Hirdetés

Pilot: Das Boot - A tengeralattjáró

|

Wolfgang Petersen kultikus háborús filmje a tévében folytatódik - mi pedig a premier előtt megnézhettük az első két epizódot.

Hirdetés

Az Epic Dramának köszönhetően a premier előtt megnézhettük A tengeralattjáró német-angol-francia koprodukció első két epizódját, ami az azonos című regény és az 1981-es filmklasszikus közvetlen folytatása, méghozzá sorozatos formátumban. Wolfgang Petersen filmje a mai napig az egyik legkiválóbb háború(ellene)s alkotás a filmtörténetben, arról nem beszélve, hogy a tengeralattjárók bezártságát  és kilátástalan romantikáját egyetlen másik film sem tudta olyan hatásfokkal vászonra vinni, mint A tengeralattjáró. A sorozatnak így bőven van mihez felnőnie, az első két rész alapján pedig, ha más eszközökkel is, de méltó lehet a feladatra.

Hirdetés

Javában zajlik a második világháború, a német tengeralattjárók sorozatos eltűnése pedig olyan aggályokat szül a náci szférában, miszerint feltörhették az Enigmát. Az akkortájt csodával felérő gépezetek gyártása ugyan rohamtempóban történik, a szakképzett, potenciálisan alkalmas legénység száma azonban egyre csak csökken. A háború nem tűr ellentmondásokat, így a szinte minden fajta harci tapasztalatnak híján lévő Klaus Hoffmannt (Rick Okon) nevezik ki a következő hajó kapitányának, bízva abban, hogy apja nyomdokaiba lépve hőssé válhat. A sorozat legnagyobb változtatása a filmhez képest azonnal nyilvánvalóvá válik, mivel nem egy echte "tengeralattjárós" szériáról beszélünk, lévén a cselekmény minimum kettő, de potenciálisan jóval több szálon is futhat, ezzel teret engedve egy szerteágazóbb háborús drámának.

Hoffmann kapitány mellett egy Simone Strasser (Vicky Krieps) nevű német-francia fordítónő is főszerepet kap a bevezető részekben, aki egyik pillanatról másikra egy olyan ügyben találja magát, ami miatt automatikusan hazaárulónak könyvelnék el. Az első epizód remek érzékkel pendítette meg a különböző szálakat, mindenről és mindenkiről pont annyit tudtunk meg, ami remek alapot szolgáltat egy izgalmas háborús drámának. Az Andreas Prochaska által dirigált széria nagyon úgy fest, komoly hangsúlyt fektet a háttérben zajló erőkre, és nem a 40 fős legénységet magába zsúfoló tengeralattjáró lesz a cselekmény egyetlen katalizátora. Két óra alatt nagyjából három érdemi karakter került bevezetésre, ők viszont gondoskodnak arról, hogy A tengeralattjáró minden oldaláról fenntartsa a figyelmet, Vicky Krieps hozta eddig a sorozat legösszetettebb alakítását, aki várhatóan egy erős, de legalább annyira sebezhető főhősnője lehet a szériának.

Szép és jó A tengeralattjáró politikával fűszerezett oldala, de a nézőközönség nagyja alapvetően nem ezért, hanem az olyan ominózus, fojtogatóan erős jelenetekért ad majd lehetőséget a szériának, amilyeneket a klasszikus filmben is láthattunk. Szerencse, hogy van egy remek kapitányunk, ugyanis Rick Okon egyszerre kelti egy emberséges, ámde határozott vezető benyomását, akinek teljes jellemére mégis árnyékot vet a tapasztalat hiánya, ez pedig vonzza magával a legénység kétkedését és ellenszenvét, miszerint Hoffmannt csak az apja neve miatt tették a hajó élére. Igen, ez a konfliktus már vagy ezerszer meg lett filmesítve ilyen-olyan formában, ám A tengeralattjáró izolált környezete és az epizodikus formátum számos izgalmas lehetőséggel kecsegtet egy ilyen belső viszály számára. Ezzel kapcsolatban, meg úgy alapvetően is egy nagyon komoly problémám van az eddig látottakkal, amit részben a zseniális klasszikus iránt érzett rajongásom is mondat velem.

Az erősen többszálas megközelítés miatt könnyen megeshet, hogy elveszik az a klausztrofób és reménytelenséggel átszőtt érzés, ami minden idők egyik legmegrázóbb és fájdalmasan emberi háborús filmjévé léptette elő az 1981-es alkotást. Még egyszer hangsúlyozom, az eddig látottak alapján számomra úgy fest, hogy az eredeti, máig fantasztikus koncepció fel lett hígítva egy papíron sokoldalúbb széria javára, amit persze abszolút lehet ellensúlyozni más típusú erényekkel. A második epizód azonban kissé elbizonytalanított abban, hogy mennyire fog hosszabb távon is kitartani A tengeralattjáró politikai és ideológiai vonulata, mivel a Lizzy Caplan által bevezetett ellenálló (?) gárda minden motivációjával együtt is roppant érdektelenül hatott, főleg úgy, hogy közben azt várjuk, mikor ülhetünk vissza a tengeralattjáró legénysége közé, akik egyébként minden jelenetben maradéktalanul hozták azt, amiért olyannyira várom a sorozat startját. Klaus Doldinger és a klasszikus fő témáját is megőrizte A tengeralattjáró, ami még ma is, a háború minden viszontagságával és kíméletlen mivoltával együtt is gyermeki vigyort varázsol az arcunkra, mialatt kiúszik a nyílt tengerre az az átkozott bádogdoboz.

A tengeralattjáró egy hangulatos és fordulatos háborús dráma történetével kecsegtet, aminek viszont kifogást nem tűrő, és még annál is fontosabb feladata lesz a cselekmény minden szálának egyensúlyban tartása. Persze, nem lenne fair vagy épp célravezető egy merev A tengeralattjáró feldolgozást várni a sorozattól, de annyira szűkén vagyunk az érdemi alkotásoknak ebben a zsánerben, hogy jelenleg minden reményem az Epic Drama szériájában van egy vérbeli tengeralattjárós élményt illetően.

A tengeralattjáró november 26-tól nézhető az Epic Drama csatornán - a 8 epizódos sorozat ott folytatódik, ahol a film véget ért.

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.