Gigászi évértékelő 2014 – TomPowell

Akárki akármit mondjon, a 2014-es év egy kifejezetten erős esztendő volt a minőség szempontjából, azonban rengeteg filmet elkerült a minőségnek megfelelő siker Hollywoodban (elég megnézni a harmatgyenge bevételeket produkáló nyári szezont). Régen voltam ilyen kevésszer moziban (mindössze 74-szer), ahonnan többnyire az elvárásaimnak megfelelő érzéssel távoztam, ugyanakkor a sorozatokban való elmaradásomból sikerült ismét lecsípnem egy jelentős hátrányomat. Továbbra is kijelenthető, hogy a sorozatok messze ambíciózusabbak témaválasztásban, sztori vezetésben, karaktereket illetően – hogy a korhatárral való játszadozást ne is említsük – ugyanakkor a továbbra is meghatározó képregényadaptációk világában is fel véltem fedezni nem kevés ambíciót, elég csak az eddigi legkomolyabb Marvel adaptációra, az Amerika Kapitány: A tél katonájára, vagy az ambícióktól roskadozó és igencsak megosztó A csodálatos Pókember 2. részére gondolni. Ez egyértelműen a Marvel feldolgozások éve volt, mindegyiket szerettem valamiért, ennek ellenére a Top listámon mindössze egy film mellett tudtam maximálisan kiállni ezen adaptációk közül, az viszont az élbolyig jutott. Viszont számos olyan film is sajnálatosan kimaradt, amelyek mind a pozitív, mind a negatív listákat átértékelték volna. (Figyelem! Az összeállításban olyan filmeket vettem számításba, amit 2014. január 1 és december 31. között mutattak be a haza mozik!) Top 15: ugyan a fent említett szempontok miatt a Marvel filmjei a színvonal ellenére jobbára lemaradtak erről a listáról (de az összeállításban képviselik magukat), számos értékes alkotás született, amik közül csak azok képviselik magukat az alábbi listában, amiket – esetleges hibáik ellenére – maradéktalanul tudtam szeretni, ezért is ilyen rövid a lista. Olyan viszont még nem fordult elő, hogy nem tudtam eldönteni, hogy melyik az év filmje, ezért rögtön nem is kettő, hanem három film osztozik az első helyen. 15. Lavina: a Holtodiglanhoz hasonlóan egy házasság álságosságát, hazugságait mutatja be lényegesen egyszerűbb, de nem kevésbé hatásos eszközökkel. Felvetett kérdései pedig simán elsöpörnek. 14. Frank: a művészi önmegvalósítás és extremitás egy rendkívül szórakoztató balladája, remek színészek előadásában. 13.Országuti bosszú: lassú és szikár kinyilatkozás az ember elfajzásáról, amely ezzel együtt talán közel sem reménytelen, ráadásul két színész remek tálalásában. 12. Éjjeli féreg: korunk tartalomfogyasztásáról alkotott kíméletlen médiakritika, az elmúlt évek egyik legjobb antihősével a főszerepben. 11. 22 Jump Street – A túlkoros osztag: míg az első rész egy szórakoztató műfaji film volt, addig a folytatás már egy ennél is viccesebb műfajparódia, miközben kritizálni sem felejti el azt a rendszert, amelyben született. 10. Az üldözött: komótos, mégis feszült kémthriller egy bivalyerős színészgárdával és Philip Seymour Hoffman tökéletes búcsújával. 9. A majmok bolygója – Forradalom: talán az eddigi legjobb film a szériában mindkét oldalon érthető álláspontokkal, miközben a béke törékenysége is megfelelően van ábrázolva kitűnő ember(szabású) szereplőkkel. 8. VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan: a Viharsarok mellett az év legfontosabb magyar filmje, de azzal ellentétben kellően szórakoztató kinyilatkozás napjaink elkallódott generációjáról. 7. Banks úr megmentése: ha a felszínt nézzük, akkor nem látunk mást, minthogy a Disney csinált egy Disney filmet arról, amint Disney összehozza az egyik leghíresebb Disney filmet, de valójában egy sérült nő maszkjának a repedezését láthatjuk ebben a tipikusan, mégis szívvel-lélekkel teli vígdrámában. 6. A nő: keserédes, ugyanakkor mégis rém szerethető állásfoglalás az emberek egymástól való eltávolodásáról, és hétköznapjaik, valamint érzelmi kinyilatkozásaik a kibertérben való megéléséról. 5. Holtodiglan: Az elmúlt évek legjobb Hitchcock-filmje, éles kritikával a médiáról, a felszínes, kiüresedett kapcsolatokról remek színészi játékkal megspékelve. 4. Csillagainkban a hiba: édesbús, olykor érzelmektől túlcsorduló, mégis fiatalosan pimasz szerelmi történet, amin a legkevésbé sem feszengünk kínosan. 3. Így neveld a sárkányodat 2.: LEGO-kaland ide vagy oda, nálam az év animációs filmje Hablaty és Fogatlan hol hasfalszaggatóan vicces, hol szívfacsaróan szomorú második szárnyalása volt, ezúttal is hibátlan 3D-vel és zenével. 2. A Grand Budapest Hotel: Wes Anderson eddigi legjobb és legszórakoztatóbb filmje, amely többet és jobban mesél a környező térség múltba révedő, ugyanakkor abszurd természetéről, mint a legtöbb hasonló film együttvéve. 1/3. X-Men – Az eljövendő múlt napjai: avagy óda a geekhez. Bryan Singer visszatért oda, ahova mindig is való volt és megvalósította az eddigi legnagyobb szabású, legkomplexebb mutáns mozit.

1/2. Sráckor: avagy óda a fiatalsághoz. Már-már sikk Richard Linklater 12 éven át forgatott filmje minden hasonló listán, de a vállalása és megvalósítása mellett nem lehet szó nélkül elmenni, ahogy természetes bája mellett sem.

1/1. Csillagok között: avagy óda a filmrajongóhoz. Christopher Nolan eddigi legnagyobb szabású, és legmegosztóbb alkotása, amelyben a tudományos magyarázatok tökéletesen megférnek egymás mellett a minőségi színészi alakítások, a létfilozófiai kérdések, továbbá a szórakoztatási tényező. Röviden: az ilyen filmekért találták fel a mozit.

Különdíj: Az év legjobb mozis élménye – Monthy Python Most (Lively): ez esetben filmről evidens, hogy nem beszélhetünk, de a Monthy Python társulat búcsúja az egyik legszórakoztatóbb közösségi élmény volt, amiben valaha is részem lehetett.

Worst 10: azt hiszem ez nem is szorul különösebb magyarázatra. Mint minden évben, ezúttal is akadtak olyan mozik, amik alatt kínosan feszengtem és azt a kérdést feszegettem magamban, hogy ezt a készítők mégis hogyan is gondolhatták komolyan?: 10. Hogyan rohanj a veszTEDbe: Seth MacFarlane a TED után csúnyán mellélőtt nemcsak azzal, hogy magára osztotta a főszerepet, hanem azzal is, hogy a humort kispórolta a forgatókönyvből. 9. Pompeji: Paul W.S. Anderson megpróbálta vegyíteni a Titanicot a Gladiátorral, de az igazi színészeknek csak hakni jutott, míg a kirakat embereknek főszerep. 8. 3 nap a halálig: Luc Besson megpróbálta Kevin Costner-t is menő akciósztárrá avanzsálni, ami nem is a színészen múlott, hanem a kínos forgatókönyvön és rendezésen. 7. Kavarás: nem maradhat el ez a lista Adam Sandler film nélkül még úgysem, hogy Drew Barrymorre-al alkotott harmadik összefogásuk 2008 óta a legjobb Sandler mozi. 6. A beavatott: újabb, neves előd(ök) tematikáját majmoló Youn Adult adaptáció, jobb sorsra érdemes fiatal és veterán tehetségekkel, amiben az a legrosszabb, hogy már úton van a folytatása. 5. Az ismeretlen Drakula: a horror pantheon leghíresebb és legemblematikusabb szereplőjének vérszegény kóstolója a szuperhős zsánerből. 4. Transzcendens: intelligensnek látszani próbáló, valójában rém felszínes és színészileg kihasználatlan sci-fi Chritopher Nolan korábbi operatőrétől. 3. A csajok bosszúja: fájdalmasan erőltetett, nemcsak a szereplőkből, hanem a nézőkből is hisztériát kiváltó, humortalan hiszti maraton. 2. Én, Frankenstein: rettentő kínos és élettelen szörnykavalkád, fájdalmas párbeszédekkel és alakításokkal. 1. Herkules legendája: a 99 Ft-os papírtokos DVD-film valahogy bejutott a mozikba, de bár sohase tette volna.

  Top 5(+1) Kellemes meglepetés: +1. A csodálatos Pókember 2.: már csak azért is szuszakoltam fel a listára, mert egy filmet se védtem annyit tavaly, mint ezt, és az előzetesek alapján egy túlzsúfolt förmedvényre számítottam. Kétségtelenül roskadozik az univerzum bővítés ambícióitól Marc Webb alkotása, de szerencsére nem jut Raimi harmadik pókinstallációja sorsára. 5. Demóna: meglepően szórakoztató, ugyanakkor látványvilágát tekintve lélektelen kifordítása a klasszikus mesének, amit Angelina Jolie hibátlanul visz el csontos vállain. 4. 300 – A birodalom hajnala: a Sin City újabb részével ellentétben Frank Miller másik képregényének a folytatása abszolút méltó az előzményekhez. Sőt! Van amiben még jobb is. 3: Paddington: a sipító mókusok és a lusta, kövér macska után már prekoncepciókkal ül be az ilyen fajta animált szereplős családi mozira az ember, de a britek szerencsére kellő öniróniával és bájjal teszik szerethetővé a marmeládét majszoló mackó meséjét. 2. Csillagainkban a hiba: ahelyett, hogy az érzelmektől túlfűtött mozit belefullasztanák a nyálba, egy igaz, fiatalos szerelmi történetet kapunk, aminek ott a helye a legjobbak között. 1. Majmok bolygója – Forradalom: sose rajongtam a szériáért, Matt Reeves alkotása azonban nagyon ügyesen ábrázolja egy háború kitörése előtti állapotok kényes mivoltát mindkét oldalon.

A 3 Legnagyobb csalódás: 3. The Expendables – A feláldozhatók 3.: valójában még éppen eléggé szórakoztató látni ennyi nagy nevet együtt, viszont az izzadságszag és a vértelenség inkább kínos emléket állít az akciósztároknak. 2. Hogyan rohanj a veszTEDbe: ilyen az, amikor az előzetesekben az összes valamire való poént ellövik, és helyette marad a kínos feszengés. 1. Godzilla: ígéretesnek induló tisztelgés a szörnyek királya előtt, ehelyett nagyköltségvetésű trollkodás a nézővel, a valamire való színészek teljes mellőzésével együtt.

  Legjobb színészi alakítások: 10. Emma Thompson – Banks úr megmentése 9. Nicholas Cage – Joe 8. Ralph Fiennes – A Grand Budapest Hotel 7. Michael Fassbender – Frank 6. James McAvoy – X-Men – Az eljövendő múlt napjai 5. Philip Seymour Hoffman – Az üldözött 4. Matthew McConaughey – Mielőtt meghaltam/Csillagok között 3. Marion Cotillard – 2 nap, egy éjszaka 2. Jake Gllyenhaal – Éjjeli féreg 1. Rosamund Pike – Holtodiglan

  Legrosszabb színészi alakítások: 5. Scarlett Johansson – Lucy 4. Aaron-Taylor Johnson – Godzilla 3. Johnny Depp – Transzcendens 2. Kellan Lutz – Herkules legendája 1. Leslie Mann – A csajok bosszúja

  Legkínosabb színészi jelenlét: 5. Joseph Fiennes – Herkules 4. Drew Barrymore – Kavarás 3. Aaron Eckhart – Én, Frankenstein 2. Kate Winslet – A beavatott 1. Liam Neeson – Hogyan rohanj a veszTEDbe

  Kellemes meglepetés – Színészi alakítás: 5. Tom Cruise – A holnap határa 4. Robert Pattinson – Országúti bosszú 3. Zach Efron – Rossz szomszédság 2. Shia LaBeouf – Harag 1. Ben Affleck – Holtodiglan

  Legjobb karakterek: 5. Frank (Michael Fassbender) – Frank 4. Batman (Will Arnett) – A LEGO-kaland 3. Gustav H. (Ralph Fiennes) – A Grand Budapest Hotel 2. Mason (Ethan Hawke) – Sráckor 1. Cooper (Matthew McConaughey) – Csillagok között

  Top 10 gonosz: 10. Conrad Stonebanks (Mel Gibson) – The Expendables – A feláldozhatók 3. 9. Raymond Sellars (Michael Keaton) – Robotzsaru 8. Teddy (Marton Csokas) – A védelmező 7. Artemisia/Ava Lord (Eva Green) – 300: A birodalom hajnala/Sin City: Ölni tudnál érte 6. Dr. Mann (Matt Damon) – Csillagok Között 5. Edwin Epps (Michael Fassbender) – 12 év rabszolgaság 4. Koba (Toby Kebbel) – A majmok bolygója: Forradalom 3. Alexander Pierce (Robert Redford) – Amerika Kapitány: A Tél Katonája 2. Lou Bloom (Jake Gyllenhaal) – Éjjeli féreg 1. Amy Dunne (Rosamund Pike) – Holtodiglan

  Top 3 Cameo 3. Hugh Jackman - Éjszaka a múzeumban - A fáraó titka 2. Christopher Lloyd – Hogyan rohanj a veszTEDbe 1. Famke Janssen és James Marsden – X-Men – Az eljövendő múlt napjai

  Legjobb jelenetek: 5. A Mary Poppins premierje – Banks úr megmentése 4. Tragédia az óratoronyban – A csodálatos Pókember 2. 3. A zárójelenet, egyben egy keserű búcsú egy zseniális színésztől – Az üldözött 2. A dokkolás – Csillagok között 1. Támadás a gát ellen – Az éhezők viadala: A kiválasztott 1. rész

Legviccesebb momentumok: 5. Harry és Lloyd – avagy Dumb és Dumber – visszakövetik a levél címzését – Dumb és Dumber kettyó 4. Áron Woody Allent megszégyenítő pánikrohama egy nő társaságában – VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan 3. Szökés a börtönből – A Grand Budapest Hotel 2. Szórakoztató franchise kritika a stáblista alatt – 22 jump Street – A túlkoros osztag 1. Higanyszál begyorsul – X-Men – Az eljövendő múlt napjai

  Legjobb/Legviccesebb idézetek: "- Aki hülye, haljon meg! - Én meghallottalak!" - Dumb és Dumber kettyó „Ne várd szelíden azt a végső éjt, Tombolj, dühöngj, az alkony hogyha jő, Védd, védd, amíg csak védheted, a fényt. Ha minden büszke harc már véget ért, És karjaidban nincs is már erő, Ne várd szelíden azt a végső éjt. Védd, védd, amíg csak védheted, a fényt.” – Csillagok között ”Sötétség! Szülők nélkül! Gazdag vagyok! Az mondjuk egész jó!” – A LEGO-kaland ”A szíved nem egy doboz ami meg tud telni. Az is együtt nő a szeretettel.” – A nő ”- Uram! Csakhogy tudja: annyira üdítő végre feka áldozatról is hallani, mert mégjobban inspirál az, hogy színesbőrű. - Azt szeretném mondani, hogy bőrszíntől függetlenül inspirál. Frankón! Szinte minden szín jöhet. - Nem igaz. Ha fehér ember lenne, leszarnám. Legalább egy suttyóval kevesebb. - Ahányszor csak megszólalsz, legszívesebben pofán hánynálak. – 22 Jump Street – A túlkoros osztag ”- Csókolom! Ön Monica anyukája? - Igen! Miért?! - Kezit csókolom! Az édes lánya szemétséget csinált és most épp azt bosszuljuk meg. Ugyan nem vagyunk nagy szám! Hármunknak összesen van öt lábunk, négy szemünk, két és fél működő tüdőnk, de van két doboz tojásunk is, úgyhogy én az ön helyében visszamennék a házba.” – Csillagainkban a hiba ”- Szóval mindig seggfej voltál. - Gondolom a jövőben a legjobb barátok leszünk. - Hahahahah! Éveken át próbáltalak legyőzni haver. - Mesélj! Sikerült? - Olyan vagy, mint én: túlélő. Szedd össze a sok szart!” – X-Men – Az eljövendő múlt napjai ”- Hogy fogunk meglépni? - Nos, van egy terve. Vagy talán az is csak szívatás volt? - Nyugi! Van tervem. Van tervem! - Ne diskuráljunk! Inkább ments ki minket ebből a rút rabigából! - Egyet értek a két lábon járó szinonimaszótárral. - Soha többé ne hívj szinonimaszótárnak! - Ez csak egy metafora. - Mindent szó szerint értelmez. A metaforák elrepülnek mellette. - Semmi sem repül el mellettem. Kivételesen jók a reflexeim. Simán elkapnám. - A galaxis legagyatlanabb idiótáival együtt fogok meghalni.” – A galaxis őrzői

Amik hiányoztak a mozis kínálatból: Locke: zseniális kamaradráma, a most is nagyszerű Tom Hardy jutalomjátékával.

The Guest: időutazás a 80’-as évekbe egy stílusos műfaji kavalkáddal és egy remek főszereplővel.

Llewyn Davis világa: a Coen-fivérek eddigi legszemélyesebb filmje művészi önérzetről és önmegvalósításról a rájuk jellemző fanyar humorral vegyítve.

A rajtaütés 2: míg az első részt a sokszor túltolt akciók ellenére is kisebb csalódásként éltem meg, Gareth Evans mozija látványosan tanult az előd hibáiból és a most is brutális csetepatékat megfelelő súllyal ruházta fel.

  Igaz szívvel: ez ugyan TV-film, de ha tavaly a hasonlóan meleg tematikájú Túl a csillogásont behozták a mozikba, ezt is megérte volna, márcsak Mark Ruffalo és Matt Bomer zseniális játéka miatt is.

Under the Skin: egyszerre nehéz és néma, ugyanakkor vizuálisan erős, mégis tömény kinyilatkozás az emberi természetről egy meglepően jó Scarlett Johanssonnal.

Az év színészi áttörései: Chris Pratt: ez az év kétségtelenül Űrlordé volt. Hamiskás kisugárzása éppen úgy jól állt A nőben való röpke szerepében, mint Emmett szinkronjaként A LEGO-kalandban, de a koronát James Gunn filmje tette fel a fejére, amit az idén érkező Jurassic World-el tovább erősíthet.

Shailene Woodley: már az Utódokban is rendkívül erős alakítást nyújtott, és ugyan A csodálatos Pókember 2-ből végül kivágták a jeleneteit, de 2014-ben kiderült, hogy YA adaptációt éppúgy elvisz a hátán, mint egy hasonló kaliberű romantikus történetet. Soha rosszabbat!

Az év felfedezettjei: Dan Stevens: A Downtown Abbey sztárjára a némileg alulértékelt Sírok közöttben figyeltem fel, ugyanis fekete hajjal rendkívül hasonlított a jelenleg drogban és alkoholban úszó Jonathan Rhys Meyers-re. Az Éjszaka a múzeumban záró fejezetében is jóízűt bohóckodott Lancelotként, de a prímet kétségtelenül a The Guest félelmetesen őrült exkatonájaként nyújtotta.

Dylan O’Brian: A Teen Wolf – Farkasbőrben legkevésbé szépfiús színészére már a tavalyi Gyakornokokban is felfigyeltem, de meglepően erős alakítást – YA adaptációhoz képest – Az útvesztő főszereplőjeként nyújtott. Ez rávett a fent említett sorozat gyors ledarálására is, amiben Stiles túlmozgásos idióta karaktere a színészhez hasonlóan egyből a kedvencemmé nőtte ki magát.

Az év távozói: felsorolni is nehéz, hogy mennyi nagy név távozott tavaly a szakmából mind hazai, mind külföldi viszonylatban. A szinkron szakma olyan nagy öregekkel lett kevesebb, mint Helyey László, Bajor Imre, Sztankay István vagy Fülöp Zsigmond, míg külföldön olyan tragikus távozók rázták meg a világot, mint Philip Seymour Hoffman vagy Robin Williams, az olyan veteránokról, mint James Garner vagy Mickey Rooney nem is szólva.

Az év memeje – Ken Watanabe (Godzilla)