Gotham - Így kezdett a 2. évad

Bevallom, nem különösebben izgatott a turisztikai paradicsomnak még a leghalványabb jóindulattal se nevezhető, vérgőzös  Gotham utcáira való visszatérés, noha alapvetően elégedett voltam az első évaddal, mégis inkább könyveltem el egy ígéretes, de beváltatlan ígéretnek. Szemmel láthatóan a showrunner Bruno Heller az alapkoncepción túl - miszerint a város azon időszakába viszi vissza a nézőket, ahol Gordon felügyelő még csak éppen megkezdte szélmalomharcát a bűnözés visszaszorítása ellen, valamint Bruce Wayne is éppenhogy elindult a Sötét Lovaggá válás útján - nem tudott felmutatni egy kijelölt irányt a szezon egészére nézve, így az rendkívül hullámzó minőséget hozott maga után, ahol az egyik héten a szokásos heti esetek pörögtek, majd a másikon évadfináléknak beillő izgalmakban volt részünk. Heller elmondása szerint a második szezonban az előbbiek mennek a levesbe és a helyüket az átívelő szálak veszik át, az első rész után pedig hajlamos vagyok ezt elhinni neki.

Ami egyértelmű pozitívumnak tűnik, hogy (egyelőre) teljesen mellőzi a fanservice-t, és a pilot epizóddal ellentétben nem rak bele indokolatlanul sok Batman-gonoszt, akikről már az első mondatuknál tudja a hős világában járatlan néző is, hogy ki lesz belőle (már csak azért sem, mert ez elég egyértelmű), és elsősorban a karakterekre kezdett el koncentrálni, akik az évadfinálé következményeit nyögik. Pingvinnek, mind újdonsült maffiafőnöknek meg kell szilárdítania a hatalmát a városban (Lord Taylor még mindig remek), a lefokozott Gordon rákényszerül, hogy bemocskolja a kezét (McKanzie jólfésült cserkészfiúja mutat némi árnyaltságot is végre), eközben az ifjú Mr. Wayne tovább kutatja apja titkait (az egyre nyurgább Mazous továbbra is szemtelenül tehetséges), amit Alfred sem néz jó szemmel, Barbara bevonult a börtönbe, Nygma is az idegösszeomlással küzd, és akkor még nem beszéltünk az új rosszfiúról, Theo Galavanról (James Frain kisujjból hozza a szerepet), vagy egy vigyorgó pszichopatáról.

Bőven lesznek karakterek tehát, akiket Helleréknek az aktuális bonyodalmak mellett kezelniük kell, de érezhetően most nem egy részben gondolkodnak, hanem történetszálakban és ezzel együtt karakterívekben. Joker Jerome  már most kenyérre keni a közönségét, mégha Cameron Monaghan néhol túlzásokba is esik, ennél a karakternél ez abszolút megengedett, és idén könnyedén átveheti a stafétát Robin Lord Taylor Pingvinjétől, hacsak nem okoz váratlan meglepetést Corey Michael Smith Nygmája. Mindemellett mostanra már a képi világ is egyre markánsabbá, jellegzetesebbé vált, és a neo-noir hatásnak hála a légkör valósággal fojtogatja a nézőt.

Mégis maradt bennem egy kevéske fenntartás, amit a már emlegetett első szezon hullámzó teljesítményére írnék. Ugyanis hiába mer alkalomadtán kegyetlen lenni, hiába feszeget továbbra is érdekfeszítő erkölcsi kérdéseket - utóbbit továbbra is elsősorban a leendő Batman révén, ami a sorozat szívét és lelkét adja, hála Mazouz és Pertwee remek kettősének - azt csak egy országos csatorna (jelen esetben a FOX) szintjéhez mérten bátor, és - a The Flash-el ellentétben - a legutóbbi szezonnak is a rákfenéje a hossza volt. Míg a Skarlát Gyorshajtó - már csak a hangvételéből adódóan is - könnyedén alkalmazkodott a konvekciókhoz, addig a Gotham egy kábelcsatornán tudna igazán ütni, rövidebb, de ezzel együtt tömörebb, a moralitást és a bűn kérdéskörét jobban, megalkuvás nélkül körbejáró évaddal és filmszerűbb látvánnyal.

Persze ettől függetlenül is szeretjük a Hellerék által életre keltett világot, ahol a gonosz egyre inkább földi pokollá változtatja a várost és a jófiúk (és lányok) azért, hogy jót cselekedhessenek, kénytelenek rossz útra lépni, ami által valóban elmosódik a határvonal a két oldal képviselői között és - apró lépésekkel ugyan, de - egyre közelebb kerülünk egy híres (anti)hős megszületéséhez.  A kérdés csupán az (hallja, Mr. Nygma?), hogy ezúttal mindössze a remény marad egy egységes, valóban színvonalas évadra, vagy - Gothammel ellentétben - ideje korán elérkezik a megváltás? https://www.youtube.com/watch?v=AzLGjtpb-lw