Nehéz igazán szórakoztató vígjátékot találni, ó pláne sorozatot, ám úgy tűnik, az HBO Max ezúttal belenyúlt valamibe, ami korántsem hibátlan és könnyen emészthető, de mindenképp friss színfoltot hozott ezzel a streaming kínálatába.
A Hacks főhőse Deborah Vance (Jean Smart), az élő legenda, a stand up comedy királynője, az Amerikai Álom megtestesítője, aki igencsak fényes karriert tudhat maga mögött, ám egy nap rádöbben, hogy csillaga halványulni látszik. Bár az ügynöke, Jimmy (Paul W. Downs) felveti, esetleg - vérfrissítés gyanánt - összeállhatna egy tehetséges fiatal íróval, hogy a poénjai modernebbek legyenek, és a mai szlengeknek, irányzatoknak is megfeleljenek, Deborah felháborodva elutasítja a javaslatot. Számára ugyanis Ava (Hannah Einbinder) egy szürke senkiházi nulla, akinek magasról tesz az életére, hát még a munkájára. Ava-nak sem tetszik az ötlet, hisz' jól tudja, Deborah Vance egy kiállhatatlan, önimádó vénasszony, a múlt század itt felejtett poros csontváza, akivel esze ágában sincs együtt dolgozni. Választási lehetősége azonban nem sok van, tekintve, hogy karrierje mélypontján vegetál pénz és lehetőségek nélkül, minek után egy twitteren elsütött ízléstelen poén miatt mindenki szerződést bontott vele, így hajlani kezd arra, hogy minden ellenérzése dacára L.A.-be költözzön a munka miatt. A két nő sorsa ezáltal végül mégis összeér - akár a puskaporos hordó kanóca a gyufa lángjával...
Deborah igazi nagyvilági díva - epés megjegyzéseinek köszönhetően a szépséges és roppant híres Gabor Zsazsa jut az embernek eszébe róla. Tökéletes sminkkel, frizurával jelenik meg mindenhol, méregdrága toalettjei káprázatosak, az otthona, a birtoka pazar, az autói irigylésre méltóak. Elképesztő luxusban él, alkalmazottakkal és már-már fullasztó jómóddal körülvéve, mégsem boldog. Minden bosszantja - néha az ember úgy érzi, még saját maga, a saját mindennapjai is dühítik. Hogy miért? Mi baja van? Hát az idő múlása, amely nyomot hagy rajta és ezáltal a karrierjén is. Érzi, hogy eljárt felette az idő: a Los Angeles-i közönség sokszor faarccal ül a nézőtéren, nem nevetnek a poénjain, noha a 70-es években még álló ovációval ünnepelték őt. Fárasztja is az évi 100 fellépése, de kevesebbet a világért sem vállalna, hisz az számára egyenlő lenne a végső hanyatlással.
Marty (Christopher McDonald), a kaszinó üzemeltetője azonban egyenesen megmondja Deborah-nak, ez így nem mehet tovább... és különben is, ott egy csomó fiatal, akiknek teret kell engednie, nem lehet örökkön-örökké ő a színpad fő sztárja. Deborah tombol, őrjöng, üvölt, noha legbelül tudja, ez az egyetlen esélye, hogy az élvonalban maradhasson. De hogy egy ilyen szürke senkivel együtt dolgozzon?
Ava és Deborah első találkozása kész katasztrófa. A készítők (Lucia Aniello, Paul W. Downs és Jen Statsky) vélhetően roppant szellemesre akarták megírni a kettejük közt zajló párbeszédeket, de azok megdöbbentően közönségesre és indokolatlanul nyersre sikerültek. Nézőként, bár nagyon is szórakoztat az ízes, magyar káromkodás (ha helye van), ezúttal majdnem feladtam a sorozatot azért, mert egyszerűen gyomorforgató volt az a sok alpári beszéd, az oda nem illő (és nem életszerű) sértegetés és nőkhöz nem illő bunkóság, amit - nyilvánvalóan a forgatókönyvírónak köszönhetően - ők ketten produkáltak. Ám mivel Debra nagyvilági élete a sok otromba beszólás és dühödt ordibálás, és sértett műcirkusz ellenére is izgalmasnak tűnt, ráadásul a külföldi lapok is elismerően nyilatkoztak a 2 évados sorozatról, adtam neki még egy esélyt.
Utólag úgy érzem, voltaképp nem volt rossz - de ez kizárólag Jean Smart alakításának köszönhető, őt jó volt nézni, még azzal együtt is, hogy rémesen túltolták a karaktere sztárallűrjeit és hisztériáját. Jane Fonda is egy kiállhatatlan, gazdag nőt alakít az "Anyád napja" című vígjátékban, aki a J.Lo által alakított menyét teszi tönkre szisztematikusan, mégis rém szórakoztatóan gonoszkodik, ezért képesek vagyunk minden csörtéjükön nevetni. Itt azonban roppant tájidegen, hogy egy elismert, idős művésznő, egy ekkora sztár ennyire ocsmányul beszéljen, és ennyire szemétül viselkedjen mindenkivel pusztán azért, mert elegendő pénze van. Nyilván, más viszonyok vannak L.A.-ben, mégis azt hiszem, az ő mosdatlan szájához, és Ava közönséges megnyilvánulásaihoz (akinek az a nagy poénja, hogy "megujjazták a nagybátyja temetésén") is meg kell erősíteniük a magyar nézőknek a gyomrukat, hogy szellemesnek találják őket, mert sokszor nem azok.
A történet dramaturgiailag sokban hasonlít az 1997-es "Lesz ez még így se!" című filmre, amelyben Jack Nicholson játssza a kiállhatatlan, rettenetes beszólásairól híres öreg írót, akinek a sors összefonja az életét egy hiperérzékeny meleg festőművésszel és egy csinos pincérnővel. Ő épp ugyanilyen bunkó (bár szerintem sokkal szellemesebb és intelligensebb a karaktere), a kedves meleg festő pedig épp ilyen sokban különbözik tőle, mint Ava Deborah-tól. Az alapok és a végkifejlet tehát nagyjából ugyanaz, de míg az egy film, itt a készítők 2 évadnyi (18 epizódnyi) időt kaptak arra, hogy karaktereiket egyik kalandból a másikba sodorják. Szerintem nincs ennyi érdekesség a történetben, ellenben nagyon sok a súlytalan jelenet, az önismétlés és a szürke mellékszereplő, akik semmilyen érzést nem váltanak ki a nézőkből. Egy nagyjátékfilmben mindez sokkal izgalmasabb lehetett volna.
Jean Smart és Hannah Einbinder játéka ezzel együtt nagyon jó, nem az ő hibájuk, hogy trágár beszédet és obszcén megnyilvánulásokat "kaptak" a forgatónyvírótól. A karaktereiket jól hozzák, a második évadra mindkettejüket megszeretjük. Izgalmas a környezetük is, hiszen a rendező szembeállítja a csóró író és a milliárdos díva életét, amelyek között ordító kontraszt van, akárcsak a két nő gondolkodásmódjában. Nyilván, már a koruk miatt is hatalmas a generációs árok közöttük, de mindenben ellentétesek egymással: az egyik jól öltözött - a másik "akár egy csöves"; az egyik gazdag, a másik, mint a templom egere; az egyik palotában él, a másik egy eladósodott rémes lakásban, az egyik mindenkit ismer, aki számít a médiában, a másikkal szóba sem állnak a "fontos emberek" - ám egy dolog közös bennük: imádnak nevetni, poénkodni - még ha az nem is sikerül mindig a női nemhez méltón nekik... Akadnak persze megható és szellemes fordulatok is, és van bi és meleg-vonal, meg anya-lánya problémakör, gyors szexek és időskori meghitt pillanatok, egy oda nem illő és teljesen érzelemmentes haláleset (aminek semmi értelme), egy minimális kis akció, némi feminista eszmefuttatás, de ezek a megszokott klisék, amik semmit nem adnak hozzá az alaptörténethez.
Hogy kinek ajánlanám ezt a sorozatot? Stand up-rajongóknak (bár Kormos Anett klasszisokkal jobb, mint a két évad, a két főszereplő és a forgatókönyvíró együttvéve), és azoknak, akik kedvelik az ilyen "összecsiszolódós" történeteket, L.A. Bolondos világát, a Dinasztiákra emlékeztető csillogást, az alpári poénokat és a sok cifra káromkodást (ami ezerszer jobban állt a Nagy Katalin - A kezdetek című filmben a III. Pétert alakító Nicholas Hoult-nak).