Amikor a két behemót összecsapott - Fantasztikus Négyes: Hulk a Lény ellen

|

Avagy nem minden arany, ami régi.

Ben nem érzi jól magát a bőrében. Teljesen érthető, hiszen egy gigászi, faragatlan kőtestbe van zárva, amellyel önkéntelenül is felhívja magára a figyelmet és adott esetben cikizések tárgyává is válik. Barátja, a szupergéniusz Reed Richards makacsul kutatja annak a lehetőségeit, hogy Ben Grimmet meggyógyítsa - hogy visszaadja neki egykori emberi alakját. Amikor végre sikerrel jár egy kísérlete, gyorsan kiderül, hogy ennek nagy ára van.

Hirdetés

Ben ugyanis amellett, hogy a tükörbe nézve ismét egykori énjét láthatja viszont, nagyon gyorsan egy agresszív, kötekedő fickóvá válik, aki amerre jár, dühödt nyomot hagy maga után - nagyjából tehát azzá válik, amilyennek az emberek első blikkre őt elképzelték kőtömbként. Ahogy telik az idő az átalakulását követően (immáron saját maga irányítja azt, hogy mikor alakul át Lénnyé és mikor vissza), úgy kezd el egyre erőszakosabbá válni, a Fantasztikus Négyes többi tagja pedig minden igyekezetével próbálja megállítani őt abban, hogy még több kárt tegyen.

Stan Lee (aki ezt a történetet írta) Ben hangulati ingadozásait helyezte a középpontba, de mellette túl sok olyan esemény, apró történés van ahhoz, hogy igazán koncentrált legyen. Ez alapvetően nem probléma, hiszen ahogyan a többi képregény, úgy a Fantasztikus Négyes is folyamatosan több történetszálat tartott talonban és az egyiknek nem feltétlen kell kizárnia a másikat. Itt mondjuk érdemes megjegyezni azt, hogy három issue-t olvashattunk a kiadványban, a 107-est, valamint 110-113-ig terjedőt. Ez talán megmagyarázza a sok hiányosságot és foghíjat, még ha csekély vigasznak és mentségnek is hat. Éppen ezért biztos vagyok benne, hogy ha egy egész évnyi képregényfolyamot tartanék a kezeim között, akkor a legtöbb történetszál kifutna valahova és tudnám értelmezni a látottakat (lásd: a rejtélyes, varázserővel bíró dadus szerepét, de ez csak egy példa a sok közül), itt azonban, szigorúan eme történet vákuumában nézve csak kitérőknek hatnak. Ezek a kitérők pedig ahelyett, hogy érdemben színesítenék a nagy egészet, inkább csak elvonják a figyelmet a fő szálról, amely alapból nincsen olyan erős, mint kellett volna lennie. 

A Lény tombolása és az, hogy ebből a jámbor, szerethető, kissé hirtelen haragú fickóból egy igazi kőbunkó lesz, inkább csak egy cirkuszi látványosságként van jelen és dacára azon írói szándéknak, hogy bizonyosfajta karaktermunkát vegyítsen a panelekbe, nem tűnik túl kigondoltnak, vagy kellően drámainak. Még úgy sem, hogy Lee bele-beleékeli történetébe azt, hogy egy köztiszteletnek örvendő szuperhőscsapat renoméja miként roncsolódhat egy ilyen incidenst követően (hiszen következménye van annak, ha egy csapattag ennyire elkanászodik), illetve igyekszik hangsúlyozni Fáklya személyes drámáját is (csekély sikerrel).  Ezt a történetet en block sokkal inkább nevezném egy olyan mutatványnak, amely elszórakoztat ugyan, ám azt csupán alibizéssel teszi, így aki netalán többre vágyik, az nem feltétlen találja meg számításait. Ez az alibizés Hulk szerepében mutatkozik meg leginkább: miután Reed jelez Bruce Banner-nek, hogy a segítségére lenne szüksége (lévén, Banner az egyik legokosabb fazon a környéken), nem telik el sok idő és át is változik a zöld behemóttá. Ergo, szerepeltetése tényleg csak annyiban merül ki, hogy összeeresszék ismételten a Lénnyel (ha úgy vesszük, fan service volt ez a javából), hogy aztán paneleken keresztül nézhessük, olvashassuk, ahogyan csépeli egymást két olyan figura, akiket megsebezni is nehéz, nem hogy megölni.

Mindezek fényében persze nagyon is tisztában vagyok azzal, mit gondoltok és talán még igazatok is van: miért ne lehetne csak ennyi és más semmi? Hiszen kétségkívül, minden sekélyessége ellenére is egy szórakoztató, akciódús sztorit pörgethettem az ujjaim között. Amelynek van olyan avíttas bája, hogy gond nélkül átnézhessünk a problémák felett, és ami kellően üdítő tud lenni egy ilyen tikkasztó nyári napon. A rajzok nagyon jók, az akciók mulattatók és lendületesek, ennek tetejében a humort se felejtették ki. Viszont tény, foghíjassága bizony ront az élményen, ahogy maga a tény is, hogy ennél jobb sztorit is köríthettek volna egy ilyen közönségcsalogató esemény köré. 

A képregényt a Kingpin kiadó jóvoltából olvashattuk!

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.