A krimi (és a thriller) műfajának megjelenése óta számos nyomozótípus jelent meg a képernyőn. Vannak olyanok, akik a legapróbb jelekből, szinte matematikai feladványként oldják meg a bűneseteket, de ismerjük azt az archetípust is, amely - hogy egy klasszikust idézzünk - előbb üt, mint kérdez.
Idris Elba karaktere Az eltérített járat című sorozatban egyértelműen előbbi kategóriába tartozik, finom modorral, körmönfont mondatokkal tárgyal az ellenséggel. Bár nem tudjuk pontosan, mi a foglalkozása, az biztos, hogy a privát életében is kommunikációs képességei segítik, de az is nagyon fontos, hogy jól kezeli a stresszt.
Az Apple TV+ új sorozatának alaphelyzete amennyire egyszerű, annyira remek. Egy Londonba tartó utasszállítót névtelen terroristák térítenek el. Nem lehetünk biztosak abban, hogy kik is állnak a merénylet mögött (a legtöbben angolul beszélnek, de olyan is van, aki arab nyelven szólal meg), de a veszély egyre csak fokozódik. A merénylők arról biztosítják az utasokat, hogy ha engedelmeskednek, senkinek sem esik bántódása, azonban egyre többen kezdenek lázongani. Sam Nelson (Idris Elba) egyfajta mediátori szerepet igyekszik betölteni: jó kapcsolatot ápol a többi utassal, de a merénylőket is meg akarja érteni. Mindeközben pedig egyre több útitársról derül ki, hogy közel sem mindegy számára, földet tudnak-e érni, hiszen a felszínen is sok az elvarratlan szál.
Az eltérített járat feszültsége két fő történetmesélési húzásból adódik. Egyrészt (ál)valósidejű dramaturgiával van dolgunk, tehát az epizódokban nagyjából annyi idő telik el, amennyi a cselekmény során is. Ezzel persze csalnak a készítők, illetve manipulálják a néző időérzékelését, hiszen többször látjuk a Földön zajló eseményeket, de ennek a megoldásnak nagyon egyértelmű feszültségnövelő hatása van, illetve növeli a valószerűséget, amire a helyszínekkel és a szakzsargon használatával egyébként is törekszik a sorozat.
Másrészt pedig ott van a kamarajelleg, hiszen a kitekintések kivételével végig a gépen vagyunk. Az alkotók okosan alkalmazzák a szűk helyszínt, bevonva szinte minden teret és szereplőt. Ez az alapvető thrillerérzet megteremtésére szolgál: itt nincs menekvés, kis térben, a levegőben vagyunk, a legapróbb hiba is végzetes lehet, segítséget hívni pedig nem lehet.
A sorozat az első három részben nagyon keveset árul el a központi rejtélyről, alig-alig értjük a bűnözők motivációit, ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy a további részek előtt számtalan lehetőség áll: lehet ez egy feszesen szerkesztett, kifejezetten feszült thriller, de akár valami olyasmi is, mint az ebben a kategóriában szinte egyedülálló Homeland, amely az izgalmas történetvezetés mellett aktuálpolitikai utalásokban is bővelkedett. Szerencsére a készítők a nyomozás folyamatát sem akarják megúszni, már az első epizódokban is több izgalmas húzást (például kommunikáció a gép játékfelületén) látunk, ami túlmutat a műfaji kliséken.
Színészi alakításokban pedig kifejezetten erős Az eltérített járat, bár azt itt is érdemes megjegyezni, hogy sok karakter nem kapott egyelőre jelentősebb árnyalást, de a figurák szempontjából némileg epizodikus történetmesélés miatt később könnyen sor kerülhet rájuk. Idris Elba természetesen most is remek, ha van karakter, ami testhezálló számára, az feltétlenül ez, finom, kifejezetten intelligens figurájának családi állapota pedig minden bizonnyal az eddig látottaknál is több traumát rejt. De a mellékszereplők közül jó viszontlátni például Archie Panjabit is, aki rutinos sorozatszínésznőként (A férjem védelmében, Futás, Hajsza, Ez minden, amit tudok) a széria második felében kaphat fontos szerepet.
Az eltérített járat első három epizódja feltétlenül meggyőzi a nézőt a folytatásról. Ha az írók tartják a szintet, igazából csak az a kérdés, hogy jó vagy kiemelkedő lesz a végeredmény.