A TV2 új, saját gyártású sorozata igencsak problémás szerzet. Nem a témájából fakadóan és még csak nem is azért, mert a csatorna láthatóan nagyon büszke a saját termékére és szépen - elegáns magyarsággal mondva - behájpolta azt jó előre. Maga Stohl András és partnernője, Stefanovics Angéla is példamutató lelkesedéssel mutatta be az egyik reggeli műsorban a készülő sorozatot, felvázolva annak premisszáját és biztosítva a kedves nézőt afelől, hogy itt tényleg valami nagyon vicceset fogunk látni. Nos, megnéztük a végeredményt.
A felállást ismertetném röviden: adott egy falusi család, a Bödörék (amelynek családfőjét, Gáspárt Stohl András hozza röhejes parókával és bajusszal), akik arra kényszerülnek, hogy elköltözzenek otthonukból, méghozzá egészen Budapestig. Bödörékről tudni érdemes, hogy nemigen szívlelik őket a falubeliek, a nyitó jelenetek párbeszédeiből kiderül, hogy Gáspár egy csaló, hazug ember, aki csak egy dologhoz ért és ahhoz sem: hogy kidumálja magát a pácból. A sorozat azt tűzte ki céljául, hogy megmutassa, miként boldogul Budapesten egy ízig-vérig falusi, vidéki család. Persze, tegyük hozzá - mindezt komikus hangnemben téve. Mert ugyebár a humorra szükség van, a falusi életet pellengérre állító, vagy inkább egyfajta karikatúra-szerű hangnemben, formában prezentáló humor pedig jelenleg (is) nagyon megy minálunk - elég csak, ha a rivális csatornán futó A mi kis falunkra, vagy éppen a Drága örökösökre gondolunk.
A célközönség tehát mindenképpen adott, a TV2 egyértelműen azt a csoportot célozta meg, amely vevő a kulturális különbözőséget kidomborító humorra, annak is a legtriviálisabb fajtájára, mely a falusi embert tudatlannak és kvázi kulturálatlannak állítja be. Nem merném állítani persze, hogy az Egyszer volt Budán Bödör Gáspár egy definitív falusi családként állítaná be címszereplőjének famíliáját, ez azonban még nem menti fel az alól, hogy nem csak egy agyonkoptatott formulát és stílust vesz alapul, de teszi ezt... Hogy is teszi?
Az Egyszer volt Budán Bödör Gáspár legnagyobb problémája nem feltétlen a premisszája és még csak nem is az, hogy esetleg tehetségtelen embereket gereblyéztek össze a projekthez. Stohl András ugyan megosztó személyiség, de színészként több ízben bizonyította, hogy ha kell, akkor oda tudja tenni magát (bár az sem téved nagyot, aki azt mondja: egy karaktertípushoz ért igazán), Stefanovics Angéla és Szirtes Ági szintúgy bizonyított már nem egyszer, ahogyan a nyúlfarknyi jelenet erejéig szereplő Kulka Jánostól is megszokhattuk a minőségi munkát. A baj ott van, hogy a sorozat (vagy legalábbis annak nyitóepizódja) hiába szeretné megdolgoztatni a rekeszizmainkat, csúfos kudarcot vall. A két szövegíró, Goda Krisztina és Kormos Anett mintha robotpilóta-üzemmódban írta volna az egész epizódot és lusta, minden kreativitást nélkülöző humorral operál végig. Minduntalan kommunikálni kívánják, hogy Bödörék mennyire nem értenek semmihez és mennyire tudatlanok (kiváltképp a családfő) és minden egyes jelenet ennek az egyetlen gondolatnak van alászentelve (vagy az anyós-vej ellenségeskedésnek).
Bödör Gáspár hülye. Értjük. Bödör Gáspár szerint a lángos drága, ezért csak egyet vesz az egész családnak és tahó módon megeszi egymaga az egészet. Értjük. Bödör Gáspár nem csak hülye, de bunkó is. A sorozat érezhetően megelégszik ezzel, mint komoly humorforrással és ezt próbálja negyven percen keresztül dramatizálni. Vagy biztos abban, hogy ez megnevetteti a nézőt, vagy egész egyszerűen magasról leszarja és csak szimplán, gyorsan akartak írni valamit (AKÁRMIT) az írók, hogy ezzel túl legyenek a feladaton - akárhogy is, a végeredmény bántóan humortalan és lusta. Legjobb példa erre a humortalanságra a benzinkutas jelenet, amelyben helyzetkomikumnak, a szereplők mimikájából fakadó humornak, valamint a dialógusnak is szerepet kellett (volna) játszania. A jelenet szerint Bödör Gáspár meg kívánja vesztegetni a benzinkutast, hogy áron alul adja a benzint és igyekszik arccal, illetve verbálisan jelezni a férfinek, hogy mi is a célja. A férfi persze nem veszi a lapot, Gáspárnak pedig a végén fizetnie kell. A jelenet akár vicces is lehetett volna, de helyette percekig tartó kínos erőlködés lett a vége, mert az egész híján van dinamikának, comic timing-nak és úgy en bloc jó írásnak. Ez ugyan csupán egy jelenet a sok közül, de sajnálatos módon a többi is nagyjából ezen a szinten mozog és ugyanezektől a problémáktól véreznek el.
Az erőfeszítés totális hiánya tehát kiütközik minden képkockán és nem csak a humort, de a színészeket illetően is, akik mind fájón lapos karikatúrákat kényszerültek életre kelteni. Mintha Stefanovics Angélában és Szirtes Ágiban éppen megcsillanna valami, de az ihlettelenség elnyomja gyorsan őket, Stohl András azonban érezhetően csúnya szereptévesztés áldozatául esett. Minden megmozdulásáról ordít a műviség, az erőtlenség - nem találja magát, nem találja a karakterben potenciálisan rejlő humort és mintha képtelen lenne a felszínes tahóságon kívül egyéb fogást találni az egész szituáción/karakteren. A másik, még nagyobb problémám a játékával, hogy bár kapott egy parókát és bajuszt, de a dolog itt meg is áll, nem megy tovább. Végig az volt a benyomásom, hogy vagy ő, vagy a rendező azt hitte, ez majd elviszi a színészkedés oroszlánrészét. Nem vitte. Ránéztem és Stohl Andrást láttam, ahogyan játssza a falusi tahót, nem pedig a falusi tahót láttam, akit történetesen Stohl András formál meg.
Fennáll tehát a kérdés: van-e bármi, ami amellett szól, hogy nézzük tovább Bödöréket? Nem tudok olyat mondani. Jelen pillanatban ez a sorozat csak egy újabb ok arra, hogy kiábránduljunk a magyar televízióból. Totális semmibevétele a honi közönségnek és annak a törekvésnek, hogy esetleg valami új, valami kreatív és ötletes produktum kerüljön a televíziók képernyőjére. Mert lehet itt jót és értékeset gyártani, ahogyan sokan meg is teszik. Akár ebben a témában is, ha annyira nagyon ragaszkodnak hozzá az illetékesek. De nem így. Nem ilyen formában. Erre kár volt pénzt költeni.