A szinkronszínésznőket gyakran azért használják serdülőkor előtti férfi karakterek megszólaltatására, mert lágy, magas hangjuk van. A gyerekek hangját sokszor nehéz megkülönböztetni. Pubertás előtt a kislányok és kisfiúk hangja között nem olyan nagy a különbség, mint a mutálás után, amikor is nagyon el tud mélyülni néhány fiú hangja.
A felnőtt nők hangja ellenben ugyanolyan lágy marad, így, ha a műsor hosszabb ideig, akár évadon keresztül futna folyamatosan, a női szinkronszínészek képesek lennének egységes szinten tartani a hangjukat.
Az animációs karakterek sokszor évadokon át nem változnak semmit sem, nem is öregszenek, így ha egy kisfiú szinkronizálná a szerepüket, és a hangja nagy változáson menne keresztül, akkor lehetséges, hogy új színészt kellene keresni a szerepre, ami időt igényel, és persze, a költségvetést is terheli. Mindemellett pedig a nézők sokszor nehezen viselik, ha egy karakter hangja megváltozik, és az esetleges nem tetszésükkel is szembe kellene néznie a stúdiónak.
Mivel a színészek fizikailag nem láthatóak, csupán a hangjuk hallatszik, így a szinkron az a hely, ahol sokkal fontosabb valaki hangszíne, és hogy mire képes vele, mint hogy miként is játszik az arcával, a testével, vagy hogy hogyan is néz ki, milyen a neme. Emellett a nők könnyebben boldogulnak a magas hangokkal, rugalmasabban is tudnak vele játszani.
A hangszalagok hossza születéskor fiúknál és lányoknál is közel azonos, 2 milliméter hosszúságú. Ahogyan a gyerekek elkezdenek nőni, a hangszalag is változik. Lányoknál évente átlagosan 0,4 millimétert, fiúknál 0,7 millimétert. A lányok hangszalagjainak végleges hossza nagyjából 10 milliméter lesz felnőtt korukra, még a fiúké 16 milliméter.
Ehhez pedig hozzájönnek a hormonális változások, a tesztoszteron is hatással van hangra is, amitől a gégeváz megnő, a hangszalagok pedig megvastagodnak. A mutálás végén pedig létrejön a fiúknál a mélyebb hang, ez nagyjából 12-13 éves kor környékén kezdődik, és 16-17 éves korig is tarthat, így maga ez a változás, az egyik pillanatban mély, a másikban pedig magas hang is zavaró lehet a szinkron készítése közben.
Nem kell messzire menni, hogy olyan karaktert találjunk, akinek női hangja van, miközben kisfiú. Az egyik legnépszerűbb Bart Simpson a Simpson családból, bár nála csak az eredeti hang tekintetében van így. Magyarországon kivételesen férfiak szólaltatják meg, először Simonyi Balázst hallhattunk, majd Markovics Tamás vette át tőle a szerepet. Amerikában viszont Nancy Cartwright kölcsönözte a hangját a sárga figurának.
De ugyanez az eset áll fenn Ash Ketchumnál a Pokémonból, Gokunál a Dragon Ballból, vagy Ben Tennysonnál a Ben 10-ből. Eredetileg mindannyiuknak női szinkronhangja volt, bár nálunk úgy döntöttek a szinkronrendezők, hogy inkább férfiak szólaltatják meg őket.
Azért akadnak olyan karakterek is, ahol a magyar készítők megtartották az eredeti ötletet, és fiú karaktereket női szinkronszínészeknek osztották ki. Ilyen a Fecsegő tipegőkből Tommy Pickles vagy most egy újabb film esetében, a Sonic, a sündisznó 2-ben Tailst is egy színésznő szinkronizálta.
Persze, az esetek jelentős többségében a női szinkronszínészek nem a megszokott beszédhangjukat kölcsönzik a számítógépes vagy rajzolt karaktereknek, hanem eltorzítják azt, játszanak vele, hogy kisfiúsabbnak hangzanak. Néha ez olyan jól sikerül, hogy észre sem vesszük, amikor nem férfi vagy fiú adja a hangját ezeknek a karaktereknek.