A Netflix ajánlatában feltűnő Conor McGregor: Notorious című film üdítő unikumot képez a szokványos életrajzi filmek között, ugyanis az ún. "fly-on-the-wall" technikával készült, ami a dokumentumkészítés legspontánabb módját képviseli. Ilyenkor a stáb, az operatőr gyakorlatilag "árnyékként" dolgozik a háttérben, a rendező (esetünkben Gavin Fitzgerald) pedig nem irányítja a szereplőket, hanem a forgatócsoport munkáját rendeli az események mögé. Mintha csak egy falon megpihenő légy perspektívájából látnánk a dolgokat, a maguk természetes sodrásában. Ebben a műfajban azonban gyakori, hogy a szereplők is megszólalnak egy-egy mérföldkőnek számító esemény kapcsán, gyakran úgy, hogy egy kamerán kívüli hang kérdezi őket. Ebben a filmben ez egyáltalán nem zavaró, sőt, még többet hozzáad az amúgy is elképesztő történetnek, főként, amikor Conor barátnője, szülei, edzői, rajongói vagy épp az ellenfelei mondják el az adott helyzetről a véleményüket.
A film egyedien indul. 2016. augusztus 20-át írunk. - Tanítsuk móresre a rohadékot! - halljuk Conor hangját, és látjuk, amint főhősünk kisétál egy meseszép villából a legutolsó divat szerint készült öltönyében, majd luxusautójába ülve a soron következő meccsére indul. Las Vegas fényeit látjuk, és Conor kedvenc számait hallgatjuk (a zenei betétek őrült jók, nagyon sokat hozzáadnak a történethez). Közben egy-egy villanásra látjuk a kezdeteket, talán csak a miheztartás végett, miközben az ő szavait halljuk, narrációként.
- A játék neve: mindent vagy semmit - magyarázza. - Úgy érzem, megvan a tehetségem, hogy otthagyjam a munkám, és kövessem az álmom. Én vagyok a kib@szott jövő! Az álmom, hogy UFC-világbajnok legyek, több pénzem legyen, mint amennyi kell, és megalapozzam a gyermekeim és az unokáim jövőjét. A legjobb akarok lenni!
Ám nem kapunk időt arra, hogy elmerüljünk ebben a szép, csillogó jövőképben, mert rögvest a UFC 202 Conor McGregor vs. Nate Diaz visszavágó negyedik menetének legkeményebb ütlegei között találjuk magunkat. Dörrennek az öklök, tombol a tömeg, fröccsen a vér. A küzdelem embertelen...
Nagyot ugrunk időben: négy évvel korábban, Írországban, Dublinban járunk. Conor itt még zöldfülű" nincstelen fiatal, aki az anyósánál lakik, és mivel vízvezeték szerelőként sosincs normális keresete, nem tudja befizetni a számláit - de nevet az egészen. De nem csak ezen, úgy általában, minden nehézségén nevet, hisz úgy véli, ez csak átmeneti állapot, és hamarosan úgyis világbajnok lesz.
Az ifjú harcos azonban nem csak beszél: az SBG edzőtermében csapattársával és edzőpartnerével, Cathal Pendreddel edz, noha saját felszerelésre sincs pénze. Innen, ezeket a felvételeket látva valóban nehéz elhinni McGregor vízióját a világsikerről, ám az ő hite rendíthetetlen.
Ami az akaratereje mellett nagyon szimpatikussá teszi az őrült írt, az az élettársával, Dee Devlinnel ápolt kapcsolata, ami fiatalkoruktól kezdve minden nehézségen átível. Nem kétséges, hogy ez a szerelem, a család és Dee támogatása megalapozta Conor számára a biztos hátteret, ami sokat segített neki a meccsek előtti fizikai és mentális felkészülés során. Mégis, megmosolyogtató látni, hogyan válnak egyre sikeresebbé és jómódúbbá, hogyan változik a környezetük, az életszínvonaluk - miközben ők ketten ugyanolyanok maradnak egymással.
A mellékszereplők sora jobbára Conor saját csapatából tevődik össze: Artem Lobovon, Gunnar Nelsonon, Cathal Pendreden, valamint az edzők, John Kavanagh és Owen Roddy tűnnek fel a képsorokon, de láthatjuk McGregor szüleit: Tony és Margaret McGregor-t és a nővérét, Aoife-t is. Az összetartó erőn túl talán az a legszebb az ebben a-csapatban", hogy már akkor is Conor mellett voltak, amikor még nincstelen senki volt.
Rengeteg jelenetet láthatunk McGregor iszonyú kemény, sokszor egész napos edzéseiből, a fáradhatatlanságából, valamint a világhírű UFC pehelysúlyú bajnok, Jose Aldo elleni mérkőzés hardcore előkészületeiről, amelyre végül a UFC 194-en került sor (és ami elképesztő volt!).
- Ez nem 3 vagy 8 hétről, hanem egy életre szól - magyarázza Conor vizesre izzadva az edzése közben. - Ha nem edzek, nem vagyok önmagam. Ettől érzem magam biztonságban. Nagyon zavar, ha hanyagolom az edzést.
És a háttérben, mint mindig ott van Dee és a csapat, akiknek 0-24-ben az a dolguk, hogy támogassák őt, a leendő világbajnokot. Olyan izgalmas, kulisszák mögötti pillanatok ezek, amiket vélhetően korábban sosem láthattak a nézők, és amelyekből még tisztábban lejön az, miért nevezik az MMA-harcost Notoriousnak, azaz megrögzöttnek/javíthatatlannak. Mindemellett meg kell hagyni, hogy McGregor ha épp nem balhézik, rendkívül szellemes és szerethető tud lenni.
"Írország, bébi, megcsináltuk!" - ordítja Conor a győztes meccsei végén. Ugyan, melyik ír ne hatódna meg ettől? Nem csoda hát, hogy hazájában nemzeti hősként tekintenek rá, de sok MMA-rajongó is imádja különc egyénisége és nagyszájúsága miatt, így milliók követik a közösségi oldalain McGregort, aki mára (bár balhéi miatt legalább annyi haragost is tudhat maga mögött, mint rajongót) a reklámcégek és az emberek kedvencévé vált.
A dokumentumfilm kitér McGregor térdsérülésére is, amely bár súlyos, ő mégsem mondja le a meccsét, nem úgy Aldo, aki saját sport-sérülése miatt beint a bunyóra (és akit ezért McGregor szimplán gyáva puhapöcsnek titulál), így végül a birkózásban erős Chad Mendesszel kell szembenéznie az ideiglenes pehelysúlyú bajnoki övért. De McGregor azonban a nehézségeket mindig feladatnak tekinti, amelyekből ő csak és kizárólag győztesen kerülhet ki. Hát nem imádnivaló ez a hozzáállás?
A film egyik üdítő momentuma, hogy feltűnik benne McGregor gyermekkori kedvence, Arnold Schwarzenegger is, aki a tőle megszokott poénokkal ugratja az ír fenegyereket, majd megígéri, hogy ott lesz a meccsén és szorítani fog érte - és aztán állja a szavát! Igaz, azon a ponton Conor már ismert híresség, vagyonos ember, akinek a média minden lépését árgus szemmel lesi, és akinek a vagyona, az élete, a karrierje irigylésre méltó méreteket öltött már. Conor ehhez mérten márkás ruhákban jár, luxusautókat vásárol, büszkén villantja meg a milliókat érő óráit, a külleme, az élete A-listás sztárokéhoz méltó.
- Mindig is bajnoknak éreztem magam - nyugtázza a sikereit a rá jellemző szerénytelenséggel. - Mindig ez járt a fejemben. Mára pedig valósággá vált.
Ugyanakkor nem csak dicső pillanatoknak lehetünk részesei. A rendező a sportsérülések és az első UFC-vereség keserűségét is elénk tárja. Láthatjuk, hogyan birkózik meg McGregor a kudarcaival, és miként építi fel magát újra meg újra, hogy a legjobb legyen. Felkavaró percek ezek, hiszen nézőként képtelenek vagyunk elhinni, hogy egy ilyen ember valaha is veszíthet - a filmbéli hősök ugyanis mindig nyernek. De McGregor azonban ezekben a pillanatokban sem egy megtört ember, sokkal inkább egy elszánt sportoló, aki már ott, véresen, szédelegve is a visszavágót és az ahhoz szükséges felkészülését tervezi.
A visszavágó pedig idegtépően kemény, és bár az előtte lévő sajtótájékoztató alpári ordibálásba és dobálásba fullad, szembetűnő, hogy a két ellenfél a ringben már másként néz egymásra. McGregor nem arcoskodik, nem poénkodik, Diaz pedig érzi, hogy ezúttal minden tudására szüksége lesz, hogy elkerülje a vereséget. Borzongató, jeges pillanatok ezek, majd felcsendül a gong...
A történet utolsó képsorai a Madison Square Gardenbe kalauzolják el a nézőt. Akik eddig nem jöttek rá, hogy Amerikában mekkora show ez a sportág, most szájtátva nézhetik, hisz fényesebb és izgalmasabb, mint egy Oscar-gála. Hírességek tömkelege a VIP-es helyeken, végeláthatatlan, vérre szomjazó emberáradat. És McGregor, akitől igenis, elvárjuk, hogy ígérete szerint mindig győzzön. A UFC 205-ös mérkőzésének győzelmi diadalának percei ezek, ahol főhősünk megszerzi Eddie Alvareztől a bajnoki övét, és ezzel beváltja álmát: ő az első harcos, aki egyszerre 2 (pehelysúlyú és könnyűsúlyú) UFC övet birtokol.
Hogy kinek ajánlanám ezt a filmet? Mindenkinek. Nem csak a McGregor és MMA-rajongóinak (bár nekik igazi csemege lesz Conor élettörténete), hanem azoknak is, akik szeretik a kőkemény küzdelemről, és a sikerhez vezető útról szóló filmeket. Akik bírják a pimasz, nagyképű alakokat, akik mindenkinek beugatnak és csak a sajátjaikat szeretik - de azokat nagyon. Conor McGregor inspiráló útjának, a meccsek közötti felkészülések, mérlegelések, és a civil életének eddig sosem látott pillanatai, Hollywoodi filmeket idéznek, csak itt valóságos az izgalom, az öröm, a fájdalom és az ütések nyomán kifröccsenő vér. Bár sajnos McGregor az utóbbi időben inkább a botrányairól híres, ez nem von le semmit a korábbi, legendaszámba menő eredményeiből.