Diane Paloma Eskenazi nem sokat morfondírozott. Az eredetileg American Film Investment Corporationnek keresztelt, aztán 1994-től Golden Films-ként tovább futó cégével azt a célt tűzte ki maga elé, hogy meglovagolja az animációs szektor kiválóságai által keltett hullámokat. Terve egyszerűbb nem is lehetett volna. Miután a kasszasiker-várományos projekteket jellemzően évekkel korábban beharangozták, ő könnyed eleganciával fogta az azokban felbukkanó fontosabb karaktereket, és a várva várt alkotásokkal szinte egy időben piacra dobta a saját verzióját.
A döntően darabos látványú és falrengetően bárgyú cselekményvezetésű, B-listás semmiségek így profitálhattak tőkeerős riválisai reklámkampányaiból. Hovatovább, mint azt később a bíróság is írásba adta, technikai értelemben nem plagizált. Elvégre szigorúan véve közszájon forgó meséket vagy a szerzői jog védelmét nem élvező írásokat adaptált, és kínosan ügyelt rá, hogy érintőlegesen se hasonlítsanak a gigászok rajongók generációit megbabonázó remekeire. Bár kisebb hibák becsúsztak.
Az, hogy nála is Tarzan, Aladdin, Quasimodo vagy éppen Pocahontas keveredtek a legkülönfélébb kalandokba, nem sértett meg egyetlen kérlelhetetlen paragrafust sem. Ahogy abban sem lelhetett senki kivetnivalót, hogy egy az oroszlánok közé tartozó koronás fő hányattatásaira fókuszált - hiszen A dzsungel királya nem az afrikai szavannákon játszódik. A The Legend of Atlantis pedig a legendás városról szóló mítoszokból merített - szó sincs benne holmi ősi titkok megfejtésére törekvő, különcökből verbuvált tudós-csoportról.
Vídeo Brinquedo
Ám míg a cég próbálkozásai alkalmasint megütik a tisztes középszer szintjét, a Vídeo Brinquedo borzalmairól ez nem mondható el. Holott anno a brazil alakulat más utakon járva portugálra szinkronizált sorozatokat dobott piacra - de ez a gyenge kínálat miatt nem hajtott jelentősebb hasznot a tulajdonosoknak.
A kétségbeejtő szituációt a Pixar 2003-as Némó nyomában című animációs filmje oldotta meg. Mivel ennek a debütálása drasztikusan megdobta a hozzá semmi szín alatt nem köthető, ám az abban feltűnő halakhoz hasonlókat felvonultató, keresztény szellemiségű, családbarát Kindom Under the Sea széria bevételeit.
A döntéshozók osztottak-szoroztak, majd a váratlan pénzesőre a létező legrosszabb választ adva eltökélték, hogy a jövőben nem bízzák maguk a véletlenre, hanem gondoskodnak róla, hogy elevickélhessenek a szakma mestereinek farvizén. De kizárólag általuk ismert okokból szentül hitték, hogy a puszta egyezés elégséges lesz az üdvösséghez, ezért egyik kapitális baklövésük a másikat követte. Az, hogy a tradicionális stílust számítógéppel rajzolt fertelmekre cserélték, önmagában is garantálta a bukást. Mert a mikrobüdzsé folyományaként viccnek is durva, leginkább egy LSD-vel teletömött, nagycsoportos óvodás rémálmaira hajazó figurák születtek.
Ehhez igazodva a sztorik kiötlése során sem izzadták habosra az ingüket. Csupán az lebegett a szemük előtt, hogy negyven percre elhúzzák az aktuális történetet, mivel ezt elérve már nagyjátékfilmként regisztrálhatták a boszorkánykonyhájukból kikerülő marhaságokat. Ráadásul azzal sem vádolhatóak, hogy szándékukat körültekintő óvatossággal igyekeztek álcázni: az esetek javában pusztán a "little" szócskával dúsították fel egy csúcskategóriás etalon hellyel-közzel átírt címét.
Ergo, nem nagy kunszt kitalálni, hogy mi ihlette a The Little Cars in Rodopolis Adventures-t, illetve az egy patkány szakács hányattatásait bemutató, vérlázítóan arcátlan Ratatoingot. Vagy a százezreket hitetlenkedő röhögésre késztető, otrombán rasszista What's Up: Balloon to the Rescue-t.
A Little Panda Fightert, a Little and Big Monsters-t, netán a mértékadó források szerint Isten nemlétét indirekten bizonyító Little Bee-t nem is említve.
Szerencsére, a karma lecsapott: a legszerényebb kötelező elvárásokat sem teljesítő bandát 2012-ben utolérte a sors, és örökre lehúzták a rolót. Vérlázító pofátlanságuk a Gumball csodálatos világának gárdáját is inspirálta. Beszédes, hogy a kevésbé jól értesültek hajlamosak elhinni, hogy a How to Ratatwang Your Panda a dicstelen emlékű csapat egyik munkája.
A cikk második részében egy, a saját kreativitásával befutó, azonban kezdetben merészen trükköző vállalkozás és gombamód tenyésző, aljas mini-szörnyetegek kerülnek terítékre!