Nemrég ért véget az új magyar musical, a Pappa Pia forgatása, ahová még szeptemberben látogattunk el. A kellemesen kiszámíthatatlan kora őszi délutánon a XIII. kerület egy lakóparkja felé csak pár biztonsági ember árulkodott arról, hogy valami nem rendeltetésszerűen folyik a környéken és egyetemisták élvezik a nyár megmaradt sugarait a fűben heverészve. Persze azt is gyanítottuk, hogy nem messze tőlük Szabó Kimmel Tamás mögé nem okkal sorakoznak fel fiatalok - többek között egy képkerettel -, majd kicsit tovább bóklászva a parkban, elrejtve a fák mögött, technikusok, hangmérnökök, operatőrök rohangálnak, miközben a film rendezője, Csupó Gábor éppen a legutóbbi felvételt szemlézi.
Az embernek valahogy kevésbé van olyan érzése, hogy munka folyik, és nem azért, mert ne dolgozna senki a forgatáson, hanem mert az egész kis közösséget egyfajta családias hangulat hatja át. Nehéz lenne megmondani, hogy ez mennyiben ered a legendás Csupó Gábortól, mindenesetre a stábban a legkisebb ellenérzés sem volt, hogy egy animációs filmeken edződött rendezővel kell együtt dolgozniuk. A főszereplő Tomit alakító Szabó Kimmel Tamás szerint legalábbis mindenképp sajátos élmény volt.
"Csupó Gáborral érdekes élmény volt együtt dolgozni, hiszen nem sok élőszereplős filmet csinált eddig, én viszont igen. Mégsem éreztem ezt hátránynak. Sokszor hallgatott ránk, kikérte a véleményünket. Egy nagyon érzékeny ember, de biztos kézzel instruál, mi pedig csak végrehajtók vagyunk. Szerencsére teljes szabad kezet kaptam tőle. Sok stílusjegyet nehéz eljátszani, van, ami pedig ösztönösen belőlem jött. Ilyenkor szerencsére nem egy Hamletet kell eljátszani, vagy egy Ivan Karamazovot, akiket már sokan előadtak előtted, tehát mindenkinek van egy prekoncepciója. Itt próbáltam arra törekedni, hogy minél önazonosabb legyen."
A rendező szerint egyébként nincs nagy különbség az animációs és az élőszereplős filmek között, legalábbis történetmesélés szempontjából semmiképp sem.
"Vizuálisan hozzászokik az ember, hogyan meséljen el egy sztorit. De a lényeg alapvetően ott is ugyanaz: hogy elmesélj egy történetet. Beléd ivódik egyfajta éhesség, hogy tudjad, mire van szüksége a közönségnek ahhoz, hogy végigüljenek egy 2 órás mozit. Ez lényegében ugyanaz, csak élő emberkéknek elmagyarázod, hogy mi történjen egy jelenetben, ahelyett, hogy leülnél és megrajzolnád."
Márpedig karakterrajzokban nem szenved hiányt ez a film sem, amelyben Szabó Kimmel Tamás és Nagy Feró karakterén kívül mindenki casting útján jutott a szerephez. Tőzsér Attila producer szerint pedig nem volt véletlen a nemzet csótányának a szerepeltetése.
"Az egész Feró-imidzs köré épül a karaktere. Ő olyan, akit nem lehet nem szeretni. Ő egy jelenség, aki nem hazudik, mindig önmagát adja. A film lényegében köré van írva… Nagy Feró és Szabó Kimmel Tamás biztosak voltak, Stohl Andrásnál az egyeztetés volt kérdés, a többieknél viszont casting volt. Nagyon örülünk Miller Dávid karakterének. Szerintem egy nagyon ígéretes, fiatal tehetséget üdvözülhetünk benne, akit egy londoni színi iskolából rángattunk haza. Kerestünk egy olyan kevésbé ismert színésznőt, aki szép, jól mutat a vásznon, tud énekelni és táncolni, továbbá van egyfajta tartása, amit minden női néző értékelni fog. Nagyon sok múlik egy női karakteren, hogy azonosulni tudjanak vele."
Ezt a nőt pedig a szintén Londonból hazarángatott, eddig jobbára ismeretlen Ostorházi Bernadett alakítja, aki ekképpen vélekedik az általa alakított Maráról:
"Bizonyos pontjaiban meg tudom találni vele az azonosságot. Egy fiatal, törtető és nagyon céltudatos nőt alakítok, aki elég jó pozícióban van. Van egy főnöke, akit Stohl Andris játszik, aki egy diszkónak a tulajdonosa és én vagyok ennek az ügyvezetője. Fontos, hogy ennek a tudatában is vagyok. Nagyon pontosan tudom, hogy mik a céljaim, mit szeretnék elérni az életben, és ennek okán egy kicsit elfelejtem azt élvezni. De aztán bele csöppen az életembe a régi szerelem, valamint egy szeleburdi testvér, és el kell kezdenem mérlegelni a munkám és a szerelem között."
Az emlegetett szeleburdi testvért pedig az X-Faktorból is ismert Kováts Vera kelti életre, aki szintén közelállónak érezte magához a figuráját, ugyanakkor nem volt számára egyszerű folyton vidámságot közvetíteni:
"A karakteremet Zitának hívják és ő az Ostorházi Bernadett által alakított Mara húga. Faluról most költözött fel a nővéréhez. Zita rendkívül magas fordulatszámon pörög, aki nagyon szeret emberek között lenni és bulizni. Rendkívül cserfes, ebben rettentő mód hasonlít rám, pontosabban az 5 évvel ezelőtti önmagamra. Ettől függetlenül volt vele meló. Baromi fárasztó tud lenni egy ilyen forgatás, pláne 40 vagy több napon keresztül. Néha azt éreztem, hogy az a fajta vidámság, amit közvetít, azt nem egyszerű előhozni magamból."
Nyilvánvalóan felmerülő kérdés, hogy a musical mennyire életképes műfaj a jelenlegi filmgyártásban.
"A musicalnek az a sajátossága, hogy énekelnek is benne az emberek. Nyilván a kihívás az volt, hogy ezek a régi slágerek fogyaszthatóak legyenek az idősek és a fiatalok számára, különösen azoknak, akik kívülről fújják őket. Nagyon nehéz megtalálni azt a mezsgyét, ahol még mind a két kategória boldog."
- árulta el Tőzsér. Hogy melyek is azok a slágerek és miként is kerültek bele a végtermékbe, arról Csupó Gábor is csak nagyvonalakban beszélt.
"A forgatókönyvbe is voltak ötletek beleírva, hogy hogyan kösse össze a sztorit, aztán ahogy elkezdtük fejleszteni a filmet, néhány kicserélődött. Vagy azért, mert nem kaptuk meg a jogokat, vagy pedig találtunk valami jobbat."
A rendező - aki minden egyes felvétel között készségesen odajött hozzánk és pár szabad percében válaszolt a kérdéseinkre - saját elmondása szerint a Pappa Pia titkát elsősorban a figurái mellett pont a zenei közeg adja.
"A varázsa a humorában rejlik. A karakterek imádni valóak, teli vannak szívvel és lélekkel, na meg persze ZENÉVEL. Annak a lehetősége, hogy ezeket a régi zenéket megszólaltassuk egy kicsit frissebb, mai hangszereléssel, hogy a mai fiatalokat is elkapja, lényeges kérdés volt."
A producer is hasonlóképpen gondolkodik, habár azt elismeri, hogy nem mindegy, hogy milyen dal, mikor és hol szólal meg. Emellett nagyon sok múlik a film tempóján is:
"A történet nincs túlbonyolítva, viszont amit vállal, azt teljesíti. Mivel nagyon jó zenék vannak alátéve, amiket sikerült úgy a jelenetek alá tenni, hogy frissebben szóljanak, mint korábban. Ebben rejlik a film egyik varázsa és önmagában a zenében. Ha egy musicalben jókor megszólal egy jó nóta, az önmagában már nem tud rossz lenni és ad egyfajta extra energiát a nézőnek… Bízom benne, hogy a film is jelenség lesz. Nagyon sok múlik a vágáson, ami körülbelül 4-5 hónap, mire megtaláljuk a tempót. A daloknak is van egy saját identitása, és kötve vagyunk 35 percnyi zenéhez."
A főszereplő elmondása szerint zenés film és zenés film között is van különbség. A Made in Hungariában Fenyő Miklóst alakító Szabó Kimmel Tamás szerint össze sem lehet hasonlítani a két musicalt.
"Ez egy sokkal nagyobb szabású, nagyobb költségvetésű film, mint a Made in Hungaria. Ez a jelenben játszódik, a Made in Hungaria pedig igazi retro mozi volt - és a maga műfajában egy egész jó darab, ami nagyon jókor lett bemutatva, nagyon elkapott egy hangulatot - és ennek a filmnek is hasonló jókat kívánok."