Hirdetés

Homokszem a gépezetben - A legnagyobb casting-baklövések

|

Botrányos akcentusok, félreértett karakter és zéróhoz közeli sötét karizma: hébe-hóba még a szakma legjelesebb képviselői is mellényúlnak.

Hirdetés

Megesik, hogy egy rossz casting-döntés ha nem is rombolja porig százak verítékes munkáját, viszont éppen elég ahhoz, hogy drámaian lerontsa egy produkció minőségét. Vagy, hogy egy eleve gyenge filmet a silány-feledhető semmiségek posványának legmélyére rántson. Ezúttal az efféle baklövéseket vesszük górcső alá!

Jesse Eisenbreg - Lex Luthor

A Batman Superman ellen - Az igazság hajnala és az Az Igazság Ligája finoman fogalmazva sem arattak diadalt. Hovatovább, a költségvetéshez mérve lassan-vékonyan csordogáló bevétel és a nem igazán hízelgő recenziók miatt rengetegen a DC hattyúdalát látták a két műben. A furcsaságok és hibák napestig sorolhatóak, az azonban biztos, hogy Jesse Eisenberg alakítása nem javított a silány összképen. Hiszen a színész sokak véleménye szerint Heath Ledger Jokerjéből merített inspirációt, és ez, figyelembe véve, hogy Lex Luthor merőben más karakter, nem szándékos paródiává züllesztette a fáradozásait.

Topher Grace - Eddie Brock/Venom

A hitelesség problematikája a Sam Raimi Pókember-trilógiájának utolsó epizódjánál is felmerült, mert itt Topher Grace bújt Eddie Brock, azaz Venom éjfekete-nyálkás bőrébe. Az, hogy ezt ki vélte jó ötletnek, a mai napig sem derült ki. Ám az tény, hogy a korábban főleg komédiákban feltűnő, és hírnevét az Azok a 70-es évek show Ericjeként megalapozó színész hozzávetőlegesen annyira fenyegető jelenség, mint egy idegcsillapítókkal kiütött, vattacukrot majszolgató pandabébi.

Kevin Costner - Robin Hood

Nálunk a szinkron folyományaként az akcentusok kényes kérdése igen ritkán kerül elő, de az alkotásokat eredeti nyelven élvezők körében gyakori, hogy egyik-másik közreműködő kritikán aluli teljesítménye megöli számukra az élményt. Ugyan a frappáns sziporka szerint egyedül a halálban és az adókban lehetünk biztosak, arra is nagyobb összegben fogadhatunk, hogy Hollywood több-kevesebb rendszerességgel hozzányúl Robin Hood legendájához. Kevin Reynolds 1991-es adaptációja tagadhatatlanul a sikeresebb próbálkozásokhoz tartozik, ám jócskán megosztotta a kritikusokat. Mivel míg a jóindulatúbb ítészek Alan Rickman és Morgan Freeman remeklésére, a korhű jelmezekre vagy a pazar zenei aláfestésre fókuszáltak, addig a finnyásabb tollforgatók bőségesen találtak kivetnivalót a kalandos feldolgozásban. A bírálatok java Kevin Costnert vette célba, mert egyesek nehezen tértek napirendre afelett, hogy az általa megformált nemesi származású haramia hamisítatlan amerikai flasztervagányként prezentálja a sorait. Megjegyzendő, hogy a fáma szerint a direktor kezdetben ragaszkodott hozzá, hogy a sztár elsajátítsa az angol kiejtésmódot. De mikor kisült, hogy a színész sanszosan akkor sem lenne képes erre, ha az élete múlna rajta, inkább letett a tervéről.

Keanu Reeves - Jonathan Harker

Vele szemben Francis Ford Coppola nem volt ennyire megfontolt, ezért Keanu Reeves-nek a minél tökéletesebb illúzió megteremtésének érdekében született britként kellett volna beszélnie a Drakulában. Csakhogy a népszerű csillag akárhogy is igyekezett, nem tudott felérni a stáb a kihívást ezerszer jobban vevő tagjához, és ezzel magára vonta a gótikus horrorok rajongóinak nyílt utálatát. Ahogy az egy kis heccelődésre kapható zsurnaliszták is prédára leső vadakként csaptak le. Ráadásul a téma specialistái is sietve leszögezték, hogy nevetséges kísérlete alighanem az egyik, ha nem a leghitványabb mozgóképen rögzített, fülbántó szerencsétlenkedés.

Russell Crowe - Javert felügyelő

Végül Russell Crowe egy mérsékelten mázlista választását is érdemes megemlítenünk, mivel az A nyomorultak musical-verzióját hallgatva egyszerűen felfoghatatlan, hogy miért is ő lett a kérlelhetetlen Javert felügyelő. Mert énekesi képességei messze alatta maradnak a kollegáiénak. Így, bár egyáltalán nem tehetségtelen, mégis olyan benyomást kelt, mintha a makkosharkányi Hörpi presszó egy, a megfelelő kvalitásokat megingathatatlan magabiztossággal kompenzáló vendége danolászna.

A cikk második felvonásában egy messzi-messzi galaxis furcsaságai mellett az álomgyár kiválóságainak egyik, ha nem a legmegalázóbb átka lesz terítéken. Amennyiben pedig ti is ismertek a fentebb olvashatókhoz hasonló példákat, és elvette a kedveteket egy film megtekintésétől egy reaktorbalesettel felérő casting-katasztrófa, ne legyetek restek, osszátok meg velünk élményeiteket Facebookon vagy a kommentek között!

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.