Esélylatolgatás 2016: Kié lesz az Oscar?

Itt vagyunk a 88. Oscar-díjátadó előtti utolsó percekben, így minden filmrajongót a következő kérdések izgatnak: Megkapja-e végre a megérdemelt Oscart Leonardo Dicaprio? Ismét magyar díjazottat köszönthetünk a Saul fia képében? Morricone 87 évesen végre nem csak egy életműdíjat tudhat majd maga mögött? Vizuális effektusok közül Mad Max vagy Star Wars? És még számtalan felmerülő kérdés, amelyeket most megpróbálunk megtippelni.

Kezdjük is a számunkra legfontosabbal, amelynek egy (fél)ország szurkol, a Saul fiával a Legjobb idegennyelvű film kategóriában. Az elmúlt években rendre előfordult, hogy a kategória biztosnak  hitt befutója végül hoppon maradt, de Nemes Jeles László filmjétől esetleg a a törökök Mustangja vehetné el a díjat, de az is csoda lenne, ugyanis a Saul Cannes óta elképesztő diadalmenetet tudhat magáénak. Tegnap még az Indepentent Spirit Awardot is elhozta, amely először sikerült magyar filmnek. Plusz még a számmisztika is a Saulnak dolgozik, ugyanis a most 39 éves egy napon született a kereken kétszer annyi idős Szabó Istvánnal, egyedüli Oscar-díjas filmrendezőnkkel. Véletlen lenne? Aligha És akkor haladjunk fontossági sorrendben: a Legjobb rövidfilm, a Legjobb animációs rövidfilm és a Legjobb dokumentumfilm, valamint a Legjobb dokumentumfilm kategóriákról mindig a Jóbarátok egyik gagje jut eszembe, amikor Monica megkéri Chandlert, hogy csinálja meg az áfonyaszószt, mondván az úgy se érdekel senkit, mire férje cinikus válasza a következő: "Hú, de felizgattál!" Ez persze nem teljesen igaz, hiszen az utóbbi kategóriában az Amy könnyen diadalmaskodhat, már csak Winehouse karaktere és a film körüli (abszolút indokolt) hype miatt is. A Legjobb betétdal kategória az, amely talán az egyik legérdektelenebb az idén, avagy ahogy annak idején az Alien vs. Predator poszterei is hirdették: "Akármelyikük győz, mi veszítünk." A Spectre sokat (nem is minden ok nélkül) szidott betétdala, a "Writings On The Wall" annyiban esélyesebb, hogy a Golden Globe-ot is bezsebelte, ezzel pedig a második Oscar-díjas Bond-dal lenne, de azért van némi differenciál Sam Smith és Adele nótája között. Meglepő lenne, ha az Ifjúság egyetlen nominációját díjra tudná váltani, de Lady Gaga beleszólhat még, ahogy A szürke ötven árnyalata is. Egyszerűen ez megint egy olyan év, amikor nincs érdemi versenyző, de én ilyenkor inkább mellőzném is a kategóriát, hátha jobb teljesítményre sarkallja a dalszerzőket és az előadókat.

És akkor el is érkeztünk a számomra kedves Legjobb filmzene kategóriához. Ezt most 87 évesen Morricone végre behúzza az Aljas nyolcasért, ha már végre kapott egy csillagot is a Hírességek sétányán (szigorúan Adam Sandler után persze), ezzel pedig az Aljas Nyolcas nagy eséllyel egyetlen díját kapja meg. Csak nehogy úgy járjon a Maestro, mint 1987-ben, amikor is A misszióért szintén megkapta mind a BAFTA-t, mind a Golden Globe-ot, aztán az Oscart végül nem sikerült (elege is lett utána Hollywoodból). Persze nem kétséges, hogy év(tized)ekkel ezelőtt kellett volna megkapnia, nem most egy - egyébként zseniális - főtémáért, amit folyton ismételget és kombinál A dologban fel nem használt motívumaival. De ha ne adj Isten, ezúttal is pórul járna, ki vinné el helyette? Egyrészt ott van a másik nagy bölény, John Williams és a Star Wars, amivel a filmnek behúzhat egy díjat és a Mester régóta esedékes 6. díját a kereken 50. jelölésből. De nagy valószínűséggel idén is elsősorban a neve miatt jelölték, mint ahogy az elmúlt évtizedben jobbára mindig. Thomas Newman 13. jelölését sem tudja díjra váltani a Kémek hídjáért, amelyet pont a betegeskedő Williams helyett vállalt be és egy meglehetősen korrekt muzsikát szállított le. Jóhann Jóhannsson a Sicariohoz írt depresszív scoreját rengeteg kritika méltatta, de valószínűsíthetően a szerző a tavalyi A mindenség elmélete után ismét díj nélkül marad. A Coen-tesók állandó zeneszerzője, Carter Burwell élete első jelölését tudhatja a magáénak (és pont nem egy Coen mozihoz) és mi tagadás, hogy egy kellemesen andalító zenét hozott össze a Carolhoz, az mentes minden maradandóságtól. Az ő esetében - ahogy az ennél a kategóriánál általában lenni szokott - inkább a film kapta a jelölést, semmint a minőség és a helyére nyugodtan belehetett volna hozni Daniel Pemberton a Steve Jobshoz írt munkáját, amely ezerszer élvezetesebb és komplexebb, mint a pár évvel ezelőtti nagy nyertes Trent Reznor és Atticus Ross díjnyertes Social Networkje, de a film a vártnál gyengébb kritikai szereplése erre is rányomhatta a bélyeget.

Az egyik leginkább lefutottabb meccs az est folyamán kétséget kizáróan a Legjobb animációsfilm kategóriája, ahol most nem fordul elő olyan blamázs, mint tavaly A Lego-kaland mellőzöttsége és a Disney díjvásárlása a Hős6os-ért (nem is beszélve a Legjobb animációs rövidfilm kategóriában), de ezt a Pixar most gond nélkül behúzza az Agymanókért, teljesen megérdemelten, ugyanis régen volt olyan mese, amely kicsiket és nagyokat érzelmileg és értelmileg ennyire megmozgatott volna. Oldalirányból az Anomalisa előzhet be, de erre nagyon kicsi az esély.

A technikai díjak terén Star Wars vs. Mad Max párviadal várható és ha az utóbbi kritikai diadalmenetét nézzük, akkor már meg van a győztes. A vizuális effektusok díját húzhatja be J.J. Abrams űroperája, esetleg még a Legjobb hangvágáséval, és a sivatagi roadshow vigasztalódhat a Legjobb látványrendezés díjával. A kosztüm is egyértelműen Furiosáékat illeti meg, a Carolnak, A dán lánynak, vagy a Hamupipőkének esélye sincs. A visszatérő viszont bezavarhat akár itt is.

Ha pedig már Inárritu bosszú/túlélő mozijánál tartunk, akkor az operatőri díjat senki sem veheti el Emanuel Lubezkitől, aki így három egymást követő évben triplázhat. (Megjegyzés: akár ez kihatással lehet a Vizuális effektusok díjára is, ugyanis nem egyszer már nehéz elválasztani egymástól a kettőt, lásd Avatar vagy pont a Lubezki fényképezte Gravitáció). Így szerencsétlen Roger Deakins - Thomas Newmanhez hasonlóan - tizenharmadjára is díj nélkül marad, ezúttal pont a Sicarioért. Robert Richardson (Aljas Nyolcas), John Seale (Mad Max) vagy Ed Lachman (Carol) gyönyörű képei jószerivel esélytelenek.

A Legjobb vágás viszont lényeges sarokpontja lehet a gálának, ugyanis amelyik ezt a díjat magáénak tudhatja, az nagyobb eséllyel indul a Legjobb film díjáért, már ha a statisztikákból indulunk ki. Itt a legnagyobb esélye Adam McKay mozijának, A nagy dobásnak van. A többi versenyző közül szintén A visszatérő happolhatja még el a díjat, de a Mad Max dinamizmusa is nagyban a vágás érdeme. A Spotlight vagy a Star Wars itt nem rúg labdába. Ahol Thomas McCarthy tényfeltáró mozija a legnagyobb eséllyel indulhat, az a Legjobb eredeti forgatókönyv díja, noha az Agymanóknak már az ötletéért is kijárna az Oscar, nem hogy a megvalósításért. Az Ex Machina vagy a Kémek hídja díjazására elenyészően kicsi az esély, hiába él előbbi maximálisan a kamaradrámai jelleggel, utóbbi pedig vonultatja fel a Spielberg-iskola legjobb elemeit (de poén  lenne, ha a Coen-tesók ezért váratlanul újfent megkapnák), a Straight Outta Campton viszont az OscarSoWhite kampány miatt akár még be is válthatja egyetlen jelölését, csak ez duplán rossz üzenet lenne az Akadémiától, mivel a kategória minden egyes versenyzője fehér, másrészt pont az intézmény sokszor hangoztatott inkompetenciájára hívná fel a figyelmet, mert ebben az esetben kiderülne, hogy tisztában sincsenek a kategória jelöltjeivel. Egyébként bántóan hiányzik innen Aaron Sorkin és a Steve Jobshoz írt munkája.

Az Adaptált forgatókönyv már simább eset, ott Adam McKay-ék behúzhatják A nagy dobásért, így lesz miből poént csinálni Ron Burgundyék esetleges harmadik kalandjának a marketingjében, ezzel viszont esélyesen el is bukja a rendezői díjat. Esetleg még A szoba okozhat meglepetést, de kicsi a valószínűsége annak, hogy Emma Donoghue megkapja saját regényének adaptálásáért, ahogy a magyar származású Phyllis Nagynak is a Carolért.

Elérkeztünk a fontosabb kategóriákhoz, a színészi díjakhoz. Kezdjük a hölgyekkel! A mellékszereplői kategóriában indítani Alicia Vikandert A dán lányért a főszereplői helyett érdekes húzás volt, de az utóbbi időben mellette kampányolnak és be is zsebelt pár díjat, többek között a Színészek szakszervezetének a díját is. Ez lehet a film egyetlen Oscarja, viszont Kate Winslet akár ezt is keresztülhúzhatja, hiszen a BAFTA, a Londoni Kritikusok Körének díja és a Golden Globe is az övé. Amennyiben ő nyer, az szintén a csúnyán mellőzött Steve Jobs egyedüli Oscarja lehet. Rachel McAdams (Spotlight), Rooney Mara (Carol) vagy Jennifer Jason Leigh (Aljas Nyolcas) az esélytelenek nyugalmával indul. A női főszereplő simább menetnek tűnik, azt Brie Larson viszi A szobáért, ezzel szintén bezsebelve a film egyetlen esélyes díját, Cate Blanchett (Carol) fénye Cannes óta megkopott, Jennifer Lawrence-t pedig a neve miatt jelölték inkább, lévén ez a Joy egyedüli jelölése. A Brooklyn jelölései már önmagukban csodával határosak, hiszen hiába egy igényes kis filmecske és Saoirsa Ronan hiába jó, nem egy Oscar-aspiráns. (A film jelölései mellett egyébként leginkább az szól, hogy az Akadémia tagjai között sokan nőttek föl Brooklynban és rendelkeznek ír gyökerekkel.)

A férfiaknál is hasonló meccs várható. Leonardo DiCaprio megkapja az Oscart, ehhez kétség sem fér, a kategória versenyzői is ennek megfelelően lettek összeállítva, habár szerény személyem szerint Michael Fassbendernek kellene kapnia, de ha a jelöltek között lenne A szoba 9 éves kisfiúja, Jacob Tremblay, akkor felmosná mindenkivel a padlót. Eddie Redmayne (A dán lány), Bryan Cranston (Trumbo) vagy Matt Damon (Mentőexpedíció) helyére simán bejöhetett volna még Michael Keaton a Spotlightért, hogy a tavalyi baklövést kieszközöljék. A mellékszereplői - a nőkhöz hasonlatosan - eléggé kétesélyes. Egyrészt ott van Mark Rylance a Kémek hídjából, aki amellett, hogy az év egyik nagy felfedezettje, és a BAFTA mellett bezsebelte a kritikusok díjait Torontótól kezdve Bostonon és New Yorkon át egészen Londonig. Igen ám, de ezek a kritikusok, és az Akadémia szereti megkésve díjazni a nagy legendákat, a visszatérőket, és ez Sylvester Stallone és a Creed malmára hajthatja a vizet, ami egyben egyfajta életműdíj is lenne eddigi munkásságáért, hozzá teszem teljesen megérdemelten.

És végre itt vagyunk a fináléban, ahol vélhetően megint az az utóbbi években gyakran megfigyelhető trend fog előfordulni, hogy a Legjobb film és Legjobb rendezés díját nem ugyanaz kapja. Ilyen volt 2005 (rendezés: Brokeback Mountain, film: Ütközések), 2013 (rendezés: Pí élete, film: Az Argó-akció) és 2014 (rendezés: Gravitáció, film: 12 év rabszolgaság) is. Ebben a két kategóriában lényegében akármi megtörténhet. Inárritu a Birdman után duplázhat A visszatérővel (erre van a legnagyobb esély), de McKay A nagy dobásért vagy George Miller a Mad Maxért oldal irányból beelőzheti, ahogy a Spotlight sem teljesen esélytelen versenyző. A Mad Max lenne egy nagy csoda, mert ezzel némileg elismernék az akciófilmek legitimitását az ilyen díjátadókon. Viszont ebben az esetben pont ezért nem fogja a film díját megkapni, de ahogy korábban említettem a a vágás díja - amelyik szintén eléggé kiszámíthatatlan - nagyban kihatással lehet erre a kategóriára. A szoba - független film mivoltából fakadóan - esélytelen, a Brooklyn, a Mentőexpedíció és komoly díjak híján a Kémek hídja úgyszintén. Itt is A visszatérő indul előnnyel, de nagy rivális A nagy dobás is, amelynek győzelme esetén Brad Pitt immár kétszeres Oscar-díjas lesz... producerként. A Spotlight vagy a Mad Max viszont simán okozhat még meglepetést, de az nem kicsi lenne. És ti mit tippeltek? Melyik kategóriában ki fog győzedelmeskedni és hazavinni az Oscar-szobrot?