Atlantisz könnyen lemásolható. Ha a könnyű szó alatt azt értjük, hogy egy Oroszországból menekült különc amerikai milliárdos a világhatalmak ostobaságától megcsömörölve a jéghideg óceán mélyére épít egy várost a kiválasztottaknak, hatalmas erőfeszítéseket téve, emberéleteket feláldozva az álomért. Lemásolható, hiszen mindannyian ismerjük Atlantisz meséjét, de abba soha nem gondolt bele a "Nagy Ember", Rapture megalkotója, hogy forradalmi látomása Atlantiszhoz hasonlóan könnyen az enyészeté, a múlté válhat és utópiaként szánalmasan megbuktatja önmagát. Ez hát a története annak, hogy az art-deco stílusjegyeket magán viselő, tengermélyi Rapture hogyan vált tömegek lehetőségévé, börtönévé majd elkerülhetetlen tragédiájává.
Mikor 1945-ben ledobják a két atombombát Japánra, Andrew Ryan iparmágnás fejében végérvényesen megfogan a gondolat, hogy az emberiségnek egyetlen lehetősége van túlélni az általa vizionált atomháború okozta apokalipszist, ha egy saját társadalmat teremt olyan helyen, ahová csak az általa kiválasztottak nyerhetnek belépést - örökre. Rapture első és legfontosabb szabálya ugyanis, hogy aki egyszer betette a lábát a víz alatti városba, az soha többet nem hagyhatja el, még holtan sem. Andrew Ryan sajátos elképzelései vannak a város működéséről, az adózást, a hitet, a törvényeket feleslegesnek tartja és azt vallja, hogy bármiféle a népességen eszközölt szabályozás az emberi és technikai fejlődésnek szab határt.
Rapture lakosai mind egytől-egyig a maguk szerencséjének a kovácsai, de ahogy megkezdődik az eleinte fényűző és boldog jövővel kecsegtető élet a tengerfenéken, egyre inkább elszabadul a pokol. Ryan - bár elítéli a törvényeket - mégis kénytelen párat meghozni annak érdekében, hogy működhessen saját bejáratú utópiája. Azt szeretné, ha mindenki önerejéből, pusztán a precizitását és ambícióját felhasználva törhetne babérokra, de rengeteg embert azért hív a víz alatti városba, hogy fenntartsák azt. Gondnokok, karbantartók, építők, majd később a rendfenntartók - Rapture nem olyan hely, ahol az effélék olyan magasságokba kerülhetnek, mint akár egy építőmérnök vagy egy színművész. A világtól elzárt társadalmak és közösségek szinte mindig eljutnak arra a pontra, mikor megfelelő szabályozás és törvények nélkül fékevesztetté vállnak és nem marad semmi az emberségükből, pusztán állatias gondolkodás, brutális cselekvések láncolata, ami csak tragédiához vezethet. Rapture éppen ez miatt válik börtönné: Andrew Ryan nem tűri a csempészetet, a hitet, nincsenek eszmék, ezzel szemben nincsen adózás sem és mindenki megteremtheti a maga egzisztenciáját.
A fejlődést ennek köszönhetően semmi nem állíthatja meg: emberkísérletekbe kezdenek, megtörténnek az első gyilkosságok, az első öngyilkosságok, eszmék születnek a legnagyobb titoktartásban és egy újonnan kifejlesztett plazmid nevű szernek köszönhetően az emberek szuperképességekre tesznek szert. Ennek azonban horrorisztikus ára van. A plazmidok mutációt okoznak, használóik függővé válnak, kontrollálhatatlanná válnak és közveszélyesek lesznek minden környezetükben élőre. Valaki azonban képes még őket is irányítani és felhasználni aljas, hatalomra törő céljaira... Az éden egyszerre pokollá válik, ahol lehetetlenség gyermeket nevelni, ám sokan mégis megpróbálják. A történet végét ismerve bárcsak ne tették volna... Minden odáig fajul, hogy az olvasó a mű végére könnyen érezheti magát a kezdeti utópiát feltáró ismeretterjesztő leírás helyett horrorelemeket tartalmazó thrillerben, ahol semmi sem az, aminek látszik és ahol az élet teremtése helyett épp az ellenkezője bizonyosodik be.
A Rapture - A víz alatti város utolsó betűt elolvasva rögtön megértjük, hogy miért kapta a város ezt a nevet (Rapture = Elragadtatás). A hazánkban viszonylag ismeretlen Bram Stoker-díjas szerző, John Shirley korhűen, mesteri részletességgel és helyenként groteszk eseményekkel mutatja be a nagyérdemű számára, hogy mi történik akkor, ha egy elszeparálódott társadalom önmaga áldozatává válik. Minőségi munkájára az általa írt Constantine, az Alien és Predator regények szolgálnak bizonyítékként, de társszerzőként ő jegyzi a kultikus A holló mozi forgatókönyvét is. A könyv a 2007-ben megjelent BioShock névre hallgató videojáték előzményeként funkcionál, bemutatva, hogy milyen út vezetett a játék elején tapasztalható állapotokhoz. A Bioshock: Rapture - A víz alatti város 2012-ben jelent meg és rögtön milliók kedvencévé vált, hiszen ki ne szeretné első kézből megtapasztalni egy társadalom bukását?