Annak dacára, hogy a szórakoztatóipar képviselőit divat azzal vádolni, hogy előszeretettel megmaradnak a fal mellett, és szökőévenként mernek újítani, számos eset igazolja, hogy alkalmasint hajlamosak bátor döntésekre. Ezúttal ezeket közül szemezgettünk.
Mad Max 2
Az 1979-es Mad Max a disztópiák jó szokásához híven a nem is olyan távoli jövőbe helyezi cselekményét, és ahogy azt megállapíthatjuk, a dolgok finoman fogalmazva sem túl szívderítőek. A civilizáció még nem omlott össze, ám a túlterhelt rendőrség alapfeladatai ellátásával is egyre nehezebben birkózik meg. Míg a bonyolultabb esetek törvényes és jogszerű kezelésére igen halovány esély is csupán elméleti síkon mutatkozik. Ám elvileg kitartanak a jogállamiság a társadalom agóniáját elfedő kulisszái - viszont a két kurta évvel később érkező folytatásban ilyesmiről szó sincs. Az exzsaru Max a puszták magányos vándoraként próbál érvényesülni egy marakodó törzseknek is beillő bandákkal és a puszta létükért küzdő mikrovárosokkal teli, posztapokaliptikus vidéken, ahol egy kutyakaja-konzerv is fejedelmi lakoma.
A bolygó neve: Halál
Az 1979-es A nyolcadik utas: a Halál diadala tagadhatatlan. H. R. Giger sokak lidércnyomásaiban visszatérő xenomorfja és az egyik első, széles körben sikert arató női akcióhős, Ellen Ripley is a popkultúra megkerülhetetlen karaktereivé avanzsáltak. Holott ebben messze nincs annyi harc, mint az erősen tesztoszteronszagú, és a félelem-faktor javát az összecsapásokért feláldozó A bolygó neve: Halálban.
Terminátor 2. - Az ítélet napja
Ez a Terminátornál fokozottan fennáll. A sci-fi elemekkel feldúsított slashert egy akciójelenetekkel teli effektorgia követte, és a Skynet elleni küzdelemre fókuszáló saga a későbbiekben sem tért vissza a menekülésre-feszültségkeltésre építő kezdetekhez.
Evil Dead - Gonosz halott 2.
A Gonosz halott is okkal-joggal kap helyet felsorolásunkban, mivel az első és a második epizód között egy első pillantásra nem sok különbség akad. A boldog párkapcsolatban élő Ash Williams és barátai mérhetetlen balszerencséjükre rábukkannak egy ősi, elátkozott varázskönyvre, majd mire észbe kaphatnának, elszabadul a pokol. Ám miközben az 1981-es mű egy önmagát kissé túlságosan is komolyan vevő próbálkozás, addig az 1987-es remake a sorozat védjegyévé váló, blődsége dacára éjfekete humorral igyekszik oldani a feszültséget.
Péntek 13.
Befejezésként, bár az új vonulat itt korántsem kanyarodik el annyira élesen, mint a fentebbi példáknál, a Péntek 13. franchise száznyolcvan fokos fordulatára is érdemes kitérnünk. A világhódító útját 1980-ban megkezdő széria nyitányának egyik fő kuriózuma a gyilkos anno meglepően merész személyazonossága. Hiszen nem egy misztikus entitás, elmeszanatóriumból megszökött mániákus, karmos-agyaras szörnyeteg, lovecrafti aberráció vagy megvadult állat ritkítja a Kristály-tó partján összegyűlteket. Hanem egy, a gyászba beleőrült anyuka ragad fegyvert, és kezd véres-beles tömegmészárlásba.
A korábban szappanoperákban utazó Victor Miller kifejezetten frappánsnak és forradalminak gondolta, hogy egy egyszerű asszony legyen a tettes. Ráadásul az eredeti koncepció szerint sosem derült volna ki, hogy a torz testű és elméjű eszelős valójában él. Mivel az alkotást egy, a babonások által rettegett dátummal összekötött antológia első részének szánták, és a későbbiek semmiképpen sem kötődtek volna a tébolyult mészároshoz. Ám az ismert mondás szerint ember tervez, jegyeladási adat végez. A horror akkora sikert aratott, hogy elvetették ezt az ötletet, és Pamela Voorhees helyett a kunyhója magányában két méter magasra, valamint száz-százhúsz kilósra hízott Jason vette át a stafétát. A többi pedig, miként azt mondani szokás, már történelem.
Cikkünk következő részében a bűnözőből lett lázadó hősről és egy, a bevett receptet a kukába dobó sitcomról is szó lesz egyéb nyalánkságok mellett!