J. A. Bayona A lehetetlen óriási című filmje olyan történetet tárt elénk, ami egyszerre volt hihetetlen, mégis igaz. Túlélés, szeretet, összetartozás és kitartás a végsőkig. A Szólít a szörny ugyan egy könyvadaptáció Patrick Ness regénye alapján, de ugyanilyen fontos és értékes dolgokat tár elénk, ezúttal nem egy család, hanem egy gyerek szemén és szívén keresztül.
A 12 éves Conor O'Malley édesanyja haldoklik, édesapja nincs mellette, mivel az USA-ban él, a szimpatikusnak legkevésbé sem mondható nagyanyja pedig egyáltalán nem alkalmas arra, hogy segítsen a fiúnak feldolgozni nem csak a családi tragédiáit, hanem a korával és habitusával járó problémákat sem. Conor-t ugyanis az iskolában is kipécézték maguknak a keménykedők, és mivel alapvetően is inkább magának való, kicsit elvont srác, így végképp jó céltábla azoknak, akik zaklatni akarnak valakit. Mindez azonban megváltozik, mikor Conor-t egy éjjel meglátogatja a Szörny, aki nem csak ősi, vad és nyughatatlan, de éppen ezért képes végigvezetni a fiút azon az úton, ahol Conor is rátalálhat a saját bátorságára és hitére.
A 2011-ben kiadott és közel negyven nyelvre lefordított könyvet Sergio Sánchez forgatókönyvíró lenyűgözőnek találta, olyasminek, amit csodálatos élmény lehet nem csak hallgatni, de elmesélni is. A rendezőt is magával ragadta Conor és a Szörny sztorija, így producerével,Belén Atienzával, akivel már más filmjein is dolgozott, elhatározták, hogy megcsinálják a könyv megfilmesítését, alig pár évvel annak megjelenése után. "Mint minden könyv, ami nagy mondanivalóval rendelkezik, ennek is a végén döbbensz rá, hogy többet tanultál belőle, mint amit olvastál. A gyász, valaminek az elvesztése és ennek feldolgozása a kulcsmotívum a történetben; olyasmi, ami első olvasásra egészen más érzés, mint mikor újra belemerülsz a történetbe. A felfedezés izgalma és szépsége ennél a történetnél igazán csak többszöri olvasásra járja át az embert."
A történet egyébként Siobhan Dowd írónőtől származik, aki sajnos nem sokkal az írás kezdete után nem sokkal elveszítette a harcot a rákkal folytatott küzdelemben. Körülbelül ezer szava, egy ötlete és néhány karaktere volt, mikor Patrick Ness kezébe vette a történetet, és megírta, majd a megfilmesítésnél is közreműködött. A rendező ezért úgy érezte, ez olyan mese, ami nem veszít az értékéből, ha filmre viszik, de nem akartak belőle csöpögős melodrámát csinálni, ugyanakkor meg kellett találni az egyensúlyt a mondanivaló és a látványelemek között is. A Szörny több mint tíz méter magas, és nagyon fontos elem, de segített a tény, hogy a főszereplő, Conor szeret rajzolni. Ezen keresztül lehetett a kétdimenziós rajzokból egy háromdimenziós lényt kreálni anélkül, hogy a Szörny túl nagy hangsúlyt kapott volna. Hiszen így mindenképpen kapcsolódott Conorhoz, minden pillanatban érezhető, hogy a Szörny valójában Conor egy része. Bayona szerint azonban a könyv sötét és direkt megközelítését a halálhoz kicsit meg kellett változtatni a film kedvéért. "Szerettem volna, ha itt már az elejétől fogva tudjuk, mire készülünk: Conor édesanyjának halálára, és ezt összekapcsolni a fiú olthatatlan vágyával, az alkotással és annak erejével, amit ebből nyer. A történet végén meglátjuk a fényt, a tényt, hogy a művészet, az alkotás, az önismeret milyen gyógyító erővel bír. Patrick olyan apróságokat tett a forgatókönyvbe, ami továbbszövi a könyv elemeit, de hűséges marad hozzájuk."
A szereplőválogatás nem volt egyszerű. Találni egy olyan gyereket, aki képes ezt az érzelmi feladatot megfelelően megoldani, nehéz volt és bonyolult. A könyv írója aggódott kicsit, hogy vajon sikerül-e megfelelő színészt alkalmazni, aki képes végigvinni a történetet. Aztán rátaláltak Lewis MacDougall-ra, akiben látszott, hogy a belső konfliktust is remekül tudja szemléltetni. Atienza szerint "Lewis videója, amit a meghallgatás előtt láttunk, varázslatos volt, magával ragadó. Rengeteg dolog rejtőzik benne, a szeme, a tekintete elképesztően beszédes. Hogy miként reagál egyes jelenetekben, mindig kiszámíthatatlan, meglepő, de eredeti. Szinte azonnal éreztük, hogy Lewisnak itt a helye a produkcióban, és ő Conor."
Sigourney Weaver játssza Conor nagymamáját, Toby Kebbell pedig Conor édesapját. Mindkét színész már a forgatókönyv első olvasásakor a rabjává vált a történetnek, és mélyen megérintette őket, még úgy is, hogy egyikük karaktere sem kifejezetten pozitív a könyvben. Ezzel szemben Felicity Jones, aki Conor édesanyját játssza, lényegében a történet központját és kiindulópontját jelenti. Karaktere daganattal küzd, és hogy Jones megértse a betegség jellegét és azt, miként változtatja ez meg nem csak az embert, de a beteg családját is, még onkológusokkal és a rákot túlélő betegekkel is értekezett. Döbbenetesnek találta azt, amit megtanult, de mindezt a tudást befektette Lizzie, Conor édesanyjának megformálásban is, a végeredmény pedig egy szívbemarkoló, felejthetetlen alakítás lett.
Conor-on és édesanyján kívül azonban van még valaki, aki nagyon fontos a történetben: maga a Szörny, akit Liam Neeson testesít meg, nem csak hangjában, de mozgásában és arckifejezéseiben is. A Szörnyet ráadásul nem pusztán vizuális effektek, hanem valós makettek segítettek életre kelteni. "Sokkal egyszerűbb lett volna, ha csak CGI-vel csináljuk meg, mert fantasztikus csapatunk volt szakértőkből, de úgy éreztük, helyesebb lenne, ha több lelket lehelnénk a karakterbe. Melegséget és szívet adtunk egy olyan lénynek, ami alapvetően több mint félelmetes, megjelenésében kifejezetten iszonytató, ám a végén mégis csak egy rész önmagunkból, ami segít szembenézni a nehézségekkel."
A Szólít a szörny története azonban végeredményben mindössze azért lehet rémisztő, mert megérinti mindazok lelkét, akik átérzik a magányos hős önmagára találásának keserűen fájdalmas, de azért izgalommal teli folyamatát. Hiszen ez az a dolog, amivel bármelyik ember azonosulni tud, nem igaz? Megvívni a harcokat a világgal és önmagunkkal abban a reményben, hogy erősebbé válunk tőle.