Az amerikai filmesek imádják életre kelteni a népszerű rajzfilmeket, így csak idő kérdése volt, hogy a Norman Bridwell azonos című gyermekkönyv-sorozatán alapuló, két évados, 66 részes animációs, oktató jellegű rajzfilm utat törjön magának a nagyjátékfilmek világába.
A film mesés narrációval, mégis szívszorítóan indul: egy New York-i gyártelep elhagyatott épületében árván marad egy kiskutya. Nem egy átlagos, hanem egy piros színű kiskutya - cuki, labrador kinézetű. A pici ettől kezdve magára marad a nagyvilág minden nehézségével és veszélyével szemben.
Ezzel párhuzamosan megismerjük a környéken élő Emily Elizabeth Howard, a főhős kislány mindennapos, ám korántsem gondtalan életét és annak szereplőit: a szegény édesanyját, a megbízhatatlan nagybátyját, a fura szomszédait és az undok osztálytársait, akik folyton cikizik őt az iskolában. Egy ponton azonban Clifford, vagyis a piros kiskutya és Emily sorsa keresztezi egymást, méghozzá nem is akárhogyan. Emily és Casey bácsi egy nap ugyanis sétálni indulnak, amikor betévednek egy menhelyre, amelyet a titokzatos Mr. Bridwell (John Cleese) vezet - ez rejtett, de annál elegánsabb tisztelgés a történet szerzője, Norman Bridwell előtt. Emily persze amint megpillantja a kis piros kutyát, könyörögni kezd, hadd vigye haza...
Az adaptáció abszolút helyesre sikerült, a szereplők viccesek, kedvesek, a párbeszédek életszerűek. Nem túlerőltetett a dráma és nincsenek túltolva az érzelmes részek, igazán minden egyensúlyban van, épp úgy, ahogy egy családi film esetén ez elvárható lenne. A forgatókönyvet dicséri, hogy Emily és Clifford kapcsolata nagyon hiteles, megkapó a kislány szeretete és a szeleburdi kutyakölyök ragaszkodása.
A helyszínek és a jelenetek izgalmasak (kutyás szemmel), a CGI azonban meglehetősen gyenge - de mivel ez a film nem nekünk, hanem a gyerekeknek készült, nem hinném, hogy ők mélyebben eltöprengenek majd azon, hogy mennyire élethű Clifford megjelenése vagy mozgása. A 10 éves kislányomat és a 3 hónapos kiskutyáját hibátlanul szórakoztatta ez a mese, így gondolom a nála kisebbek meglehet, még azt is elhiszik, hogy Clifford (akárcsak Roger Nyúl) tulajdonképpen létezik.
A színészi játék kifogástalan. Darby Camp nagyon ügyesen hozza a gőgös, gazdag osztálytársai által "Kajajegynek" csúfolt 12 éves Emily-t, aki apa híján egyedülálló édesanyja (Sienna Guillory), zűrös nagybátyja (Jack Whitehall), valamint egy bébiszitter háromszögében éli az életét. Az iskolában ő a nagy szürke senki, akibe a sznob diákok szimbolikusan a lábukat törlik. Ez sajnos egy mindennapos probléma, amely valamilyen szinten a legtöbb gyerekkel megesik, így vélhetően a kicsik afféle szuperhőst fognak látni Cliffordban, aki tulajdonképpen be is tölti Pókember vagy Batman szerepét, csak talán még cukibb, még varázsosabb módon.
A történet középpontjában a szeretet és a felelősségtudat áll, amiben Emily igencsak bővelkedik - hisz Clifford pontosan annyira nő meg, mint amennyire kis gazdája szereti. A gyerekek a filmből rádöbbenhetnek, mik is azok a menhelyek, ahogy arra is, mennyivel gazdagabbá tehet bárkit egy kisállat, akinek a ragaszkodása és hűsége mindennél többet ér. Persze, mint minden mesében, itt is feltűnik a gonosz (Tony Hale), aki pénzt és szenzációt akar kovácsolni a különleges kutyakölyköt körüllengő varázslatból. Emily azonban akárcsak a mesebeli királylány, aki kardot ragadva kiáll a hétfejű sárkány ellen, tűzzel-vassal küzd azért, hogy megmentse kis barátját.
Hogy kinek ajánlom ezt a filmet? A gyerekek egész biztosan szeretni fogják ezt a történetet, hiszen a kiskutya imádnivaló, és Emily szemével látva a történetet még kutya híján is átélhetik, milyen lenne egyik napról a másikra gazdivá válni és egy ilyen szerető lénnyel megosztani az életüket. Kettejük kalandjai mozgalmasak, viccesek, és ha eltekintünk a kicsit szegényes CGI-től, ez a film nekünk, felnőtteknek is szórakoztató lehet.