Aranyélet – Ismertető

A pénz minden és éppúgy semmi. Nem kívánok coelho-i bölcseletekben kikötni, de mostanra egyszerre bámulatos és hátborzongató, hogy mennyi mindent az anyagiak, a látszat ural a mindennapjainkban. Nem csak azért dolgozunk, hogy meglegyen a napi betevő, hogy törlesszük a hitelt, hanem hogy divatos göncökben járjunk, hogy a legújabb kütyüket birtokoljuk, amik nem csak az egyre jobban a kibertérre korlátozódott kapcsolatainkra vannak kihatással, hanem státusszimbólumok is egyben. Mindennek ugyanakkor megvan az ára, pláne ha csupán csak látszat.

Manapság már csodaszámba megy, ha egy-egy minőségi film vagy széria magyar. Az HBO a sorozatgyártás terén azonban okkal számít világszerte különálló fogalomnak: a kezük alul kikerült munkák nemcsak megvalósításukat tekintve veszik fel a versenyt a hollywoodi mozikkal (elég, ha az idei Trónok harca csatajelenetére gondolunk), hanem karakterrajzaik, azok vezetése is könnyedén köröket ver az egyre inkább biztonsági játékot űző játékfilmekre. Az Aranyélet pedig egy HBO sorozat, ami történetesen magyar, amely a Társas játék és a Terápia után ismét emeli a tétet, ráadásul a minőség mellett nem felejt el ”hazai” maradni. A fent említett két sorozat mintájára az alapkoncepció itt is külföldről (Finnország) érkezett, ugyanakkor mindenkinek kísértetiesen ismerős lesz az egész, még úgy is, hogy a közeg javarészt a felső tízezerben játszódik. Adva van egy család, akik piti kis csalásokból tartják fenn az átlagosnál jobb életszínvonalukat. Az apa, Attila (Thuroczy Szabolcs) viszi vásárra a bőrét nap mint nap, és éppen ezért szeretné otthagyni az egészet. Neje, Janka (Ónodi Eszter) azonban már hozzászokott egyfajta életvitelhez, aminél nem szívesebben adná alább, és akkor még nem beszéltünk a gyerekekről. Márk (Olasz Renátó) érezhetően apja nyomdokaiba kíván lépni, míg Mira (Döbrösi Laura) igyekszik elszeparálódni a családtól, de az – akarva-akaratlanul – nem engedi neki, ahogy a keresztapa Endre bá’ (Anger Zsolt) sem Attilának, hogy az csak úgy egyszerűen otthagyja a business-t.

Az üzlet pedig garantálja a jómódot, de ami egzisztenciálisan ezzel jár, azt nem lehet megvenni. Miklósiékról messziről lerí, hogy kilógnak ebből a közegből, mégis minden áron ide akarnak tartozni. Ezt elsősorban Janka Született feleségekbe illő álomhajkurászása, kis csörtéi mutatják be a legjobban, Ónodi pedig valósággal brillírozik a szerepben. A sorozat talán az ő szálán mutat rá a legjobban arra, hogy hiába a szép ház, a nagy kocsi, ezekhez hasonlatosan az Amerikából importált álom rémálommá válik, az egzisztencia elvesztése pedig van akinek komoly fenyegetéssé, van akinek megváltássá. Ez azonban még simán illene Sam Mendes korai életművébe, azonban amitől végtelenül hazai lesz, azok a végeláthatatlan kis játszmák, a ”megoldjuk okosba” módszerek, az örökös szélmalomharc ismerős, torokszorító érzése. Akármennyire gyarlók, sőt már-már szánni valóak ezek a karakterek, akármennyire is túlzásba esnek a ”kirakat rendezés” közepette (a pilot egyik meglepő fordulata is ehhez köthető), valahol ráismerünk bennük önmagunkra, a folyamatos kiskapuk keresgélésére a bürokrácia útvesztőiben éppúgy, mint a pénz végeláthatatlan, lélekőrlő harácsolására, amiből szeretnénk szabadulni.

Dyga Zsomborék (Couchsurf, Tesó) rendkívüli jó vizuális érzékkel adják a néző tudtára eme életforma magányát és kiszolgáltatottságát (dicséret illeti az operatőr, Marosi Gábor csodás képeit), miközben a forgatókönyvíró, Tasnádi István is képes egy adott jelenetbe a szánalom, a sajnálat és a feszültség érzetét egy csodás egyveleggé formálni. És ugyan a pilot epizód végi autósüldözés nagyon kilóg a közegből, utóhatását tekintve nagyon jól előrevetíti azt, hogy ki meddig képes elmenni azért, hogy a kényelmét biztosítsa. De a folytatást és az aktuális epizód kitaglalását inkább egy hét múlva folytatom. https://www.youtube.com/watch?v=aYwQTTeca9U