Daniel Hegarty (Peter Capaldi) veterán nyomozó, aki főállása mellett kétes alakok testőreként és sofőrjeként keresi a kenyerét. Tisztelet és félelem övezi az őrsön, mígnem egy másik körzet újonca, June Lenker (Cush Jumbo) fel nem keresi őt egy régi ügye kapcsán. A nő segélyhívást kap egy ismeretlen telefonálótól, akinek meglepően sok információ áll rendelkezésére egy 24 évvel ezelőtti gyilkosságról.
A két rendőr látszólag együtt próbálja megoldani az ügyet, azonban úgy tűnik, anno szándékosan ítéltek el rossz embert az ügyben, June riválisa pedig mindent megtesz azért, hogy erre ne derüljön fény.
A rendőri korrupció témája nem újkeletű, a Bűnügyi nyilvántartás mégis bíztatóan indul az első két rész alapján. Meglehetősen sokat építenek a párbeszédekre, de kellően frappáns szájkaratékkal és ügyesen csepegtetett információmorzsákkal vannak tele, ami megóvja a cselekményt az ellaposodástól. Ehhez persze kiváló színészek is kellenek: Capaldi remek a zord, arrogáns és titkokkal teli Hegarty szerepében, akinek jó eséllyel fölényessége lesz majd a veszte, és hasonlóan jó Cush Jumbo is, mint a kicsit naiv, de megingathatatlan June. Mellettük kiemelendő Aysha Kala, aki Sonya Singhet, June egyik bizalmasát alakítja, méghozzá pompásan; lazaságával, szókimondásával és humorával kiválóan oldja a feszültséget, amikor arra van szükség.
Ha a végkifejleten spekulálunk, elképzelhetünk egy teljesen átlagos, "a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig megbűnhődik" forgatókönyvet, azonban az odáig vezető út igen izgalmasnak tűnik. Eddig nagyszerűen vezeti a néző figyelmét, jól adagolja a részleteket, és a fordulatok is hatásosak, legyen szó egy epizódbeli red herringről vagy a cliffhangerekről. Az átlagos procedurális sorozatok sorából kiemeli, hogy a szakma két jeles képviselője száll harcba egymással, amit ügyesen kever a szokványos nyomozati szállal. A szereplők magánéleti háttere is kellő hangsúlyt kap vagy fog kapni: Hegarty privát szférájába még kevéssé nyertünk betekintést, de ennek érezhetően fontos szerepe lesz a későbbiekben, szóval csak reménykedni tudunk, hogy valami izgalmasat próbálnak egyelőre elrejteni előlünk. Úgy tűnik, bőven lesz még mit felfejteni a következő 6 részben.
Mindamellett, hogy a narratíva jól szerkesztett és mozgalmas, operatőri szempontból is figyelemre méltó a sorozat. A szokatlan kameraállások, valamint a statikus és kézikamerás felvételek váltakozása szintén hozzájárul ahhoz, hogy akkor se kalandozzon el a figyelmünk, ha éppen egy hosszabb dialógust hallunk. Persze a pozitívumok túlnyomó része ellenére lehetne kevésbé elegánsan megoldott dolgokat is említeni, mint például, hogy June-t lépten-nyomon szerencsétlenség éri, és kicsit esetlegesen van tálalva, hogyan jutottak a birtokába bizonyos információk, illetve Hegarty ésszerűnek hangzó érvelései elég agresszívak ahhoz, hogy gyanút kelthetnének bárkiben, de összességében a nézőt el tudja sodorni magával a sorozat lendülete és a hangulata.
Az eddig látottak alapján mindenképpen kíváncsian várjuk a folytatást, hiszen remek alakításokat és technikailag is profin kivitelezett akciókat láthatunk, a kötélhúzás a két rendőr között pedig egyre nyugtalanítóbbá válik.