Doctor Who - Így kezdett a 9. évad

Kedvenc időlordunk visszatért, ahogy a TARDIS, Clara Oswald és még nagyon sok mindenki más. Mióta Steven Moffat vette át az ötödik évadtól kezdve a showrunner-i teendőket Russel T. Davies-től, legalább annyi kritika éri a 2005-ben újraindított/folytatott szériát, mint amennyi dicséret. Azonban a tavaly debütáló Peter Capaldi által megformált Tizenkettes évadán már a megfáradás jelei mutatkoztak, amit a szintén Moffat által igazgatott Sherlock harmadik szezonja csak mégjobban aláhúzott. Egyértelműen a megfáradás jeleit kezdte mutatni mindkét sorozat, amiben közrejátszhattak a hihetetlen magas elvárások, vagy a Doktor esetében a megújulás, esetleg éppen annak iránya. Capaldi egy lényegesen mogorvább, rigorózusabb időlordot hozott, akihez - mint elődjeihez hasonlóan - a nézőnek hozzá kellett szoknia az évad alatt, az útitárssal együtt, aki pont, hogy a közönséget képviseli ezekben a hihetetlen, téren és időn átívelő kalandokban. Tulajdonképpen az a csodálatos ebben a Doctor Who világában és a popkultúrára gyakorolt hatásában, hogy nincsenek benne szabályok, amik pedig vannak benne, azok is akármikor felül írhatók (Moffat ezzel szeret is élni), és a kalandoknak lényegében csak a képzelet szabhat határt. Moffat pedig valóban kreatív, színes ötleteket vonultat fel, a probléma viszont az volt a 8. szezonban, hogy a high concept eluralkodott az egészen és a Mr. Pink szál is inkább idegesítő volt, mint korrekt, a Matt Smith éra után pedig Capaldi komorabb stílusa túlontúl éles váltásnak bizonyult. Viszont azt is tegyük hozzá, hogy eddig minden Doktort alakító színésznek a bemutatkozása volt az adott korszak (egyik) legrosszabja: Ecclestonnak megkellett küzdenie egy legendás örökséggel és évtizedek múltán új életet lehelnie bele, mire pedig megszoktuk, addigra jött a helyére Tennant. Smith váltása talán annyiban könnyebb volt, hogy az említett showrunner váltással a hangulat, a koncepció is cserélődött, a korábbi szezonokból pedig érdemi szereplő nem tért vissza.

Ha viszont eme gondolatmeneten haladunk tovább, miszerint a bemutatkozás nem sikerült valami jól, akkor az is igaz, hogy az újkori Doktoroknak a második szezonjuk volt a legjobb. Tennant az újkori Doctor Who harmadik szezonjában debütált az egész széria egyik legötletesebb és legjobb része (naná, hogy Moffatnak köszönhetően!) a "Dont Blink!" képében (ráadásul a címszereplő szinte fel sem bukkant benne), visszatért a Mester is, arról nem is beszélve, hogy nem egy, azóta Hollywoodban is komoly karriert befutott fiatal próbálgatta a szárnyait (Andrew Garfield és Carey Mulligan, akik nem egy részben, de később egy filmben együtt játszottak). Smith-nél pedig ekkor debütált az egyik legnépszerűbb és legötletesebben felépített mellékszereplő River Song képében.

Ennek az az egyszerű oka, hogy a nézők az útitárssal együtt már megszokták a Doktor új arcát, nem kell már az összecsiszolódással vesződni, jöhetnek a kalandok. A 9. évad pedig az első rész alapján egy a 6. szezonhoz hasonlatos, drámai high concepttel indít, számos kultikus karakter vissza hozatalával. A számmisztikai véletlenekbe bele se mennék, miszerint ez a harmadik színész második nekifutása, és a 3-as, 6-os évadok tekintetében a 9-esben is szédítő ötletesség és karakterív van kilátásban.

Ugyanakkor vétek lenne elmenni amellett, hogy Moffat - a Sherlock legutóbbi nyitányához hasonlatosan - megint nem vesződik a magyarázatokkal. Lényegében egy szereplő visszatértét letudja egy "csak"-al, és ismerve őt, számos olyan utalást, kérdést ejtett el, amik majd nagy valószínűséggel egy későbbi évadban kerülnek megválaszolásra. Capaldi is az ígéreteknek megfelelően bohémebbnek tűnik, amiről egyelőre nehéz eldönteni, hogy mennyire volt jó döntés, de kétségtelenül belakta már a figurát, Jenna Colemannek egyelőre nem sok babér termett, viszont az epizódot elnézve és a távozásáról szóló pletykákból kiindulva az évad talán elvisz minket oda, ahol anno a 7. évad nyitányában megismertük a Lehetetlen Lányt.

Mindenesetre ezt nevezik ígéretes kezdetnek (már a nyitányban több kreativitást véltem felfedezni, mint legutóbb az egész évadban), és ha lehetne egy saját bejáratú TARDIS-om, vagy ismernék egy időlordot, akkor most azonnal megbizonyosodnék arról, hogy Moffat vajon ezúttal (ismét?) a saját ambíciói áldozatává válik, vagy egy valóban pofás szezonnak nézünk elébe. https://www.youtube.com/watch?v=MI9QwoLX6DE