Hirdetés

Csillag születik: Ricky Gervais, Hollywood görbe tükre

|

A csávó, akitől arcodra fagy a mosoly. Igen, ő lett ma kereken 60 éves.

Hirdetés

Ricky Gervais az egyik legérdekesebb figura napjaink szórakoztatóiparában. Szándékosan nem a "legelismertebb" szót használtam, mert ha valaki, akkor ő aztán - a számtalan lelkes rajongó mellett, akiknek a sorát jómagam is erősítem - utálókban sem szűkölködik. Széles spektrumot lefedő munkásságát viszont még az utóbbi csoportba tartozók sem tagadhatják le, hiszen gyárt sorozatokat, feltűnik filmekben, a stand-up műfajában is fontos szerepet foglal el, de időnként még a szinkronszerepek is megtalálják őt. Lehetetlen lenne eddigi karrierjének minden egyes állomását részletesen kivesézni egy cikkben, de hatvanadik születésnapja alkalmából mégis adok egy átfogó képet az angol humor fenegyerekéről - aki talán már nem is annyira gyerek.

Hirdetés

1961-ben született Readingben, és általában ennél a pontnál egy művész esetében azt várnánk, hogy bizonyára már a szülők is a kultúra művelői voltak, holott édesapja, Lawrence Raymond "Jerry" Gervais kőművesként dolgozott, édesanyja, Eva Sophia pedig a háziasszonyi teendőket látta el. Először nem is irodalmat vagy filozófiát, hanem biológiát tanult, de hamar rájött, hogy a filozófiatanban sokkal kényelmesebben mozog. Tanulmányai befejeztével kipróbálta magát a zene világában (amiben nem voltak túl nagy sikerei), majd a rádiózás és a podcastelés jelentette számára a valódi áttörést, melyek közül mindkettőt azzal a Stephen Merchanttel gyártotta le, akivel olyan klasszikusokat tettek le az asztalra, mint A hivatal (The Office) vagy a Futottak még (Extras). Ennél a pontnál kicsit személyesebb hangnemre váltanék, mert az imént említett két széria nagyon közel áll a szívemhez. Természetesen van számtalan egyéb képernyős szereplése Gervais-nek (Éjszaka a múzeumban, Derek, Lódító hódító), amik közül néhány, ha említés szinten is, elő fog kerülni, de különösen A hivatalon, a Futottak még-en és a napjainkban is futó After Life-on (Mögöttem az élet) keresztül fogom szülinaposunkat a kedves olvasónak bemutatni.

A Golden Globe-nyertes A hivatal című áldokumentarista sorozat David Brent (Ricky Gervais) irodauniverzumába kalauzolja el és szembesíti a nézőt az unalmat és értelmetlenséget megtestesítő munkakörnyezettel. Nagyobb hírnévre tett szert a néhány évvel később debütált amerikai Office Steve Carell főszereplésével, ami a brit két évadával (+ kettő különkiadás) ellentétben kilenc szezonon keresztül nevettette a morbid humor lelkes fogyasztóit. A hírnév azonban korántsem jelenti azt, hogy az adott feldolgozás túlszárnyalná elődjét, sőt! Gervais és Merchant szerelemprojektje elsősorban az angol humor iránt rajongókat célozza meg, de emellett kapunk egy jó adag társadalomkritikát a kiégett középosztályról is. Gervais forgatókönyvírói és színészi kvalitásainak köszönhetően képes volt egy rendkívül abszurd, ugyanakkor hihető karaktert David Branten keresztül megkreálni, aki valahol elképesztően vicces, valahol sajnálnivaló. Apropó, szánalmas! A lúzer-karaktertípus nem csak A hivatalban, de például a Derekben és a Futottak még-ben is tetten érhető.

A BBC-s Futottak még a színészvilág színe-javát (Orlando Bloom, Sir Ian McKellen, Kate Winslet, Ben Stiller, Robert de Niro stb.) sorakoztatja fel Gervais… akarom mondani az általa megformált statiszta, Andy Millman elé, aki a szürkeségéből akar kirobbanni és maradandót alkotni. Szókimondásának és pancserságának köszönhetően viszont korántsem olyan egyenes az út a siker világába.

Az After Life - Mögöttem az élet talán Gervais legkomolyabb hangvételű alkotása, ami a gyász témáját dolgozza fel. Mikor nekiültem, nem gondoltam volna, hogy majd a fekete humor koronázatlan királya fog engem egy érzelmi hullámvasútba beültetni, ami még a mai napig zakatol (már forog a harmadik évad). Talán a témájából, talán a frissességéből adódóan nem vált még kifejezetten népszerűvé a nagyközönség köreiben, de ha látni akarjátok Gervaist drámai szerepben, aki emellett megőrizte humorát is, mindenképp érdemes esélyt adni neki.

E három kedvenc mellett olyan sorozatokat köszönhetünk Gervaisnek (és sok esetben jobbkezének, Merchantnek), mint a korábban már említett Derek, a The Ricky Gervais Show, a Life's Too Short vagy az An Idiot Abroad.

Egy tavalyi interjújában azonban kifejtette a színész-rendező-komikus, hogy bár töretlen lelkesedéssel dolgozik az After Life-on, a stand-upot szeretné előtérbe helyezni. Ricky Gervais persze nem egy éve tevékenykedik ebben a szakmában sem, hanem már a 90-es években állított össze showműsorokat - természetesen sokszor Stephen Merchanttel az oldalán (Animals, Politics, Science). Filmrajongóként a legvalószínűbb, hogy Gervaist, mint humoristát a Golden Globe-díjátadókról ismerhettük meg. Napjaink szuperérzékeny világában ő azon kevesek sorát erősíti, akik fel merik tépni a sebeket - nem indokolatlan fröcsögésből, hanem sokkal inkább görbe tükörből és kis nevelésből. A gálán elhangzott monológjaiban nem rejti véka alá a hollywoodi elit képmutatásának kritizálását (talán ezért nem fogjuk sosem látni hostként az Oscaron), akik a díj megköszönésekor ideológiai kioktatást tartanak a népnek, holott valójában ők sem különbek. Félreértés ne essék: Gervais-nél kevés nagyobb humanista létezik napjaink nyilvánosságában, de arra ő is felhívja a figyelmet - egyébként nagyon helyesen - , hogy a katedra közhelypuffogtatásai vajmi keveset érnek.

A végére még beszúrnám a vallás kérdéskörét, melyről szülinaposunknak nagyon határozott véleménye van. Gervais büszkén vallja magáról, hogy ateista, pontosabban agnosztikus ateista, mely dióhéjban annyit tesz, hogy mivel nem tudjuk bizonyítani Isten (vagy bármilyen más istenség) létezését, nem hiszünk benne. Ezzel lehet (nem) egyetérteni, vitába szállni, de egy valamit el kell ismerni: baromi szórakoztatóan képes ezt tálalni. Egyszer az egyébként vallásos Stephen Colbert The Late Show-jában fejtette ki véleményét a hitről és annak hiányáról. Szerinte az ateizmus nem egy hitrendszer, amit az emberek a vallásban alappillérnek tekintenek, hanem egy szimpla és cinikus nemet-mondás a transzcendens létezésére. Annak ellenére, hogy bizonyos kérdésekben igaza van, annyi önellentmondást azért nem lehet nem észrevenni, hogy állításához úgy ragaszkodik, hogy kvázi vallásnak is tekinthető - holott ő ezt teljes mértékben kizárja (a nyitottság egy percig sem érzékelhető a részéről, ahogy egyébként számtalan vallásos ember oldaláról sem). Egy szó, mint száz, okfejtése mindenképp érdekes, de megkérdőjelezhető, retorikája pedig itt is megnyerő.

Ricky Gervais a nagybetűs CRINGE, a kínos percek generálásának megtestesítője - és bármilyen furcsa, ez jelen esetben dicséret. Szükségünk van az éleslátására, a könyörtelenségére és az őszinte humorára. Higgyétek el, megérdemeljük. Isten éltesse, Mr. Gervais!  

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.