Az elmúlt napok Hollywood - amúgy sem felhőtlen egét - még inkább beárnyékolják a sztárproducer, Harvey Weinstein szexbotránya körül. Ami mellesleg az utóbbi időben a sokadik, hiszen ezzel szinte egy időben a Honest Trailers alapítójáról is hasonló vádak láttak napvilágot. A bombát a New York Times cikke robbantotta, mely szerint a Weinstein Company atyjának több évtizedre visszanyúló zaklatási ügyei húzódnak, amelyek eltussolásában minden befolyását bevetette az elmúlt évtizedekben és akit még maga Meryl Streep is Istennek nevezett. Hogy ezt a befolyást mennyire komolyan kell venni, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy Weinsteinék cége kifejezetten az Oscar-díjas filmekre specializálódott. Olyan nagyágyúkkal alakított ki gyümölcsöző munkakapcsolatot, mint amilyen Quentin Tarantino vagy Kevin Smith. Weinstein keze viszont még a Fehér Házig is elért, mivel aktívan támogatta a Demokrata Pártot, de még Barack Obama lánya is nála gyakornokoskodott. A cikk megjelenése és a botrány kirobbanása után viszont kénytelen volt lemondani a vezetőségi posztjáról a Weinstein Company élén (testvére, Bob azért ott maradt), emellett minden bemutatás előtt álló filmjükről levették a nevét, de ez már - ahogy mondani szokták - eső után köpönyeg.
Ahogy sorra állnak elő a hírességek, akár megdöbbenésüknek hangot adva (például Streep, vagy Jessica Chastain), akár megerősítve a cikkben foglaltakat - jelenleg két Oscar-díjas, Gwyneth Paltrow és Angelina Jolie állt elő, de előttük Ashley Judd és Rose McGowen is megvádolták - úgy válik egyre egyértelműbbé a közvélemény számára, hogy Weinstein visszaélései több évtizedes nyílt titoknak számított a szakmában, ami Hollywoodot jelenleg morálisan is súlyosan érinti. Weinstein a New York Times cikke szerint eddig legalább 8 esetben fizetett kártérítést "helytelen viselkedés" jogcímen, köztük Rose McGowennek, de Paltrow és Jolie, valamint a hétvégén Liza Campbell, brit író- és színésznő előbújása alapján többen is vannak még, akiket szexuálisan zaklatott a producer.
A cikk szerint minden ilyen eset egy jól felépített csapdahelyzet volt, amelyből a fiatal nők képtelenek voltak menekülni: például munkamegbeszélés címén a szállodai szobájába hívta őket, ahol jobb esetben egy fürdőköpenyben, rosszabban Ádám kosztümben fogadta őket, majd megkérte őket, hogy masszírozzák meg, vagy nézzék végig, amint meztelenül zuhanyzik (ez konkrétan Ashley Juddal történt), de azóta nemi erőszak vádjával is előálltak néhányan. Nyilván kedves olvasó, erre most azt mondanád, hogy miért nem hagyták ott azonnal, amikor ez nyilvánvalóvá vált? Egyrészt - habár erről nem tudunk, csak a szituációt elképzelni tudjuk - egy üzleti megbeszélés a hotelszobában nem ritka (itt most inkább lakosztályokra gondoljunk), és ha fürdőköpenyben nyit ajtót az ember, elütheti azzal a szituációt a meglepett vendégnek, hogy még nem készült el, a "többiek is dugóban vannak, de mindjárt megérkeznek, addig foglaljon helyet", és innen már csak egy lépés, hogy "fáj a vállam, lenne kedves megmasszírozni", valamint az ebből adódó taperolás. Mindennek pedig van egy igencsak beszédes hatalmi vonzata is, amit leginkább az egyik áldozat, Lauren O'Connor írt le a legpontosabban:
28 éves nőként próbálok megélni és karriert csinálni. Ezzel szemben Harvey Weinstein egy 64 éves férfi, akit a világon mindenki ismer. Ez az ő cége. A hatalmi pozíciónkat illetően én egy nulla vagyok, ő pedig egy 10-es.
Az egészben viszont kétségtelenül a legborzasztóbb, ami messze túlmutat az ügyön, hogy efelett Hollywood évekig szemet hunyt. Az áldozatok részéről egyrészről érthető a mély hallgatás, hiszen Hollywood egyik legbefolyásosabb producerének messzire elért a keze, amennyiben kiteregették volna a szennyest, a karrierjük, az életük bánja. Viszont Weinstein is mindent bevetett, hogy ezeket az eseteket elfedje, ahogy az a botrány kirobbanása óta kiderült. Például 2004-ben Matt Damon és Russell Crowe segédkezett neki lelőni egy ilyen nyilvánosságra hozatalt. Utóbbiban közrejátszhat persze az is, hogy mindketten egy rakás, a Weinstein érdekeltségébe tartozó filmben voltak érintettek ekkortájt.
A The Wrap alapítója, Sharon Waxman akkoriban pont a New York Timesnál dolgozott és egy olasz férfi, név szerint Fabrizio Lombardo után nyomozott, aki Weinstein akkori cégének, a Miramax (a Weinstein Company-t 2005-ben alapították) olaszországi kirendeltségének a vezetője volt, azonban a tényleges munkája az volt, hogy nőket kerítsen Weinsteinnek. Az újságírónő több, a producer által lefizetett áldozatot is talált, amit bizonyítékkal is alá tudott támasztani. Damon és Crowe személyesen is felhívták Waxmant, hogy lelőjék a cikket és az ő lobbizásuknak hála végül a Times egyik rendszeres hirdetője jelent meg a szerkesztőségben, megakadályozva a cikk kikerülését, ami lényegében meg is történt: egy aprócska beszámolóként elsüllyesztve a kultúra rovatban, amelyben a Miramax olaszországi vezetőjének az elbocsájtását taglalták.
Az efeletti szemet hunyásban az a leginkább nyilvánvaló, hogy ez jól láthatóan a férfiak részéről történt. Meryl Streep - aki 3. Oscar-díját a Vasladyért köszönheti a producernek - megdöbbenésének adott hangot, Judi Dench - aki jelenleg pont a Weinsteinnék által évek óta tologatott Tulipánlázban látható, valamint az általuk finanszírozott Szerelmes Shakespeare-ben nyújtott alakításáért kapta meg az Oscar-díját, Paltrow-val együtt - dicsérte a felszólaló, a nyilvánosságot vállaló nők bátorságát, míg Emma Thompson szerint most végre elkezdődhet egyfajta nyilvános párbeszéd a férfiak ebbéli viselkedéséről nem csupán a filmiparban, hanem mindenütt. Mark Ruffalo a hatalommal való, szörnyűséges visszaélésnek titulálta az egészet.
Nők. Elsősorban nők szólaltak fel eddig, és a férfiak részéről eddig visszafogott válaszadás volt hallható. George Clooneyt sikerült szóra fogni, aki 20 éve van jó barátságban a producerrel, de ő szűkszavúan annyit nyilatkozott, hogy hallott pletykákat már a 90-es évektől, melyek szerint egyesek összefeküdtek Weinsteinnel egy-egy szerep kedvéért, de erre utaló bizonyítékokat, jeleket sohasem tapasztalt, így továbbra is pletykaként kezelte.
Ben Affleck nem rég egy twitter posztban már bőbeszédűen fogalmazta meg elképedését és dühét és élesen elhatárolódott mindettől, felhívva a figyelmet, hogy jobban vigyázzunk hölgyismerőseinkre. Az egyébként is heves természetű McGowen egy rövid, tömör "Fuck off"-al küldte el a színészt, de egyébként is üzent mind neki, mind öccsének, Caseynek, akinek az idei Oscar-díjazása előtt A régi városért pattant ki egy korábbi, hasonlatos zaklatási ügye, amit a bátyja és Damon simítottak el. De Damonnak is üzent, gerincelen nyerészkedőnek titulálva, aki sajnálatát fejezte ki, mivel nem tudott Weinstein eseteiről.
Weinstein is próbálta enyhíteni az esetet, de ezek csak olcsó mentegetőzésként hatottak, mely szerint a 60-as, 70-es években, amikor felnőtt még mások voltak a viselkedési szabályok és tisztában van azzal, hogy viselkedése sokszor elfogadhatatlan, de ezen változtatni fog, terápiával. A helyzetet azért árnyékolja, hogy pár órával azelőtt, mielőtt saját cége igazgatóságából kiették volna, még a többi stúdióvezetőt telefonálta körbe, hogy járjanak közbe az érdekében, védelmét pedig azóta ügyvédje, Lisa Bloom is felmondta. A New Yorker magazin pedig azóta bejelentette, hogy ők még a New York Times-énál is nagyobb leleplező cikkel kívánnak előrukkolni a közeljövőben, ami éppúgy lehet egyfajta marketingfogás, mint régóta porosodó infók összegyűjtése.
A Weinstein Company pedig ugyan próbálja menteni a menthetőt, ez vélhetően a végüket is jelenti, ha nem lenne elég, hogy az utóbbi években egyébként is nehezebben boldogulnak és nem sikerül olyan Oscar-kompatibilis filmjüket összehozniuk, mint A király beszéde. Hiába vették le sorozataikról Harvey nevét, öccse Bob továbbra is ott ül a vezetőségben, az Apple pedig már ki is hátrált egy Elvis Presley életrajzi film finanszírozása mögül és ez még csak valószínűleg a kezdet. A szponzorok ügyelnek az image-re, és ha a legkisebb gyanúba is keverednek, hogy közös az érdekeltségük Weinsteinnékkel, abból csak rosszul jöhetnek ki. Márpedig hiába távolították el Harvey-t, vélhetően nem fognak pénzt fektetni a filmjeikbe, amelyet egy olyan stúdió képvisel, amelynek a botrányától hangos a világ. Emellett kérdéses az is, hogy a fent megnevezett férfiakat (Affleckék, Damon, Crowe) mennyire sározza be a botrány, valamint mennyire borul az utóbbi időben már egyre hangosabban férfi centrikusnak, szexistának titulált Hollywoodban a régóta berendezett status quo. Mert érezhetően a változás szele dominál enélkül is, egyre több, nem csak a férfiak vágyálmát megtestesítő női főhőssel, hanem valóban nőies karakterekkel (Rey, Furiosa, Wonder Woman) és ezért van hírértéke annak, hogy egy nő, mint amilyen Patty Jenkins jelenleg blockbustert rendezhet és olyan gázsit kap, valamint olyan tárgyalási pozícióból indul, mint férfi kollégái.
Ahhoz azonban, hogy ez a folyamat valóban elkezdődjön az is szükséges lenne, hogy a férfiak egyértelműen felemeljék a szavukat és kijelentsék: helytelen mindez. Hogyha ilyen elő is fordult korábban, többé nem történhet meg, vagy ha mégis, azzal nem cinkosságot vállalunk, nem engedjük a hátunk mögé bújni, hanem kivetjük magunk közül. Mert jelenleg úgy fest, hogy csak akkor pattan ki a botrány, ha mindez kitudódik, nem pedig azután, hogy megtörténne.
