Halloween - Ismertető

Ha október, akkor ugye horrorfilmek orrba-szájba. Ha pedig horrorfilmek orrba-szájba, akkor mi sem egyértelműbb annál, mint hogy elővesszük azt a filmet, ami abszolút etalonnak számít a zsánerben. Etalonnak, mérföldkőnek, klasszikusnak, iskolapéldának ugyanúgy mondhatjuk, mint egy filmrendező pályafutásának minden tekintetben kiemelkedő darabjának. Ez a Halloween. John Carpenter, hölgyeim és uraim! Szigorúan figyelembe véve azt, hogy a Halloween mennyi mindennek az alapja és hogy úgy általában a slasher-filmeket tőle eredeztetjük, még nem feltétlenül biztosítaná azt, hogy egy olyan filmmel van dolgunk, mely a mai napig nem veszített hatásából. Ugyanakkor, objektíven nézve, pontosan ez a helyzet áll fenn. Megnézve ezt a 1978-ban bemutatott, pofátlanul alacsony költségvetésű kis horrorfilmet, döbbenetes hatást kelt, pedig eltelt már kemény harminchat esztendő azóta, mióta először felcsendült ez a vészjósló és alapvetően nagyon egyszerű, minimális taktusból álló főcímzene. https://www.youtube.com/watch?v=BI0QNdIi508 Annyira egyszerű az egész: egy kicsiny város Halloween éjszakáján vérfürdő helyszínévé válik. Michael Myers rettegésben tartja a környéket. Közben adott három tinilány: a szende szűz, a szexmániás, illetve a kevésbé szexmániás. Plusz egy kisfiú. Indulhat a hentelés! De talán – ahogyan az Aliennél is – az egyszerűség a kulcsa a tartós sikernek. Carpenter rendezői pályája során megannyi alkalommal foglalkozott már a természetfelettivel és a gonosz erőkkel, de talán itt sikerült a leginkább megragadnia a dolgot. Michael Myers alakjában – hiába ölt hús-vér testet – magát a Gonoszt üdvözölhetjük. A természet egy makacs és szótlan salakanyagát, aki nem ismer könyörületet, sem pedig kegyelmet. Myers egy természeti erő, amit nem lehet elpusztítani. Rejtélyes, kiismerhetetlen: félelmetességét éppen ebből nyeri. Ez az amit nem értett meg Rob Zombie és épp ezért az ő remake-je egy otromba, trágár fércmunka. Mert a Gonosznak nem lehet háttértörténetet adni, nem lehet csak úgy ráhúzni egy budi-pszichológiát, ezzel az értelme vész el. Carpenter itt egyszerű, szinte már skiccnek tűnő vonásokkal ruházza fel ezt a szituációt, de amilyen egyszerűen viszi véghez, olyannyira komplex és működőképes az eredmény – félelmetes még mai szemmel nézve is az a jelenet, amelyben Myers kvázi a semmiből előbukkan az út másik oldalán és csak nézi mozdulatlanul a Jamie Lee Curtis által alakított főszereplőt. Ugyanígy feleleveníthetjük azon szcénát, melyben Loomis beszél egykori pácienséről és minden kimondott szaván érezzük: van miért félnünk tőle és nem véletlenül „valami”-ként emlegeti. Nem pedig emberként. A nyitójelenet zsenialitása mellett sem mehetünk el minden szó nélkül: a megvalósítás maga ugyan nem Carpenter találmánya (Michael Powell a Kameralesben már kísérletezett a POV-effektussal), de nem válik kevésbé hatásossá. Itt is megragadnám az alkalmat, hogy jelezzem, Rob Zombie ócska budipszichológiája mit sem ér. A kis, szőke Myers a legártalmatlanabb tekintette, késsel a kezében sokkalta nyomasztóbb látvány a kontextust nézve, mint a remake állatkínzása, meg a redneck, paraszt, szókimondó családi háttere.

A másik, amit a Halloween adott nekünk Myers karakterén kívül (ugye azt nem kell mondani, hogy természetesen egy rakás folytatást szült), az a Carpenterre oly jellemző, szintetizátor alapú filmzene. Megint: amilyen egyszerű, olyannyira hatásos és fantasztikus. Nélküle is élnének a jelenetek, de ezzel a zenével válnak igazán, abszolút működőképesé. Hátborzongatóan fülbemászó. Lúdbőröztető. Veszettül hangulatos. Továbbá, Jamie Lee Curtis egyik első filmszerepéről beszélünk. Sikolykirálynők egyike volt és lesz is örökké, mert amit a film utolsó harmadában alkot (sikítozást illetően), az több, mint emlékezetes. Mindemellett remekül hozza az ártalmatlan, átlagos lányt, aki minden erejével azon van, hogy túlélje azt az átkozott estét. Az estét, ami után soha a büdös életben nem lesz már a régi. Hús-vér karakter, mely elkerüli, hogy szimpla kirakatbábu legyen. Szimpatizálunk vele, így a félelem és horror igazivá válik, nem csak öncélú ijesztgetésekké. Hasonlóan emlékezetes alakítást nyújt Donald Pleasance is, aki képes arra, hogy egyik pillanatban ártalmatlan gyerkőcöket ijesztgessen, majd később a frászt hozza ránk Myers történetével. Ezt a kettősséget pazarul hozta a mára már elhunyt színész.

A Halloween egy olyan film, amit muszáj megnéznie, felfedeznie az utókornak. Egy olyan dolgozatról beszélünk, amiben egyszerűen minden a helyén van: félelemkeltés, némi humor a feszültség oldásához, szerethető karakterek és nyugtalanító érzés, mely a stáblista alatt még csak fokozódik bennünk. A Mumust nem lehet elpusztítani. Mindig ott lesz a sarkunkban.