Agatha Christie műveit újra és újra felfedezi magának a világ. Minden generációnak megvan a maga Christie-feldolgozása, a közelmúltban például a Gyilkosság az Orient Expresszen kapott egy A-kategóriás színészekkel megtámogatott leporolást és már készül a Halál a Níluson újabb filmváltozata is. De nem csak Hollywood nyúl előszeretettel az angol írónő klasszikusaihoz, hanem a színházvilág is. A Játékszín például az 1939-ben megjelent fordulatos krimit, a Tíz kicsi négert állította színpadra "És már senki sem" címmel, a rendkívül sokoldalú Szirtes Tamás rendezésében, amely letaglózóra sikerült.
Tekintve, hogy Christie regénye a mai napig népszerű és a korábban készült feldolgozásokat is sokan láthatták már, bátor dolog volt megálmodni belőle egy előadást, hiszen ez tipikusan az a fajta mű, ami egy nagy csattanóra van felhúzva, annak ismeretében pedig elmaradhat a várt extázis. A játékszínes adaptáció éppen ezért nem követi szolgamódon az alapanyagot, de nem is veszi semmibe azt. Úgy sikerült a világot jelentő deszkákra megálmodni, hogy a pazar színészi játéknak és izgalmas sztorivezetésnek köszönhetően azok sem fognak unatkozni rajta, akik tisztában vannak a végjátékkal.
Ebben pedig nem csupán az alapos odafigyeléssel és remek érzékkel színpadra állított cselekmény játszik közre, a reflektorfény egyértelműen a színészeké. Noha a folyamatosan jelen lévő feszültséget a szereplők külön-külön felkonferálása, a thrillereknél használt idegborzoló hangeffektek és dallamok alkalmazása és a dupla szünet idézik elő, az illusztris szereplőgárdáé a legfőbb érdem. Az angliai partok mentén található magányos szigeten összegyűlő, sokszínű társaság Gálvölgyi Jánosból, Benedek Miklósból, Sághy Tamásból, Hajdu Steve-ből, Lévay Viktóriából, Csonka Andrásból, Pusztaszeri Kornélból, Tóth Juditból, Horváth Liliből/Zsurzs Katiból és Szabó Mátéból/Csizmadia Gergelyből áll össze, akiknek megvannak az emlékezetes pillanataik, élvezet őket együtt látni.
Képesek velünk végig a bolondját járatni, ráadásul ezzel jópofa közösségi élményt is teremtenek, hiszen a két szünet lehetőséget biztosít arra, hogy elgondolkozzunk a történteken, számba vegyük ki lehet a titokzatos gyilkos (azon az előadáson például, amit mi láttunk, a két felvonás között elindult a kollektív találgatás a fiatalok között). Mindent összevetve az "És már senki sem" (Tíz kicsi néger) egy olyan darab, amelynek megtekintésére előismeretektől, kortól és nemtől függetlenül mindenkit előszeretettel sarkallunk. Felejthetetlen lesz.