A Netflix toplistás filmjei között új történelmi minisorozat ütötte fel a fejét, mégpedig nem is akármilyen témában: A Császárné című széria Erzsébet és Ferenc József megismerkedését és házasságuk első éveit dolgozza fel, nem mindig hiteles, de mindenképp érdekes megvilágításban.
Bár a nézők többségébe az ikonikus Romy Schneider-féle Sissi-alakítás égett bele, Európa leghíresebb és legszebb császárnéját már sok színésznő eljátszotta kisebb-nagyobb sikerrel. Egészen mostanáig az Epic Drama csatornán futó tavalyi Sissi-minisorozat volt a legújabb feldolgozás, amely azonban (többek között Ferenc József hisztérikus domként való ábrázolása miatt) kapott hideget-meleget, ám most utat tört magának a Netflix Császárnéja, hogy felülírja az eddigi sorozatokat és filmeket.
A főszerepet ezúttal egy német-török színésznő (Devrim Lingnau) alakítja, nem is akárhogyan. Az általa életre keltett tizenhat éves Sissi bájos, csinos, éles eszű, egy szerethető vadóc - épp olyan, amilyennek a róla megjelent életrajzi kötetek ábrázolják. Láthatjuk, hol nevelkedett, milyen mentalitásúak voltak a szülei, mennyire szerette a természetet és az állatokat, a nevetést, az őszinteséget és a szabadságot - mindazt, amit nem sokkal később teljes mértékben elvett tőle a Habsburg udvar.
I. Ferenc Józsefet Philip Froissant alakítja - meglehetősen újszerű megvilágításban. A történelemkönyvek és az életrajzi könyvek szerint az osztrák uralkodó szigorú, mogorva, az érzelmeit kimutatni nemigen tudó, katonás rendben élő férfi volt, aki hajnalban kelt, mindössze napi 5 órát aludt, egész nap dolgozott, és puritán módon étkezett - erről a mai napig mesélnek a Schönbrunni kastélyban, ahol meg is nézhetjük az egykori uralkodó - rangjához képest - valóban szerény és mértéktartó lakosztályát és dolgozó szobáját. Ezzel szemben ebben a sorozatban Ferenc József kifejezetten érző szívű, szerelmes alkat, aki fülig belehabarodik a fiatal Sissibe. Kettejük kapcsolata meglepően érzelmes és meghitt (még a veszekedésekkel együtt is), eddig így senki nem ábrázolta még az uralkodópárt. Philip Froissant egy szerethető, empatikus uralkodót kelt életre, akivel sokkal jobban együtt tud érezni a néző, mint előtte bármelyik Ferenc Józseffel. Lingnau és Froissant között soha nem hiányzik a kémia, ez szintén egy újszerű hozadéka a történetnek, ami még szerethetőbbé teszi a lassan kibontakozó eseményeket.
A forgatókönyv pörgős, izgalmas, a minisorozat nézeti magát. Nincsenek benne üres, lapos részek, ami sok kosztümös sorozatot megakaszt. A nyelvezete is szép, könnyed, valószínűleg szándékosan modernebb, mint a korabeli beszéd, ahogy a kosztümök, frizurák és sminkek is mai "löketeket" kapnak, de tulajdonképpen emészthetően. Florian Cossen rendezése újszerű megvilágításba helyezi az uralkodópár kapcsolatát, Miksa és Zsófia főhercegné személyiségét, az akkori Habsburgok mindennapi életét - ám nem mindig realisztikusan. Hogy ez hiba vagy sem? Talán nem, hisz meglehet, épp ez az a könnyedség, ami miatt a mai fiatalok is megnézik a történelmi sorozatokat, így például a Nagy Katalint is, amelyben Nagy Péter többet "fuck off"-ozott, mint bármelyik filmes karakter a filmtörténelemben, a sorozat nélkül azonban meglehet, az emberek javának fogalma nem lenne róla, mi az, hogy "orosz cár", vagy mi történt abban az érában. Ily módon talán nem baj, hogy rózsaszín, romantikus fátyol rebbent A Császárné című minisorozat köré, de azért voltak a történetben fura momentumok is.
- Esterházy-Liechtenstein grófnét a forgatókönyvíró-csapat (Katharina Eyssen, Bernd Lange, Janna Maria Nandzik, Lena Stahl) valamiért egy rettenetes szipirtyónak ábrázolta, aki küllemre is már-már a Gary Oldman Drakulájára hajaz. Nem tudom, a magyar mivolta irritálta ennyire a készítőket vagy csak unszimpátiát éreztek a konzervatív nő iránt, de érezhető volt, hogy ezt a karaktert ördögivé akarták tenni. Tény, hogy az idősödő grófné merev volt és folyamatosan jelentett Zsófiának, de aligha hihető, hogy parancsok tekintetében Erzsébet felett állt volna.
- Zsófia (Melika Foroutan) karaktere kapta a legtöbb "szürkeötvenes" beütést. A fiát szexelés közben (?) megleső anya alakja, aki térdeplős orálra készül az ezer éve nem látott szeretőjével egy forgalmas rendezvény alatt... valahogy nem illett a film hangulatához és a történelmi eseményekhez, sőt a dramaturgiához sem adott semmit, így nehéz megérteni, hogy ezek a jelenetek miért kerültek bele ebbe a sorozatba. A színésznő egyébként jól hozza a kőkemény anyós szerepét, de ezek az erotikus és perverz felhangok, amik a Trónok harcában és a Sárkányok házában tökéletesen belesimultak az eseményekbe, itt életidegennek hatnak.
- Maximilián főherceg (Johannes Nussbaum), a rockabilly sérós, fülbevalós, festett szemű, inkább mai rocksztárnak kinéző herceg valóságos szexállatként van ábrázolva. Nincs is ezzel baj (miután megszoktuk), de hogy ennyire rá lett volna kattanva a férje feleségére, aligha hihető. Ezzel együtt az ő karaktere - még ha nem is hiteles - szórakoztató, de a jellemének, megjelenésének köszönhetően az ember sokszor érzi azt, hogy egy modern időutazó véletlenül keveredett a Habsburg családba, olyannyira nem közéjük való.
- Liszt Ferenc úgy tűnik fel a filmben, mint valami rockzenész, úgy is táncolnak (!) a zenéjére, mintha mai fiatalokat látnánk, ami felettébb abszurd látvány, csakúgy, mint a züllött est, amit nagyon túltoltak és "szürkeötvenesítettek" a forgatókönyvírók.
- Sissi apját, Miksa József bajor herceget is prostik fenekén fekve mutatják meg nekünk - és Sissinek, aki simán benyit apja orgiájának helyszínére. Nem hiteles ez a jelenet, nem valószínű, hogy valaha is úgy beszélgetett a fiatal Erzsébet az apjával, hogy az pucér nők lába közt feküdt másnaposan. Később, ugyanez az apa erkölcsi oktatásban részesíti a lányát - elmondja, mi illendő és mi nem. Röhejesen hangzik a szájából, ráadásul a karakterből hiányzik minden tekintély és méltóság.
- Sissi anyja, vagyis Mária Ludovika Vilma bajor királyi hercegnő (Jördis Triebel) folyton iszik, mint egy alkoholista, ennyit meglehet, csak Kaley Cuoco ivott a Légikísérő sorozatban. Mindemellett manipulatív, hisztérikus, sértett és önző. Az életrajzi könyvek szerint azonban ő egy melegszívű, jólelkű, igazi tyúkanyó típusú anya volt, akit imádtak a lányai.
- Gabrielle Reumer, a sorozat jelmeztervezője merész módon öltöztette fel a történelmi figurákat: a felhasznált anyagok, fazonok és minták sokszor látványosan nem korabeliek, mégis, valahogy belesimulnak a modernizált történetbe. Zsófia főhercegné ruhái és frizurái különösen 2022-esek.
- Erzsébet egyik udvarhölgye, Leontine von Apafi (Almila Bagriacik) érdekes karakter - bár kicsit sem hiteles. A lázadóból lett grófnő meseszerű alakja bár izgalmas színt visz a történetbe, nincs alátámasztva semmivel, és azt az érzetet kelti, mintha egy szolgáló pusztán attól, hogy cicomás ruhát ölt, máris tudna úgy 0-24-ben viselkedni, mint egy született grófnő. Ezzel együtt érdekes Leontine (és ezáltal a nép) szemével látni a császárnét, akiről hamar kiderül, hogy nem olyan, mint a többi Habsburg.
- Zsófia főhercegné és Esterházy-Liechtenstein grófnő folyton a várandóssággal gyötrik a fiatal Sissit, ám olyan szorosra huzatják folyton a lány fűzőit, amitől szó szerint fuldoklik és ájulás kerülgeti. Ez meglehetősen ellentmondásos, ráadásul az életrajzírók szerint maga, Erzsébet volt az, aki betegesen ügyelt 50 kilós állandó testsúlyára és legendás 50 cm-es derékbőségére, nem pedig az anyósa és az udvarhölgye.
A sorozat a maga gyermekbetegségei ellenére izgalmas, láthatjuk az egyre puskaporosabbá váló politikai helyzetet, a lázadás megállíthatatlanságát, a fiatal hercegnő felnőtté válásának keserű lépcsőfokait, Sissi anyósával szemben folytatott megnyerhetetlen háborúját csakúgy, mint a fiatal pár bimbózó, majd beteljesedő szerelmét, a házasságuk hajnalát, az első konfliktusokat, az első csalódást. Bár hivatalosan az első gyermekei megszületésekor Erzsébet még tini (17 és 18 éves volt) és az őt megformáló színésznő 24 éves, így is átjön mindaz a borzalom, amit az udvar által megnyomorított fiatal lánynak el kellett tűrnie. Ékes példája ennek Sissi szüzességi vizsgálata, ami nem csak fizikailag volt kellemetlen, de mély sebet ejtett az egyébként makulátlan életet élő lány lelkén, vagy az a momentum, amikor az esküvőjén szembesül azzal, hogy férje szajhája élete legfontosabb napján is a palotában van.
A készítők méltó módon mutatják meg, mitől volt olyannyira különleges a császárné és miért imádta őt éppolyan rajongva a nép, mint később a Szívek királynéját, Diana hercegnőt. Karizmatikus kisugárzása, tisztasága, jósága földöntúli látványt kölcsönzött amúgy is szépséges külleméhez, ami valósággal áhítatba ejtette még a forrongó, az arisztokrácia vérére szomjazó csőcseléket is.
A finálé ígéretes, ezek után a sorozat rajongói egész biztosan epedve várják a folytatást. Mindenkinek ajánlom ezt a minisorozatot, aki szívesen utazik vissza a 19. századi Ausztriába és boldogan merül el a Habsburg-dinasztia mindennapjaiban. Sissi-rajongóknak és a romantikus filmek kedvelőinek egyenesen kötelező megnézni ezt a feldolgozást!.