A S.H.I.E.L.D. ügynökei - Így kezdett a 3. évad

A Marvel eddigi két sorozata mondhatni felemás siker: míg a Daredevil filmeket megszégyenítően is bevállalós (ami leginkább a Netflixnek köszönhető), addig az Agents of S.H.I.E.L.D. megragadt a "tipikus" szinten. Lehet azon vitatkozni, hogy a DC-vel ellentétben mennyire jó, hogy a sorozatok világát összekötik a filmekével, hiszen legalább annyi előny származik belőle, mint hátrány. A The Flash vagy az Arrow megvan abban a kiváltságos helyzetben, hogy úgy alakítja a saját világát, ahogy a készítőknek tetszik, és csak a sorozatok cselekményszálát kell összehangolni, viszont olyan karakteres színészeket, mint Grant Gustin vagy Tom Cavanagh nem láthatunk a mozivásznon. És noha az Arrow szépen belefulladt a szappanba legutóbb, a Flash olyan igazi geek sorozattá vált, amire a S.H.I.E.L.D. már a kezdet kezdete óta pályázik, de egyelőre képtelen mindezt elérni, mivel a filmekhez való igazodás, a folytonos előremutatás kényszerűen megköti a kezét, viszont a szezonnyitó egy újabb kis lépés egy nívósabb széria irányába.

Mert azt azért el kell ismerni, hogy rendkívül ambiciózus vállalkozás, hogy a filmes univerzum amúgy is terebélyes, galaxisokat átívelő világát a kisképernyőn is tovább tágítsák, mégpedig makro szinten. A probléma az, hogy ez a koncepció több sebből vérzik. Az első évad jobbára a "freak a week" típusú heti esetekből állt, hogy aztán az Amerika Kapitány: A Tél Katonája cselekményével összehangolva olyat üssön, hogy még azóta is sajog az állkapcsunk. Mindezek ellenére nem érzem azt, hogy a már pozitívabb elbírálásban részesült második évad akár csak egy fikarcnyival is jobb lett volna, mindössze egyenletesebb. A szezont az átívelő szálak uralták már inkább, és nem akarták már mindenáron összekötni a filmekkel (volt egy kis kapocs az Ultron korával és kész), ami jó, viszont temérdek luftot is lőttek Whedonék. A legnagyobb az igazi S.H.I.E.L.D. szereplése volt, amit ügyesen belebegtettek, majd utána nem csak hogy nem kezdtek vele semmit, hanem a létezését is teljesen ignorálták a motivációnélküliségével. Az első évad karaktermeglepetésével, Ward-al sem tudtak mit kezdeni, hol keverte azt a bizonyos matériát, hol pedig hosszú részekre eltűnt, és a pszichopata énjének kihangsúlyozása igencsak meghaladta Brett Dalton színészi kvalitásait.

Mindazonáltal Skye Daisy útja és az InHumans szál kárpótolta az embert, amit most a 3. évad úgy fest, ügyesen görget tovább: az ökoszisztémába került kree-gén elkezdte kifejteni a hatását az emberekre, amire értelemszerűen nem csak Coulsonék figyeltek fel. Alapozásnak több, mint ígéretes volt a kezdés - mondjuk a TARDIS-t idéző fülke elég megmosolyogtató Doctor Who referencia volt - ami végig meglepően pörgős volt és eseménydús, ugyanakkor a karakterek (kényszerű) továbbgörgetése is meg lett oldva. Viszont a sorozat több rákfenéjét is képtelen levetkőzni: az egyik és egyben legfontosabb, a temérdek karakter, akikre nem jut megfelelő idő. A fent említett Ward-ot a legkevésbé sem hiányolja az ember, de May-t már annál inkább, Bobbi parkolópályára helyezése pedig csak még érdektelenné teszi az amúgy is jellegtelen karaktert, miközben a tavalyi újonc Lincoln egyelőre még a durcás kisfiú üzemmódban leledzik. A másik probléma, amit a legtöbb hasonló széria magán visel, az olcsóság. Nemcsak a speciális effektekre gondolok, hiszen azokra értelemszerűen kevés pénz jut, de a díszletek és a harci koreográfiák még mindig megragadtak valahol a 90-es években, nem beszélve a sminkről, lásd a sündisznóember Lash-t. Ellenben Daisy és Mack remek, mint dinamikus duó, Coulson párosa Hunterrel a tavalyi év legjobb pillanatait szolgáltatta, amit a készítők jelenleg is igyekeznek kihasználni, de érdemben Fitz ment keresztül talán a legnagyobb változáson az első évad óta, amit Iain De Caestecker meglepően érzékeny játéka is bizonyít. Az újak közül pedig mind Joe, mind pedig Rosalind ígéretes, különösen utóbbi kiismerhetetlensége.

A S.H.I.E.L.D. ügynökei egyértelműen javuló tendenciát mutat, viszont mindezek ellenére is képtelen kilépni a középszerűség mocsarából, legyen az akármilyen szórakoztató is. Ha pedig valóban jobban összeakarják hangolni a filmes univerzummal (az InHumans szál mellett erre mutat a post credit jelenet, valamint néhány finom utalás az évad kicsúcsosodásának ígérkező Polgárháborúra), félő, hogy pont az első évad sokat kritizált színvonalára esne vissza, amihez mostanra eltűnt a kezdeti lelkesedés a nézők részéről, amit az egyre zuhanó nézettség is alátámaszt, ennek fényében Coulsonék a kasza árnyékával lesznek kénytelen szembenézni, ami ellen még ők is tehetetlenek, így eme univerzum bővítés az is lehet, hogy más sorozatra marad. https://www.youtube.com/watch?v=GlQu03jNhk0