Hirdetés

Kibeszélő: A látszat ára

|

Egy fekete-fehér világban a fehér csak jó, a fekete pedig csak rossz lehet?

Hirdetés

A Nella Larsen 1929-ben megjelent regényén alapuló film, A látszat ára az 1920-as évek New Yorkjába kalauzolja el a nézőt, egy fekete nő világába. Az ő szemével láthatjuk, milyen megkülönböztetésben, szégyenben, félelemben élni a fehérek között. A történet két gyermekkori barátnőről szól, akiben egyvalami közös: egész világos bőrűek, noha valójában - származásuknál fogva - feketék. 

Hirdetés

Irene (Tessa Thompson) jómódú feleség és családanya, aki Harlemben él orvos férjével és gyermekeivel. Olykor, maga sem tudja, miért, de fehérnek öltözik, és a fehérek lakta elegáns negyedekbe megy vásárolni, kávézni, esetleg ebédelni. Máskor lesütött szemmel, elegáns kalapja mögé bújva sétál, és háborítatlanul élvezi a fehérek félelem nélküli, tökéletesnek tűnő világát. Hiszen itt senkit sem bántanak a bőre színe miatt, itt nincs "niggerezés", nincs lenézés, mindenki egyenlő és mindenkivel tisztelettel bánnak. Ez egy másik világ, egy olyan csoda, ahová a feketék be sem tehetik a lábukat. Nos, Irene mégis beteszi a lábát... miközben nem is sejti, micsoda lavinát indít meg ezzel. Egy kávéházban ugyanis ismerős arcot pillant meg. Egy gyönyörű szőke nőt, aki szemmel láthatóan a felső tízezer megbecsült tagja. Káprázatos ruhája, frizurája, ékszerei és az egész kisugárzása akár egy filmsztáré, mégis Irene úgy érzi, mintha ismerné. A nő odamegy hozzá, ő pedig felismeri benne rég nem látott gyermekkori barátnőjét, Clare-t.

A noiros hangulat szépen passzol a cselekmény idejéhez, és voltaképp a film műfajához is, de a rendezőként debütáló Rebecca Hall vélhetően azért döntött a fekete-fehér filmkockák mellett, hogy eltüntesse a fekete-fehér bőrszín közötti különbséget. Az ideológia érthető, csakhogy nem működik. A Clare-t alakító Ruth Negga ugyanis, bár kitűnő színésznő, nem tudja eltüntetni a származását - noha a film gyújtópontja ez lett volna. Konkrétan egy erősen bepúderezett, világosabb bőrű afroamerikai nőnek tűnik, kiszőkített hajjal, akit a fehérek maguk közül valónak hisznek. Abszurd a kép, de legyünk nagyvonalúak, és tegyünk úgy, mintha mi is azt hinnénk, tényleg nem afroamerikai, hanem fehér. No, de Clare-nek van egy rasszista "niggergyűlölő" férje, akit Alexander Skarsgard a tőle megszokott zsenialitással alakít. Neki, aki "rühelli" és üldözi a "négereket", neki sem tűnik fel, hogy akivel együtt él évek óta, valójában egy fekete nő?

Persze, érthető a rendező és az író koncepciója, hiszen Hall maga is afroamerikai nagypapától és egy fehér nagymamától származik, ez azonban egyáltalán nem látszik rajta. A castingon azonban ügyelni kellett volna arra, hogy egy olyan nőnek adják a szerepet, aki ezzel a titkával valóban meglepetést produkál a filmben.

A film eredeti címe, a "passing" (átkelés) egy korabeli jelenséget takar, amely során a világosabb bőrű feketék az 1920-as években gyakorta adták ki magukat fehéreknek. Tehették is, mivel akkoriban még élesen elkülönültek egymástól a fehérek és feketék lakta negyedek, így sok fehér úgy vélte, "néger" az, aki igazán fekete bőrű. Nem gondolták, hogy a "részben feketék" olykor egész világos bőrűek, hajúak, vagy akár kék szeműek is lehetnek. A fajgyűlölet ugyanakkor olyan mélységeket öltött, hogy a biztonságot csak a fehér bőr adta kiváltság nyújthatott.

Ugyanakkor érdekes látni, hogy míg Irene sóvárogva nézi Clare gondtalan, felsőbbrendű életét, ő maga is felsőbbrendűen viselkedik a saját fekete cselédjeivel. Akkor hogy is van ez? Fáj a társadalmi egyenlőség, de házon belül mindez helyén való?

A két nő tehát összefut egy véletlen folytán. Irene el van ájulva Clare-től, a szőke csoda viszont mintha visszavágyna Harlembe, a saját világába. Clare kellőképpen önző ahhoz, hogy mindenen átgázolva betolakodjon Irene féltve őrzött életébe és ott felforgasson mindent a puszta létezésével. A film kényes témákat feszeget: a faji identitás, a házasság szentsége, a barátság, az irigység és a féltékenység kérdésköre egytől-egyig terítékre kerül, miközben kibontakozik előttünk a főhősök portréja is, amelyek azonban megmutatják árnyoldalaikat is.

Hall rendezői tehetségét sokan dicsérik, és talán a regényhez valóban ez a sötét, melodramatikus hangulat illik, mégis, mintha túl sok lenne az "üresjárat", amikor Irene a plafont nézi, vagy a falakon lévő repedést, az ablakon átszűrődő fényeket, vagy csak úgy mereng a semmibe - ezekből a jelenetekből a negyede is elegendő lett volna. Ezzel együtt megvan a történetben a feszültség, a fájdalom, az emberi lélek törékenysége, szóval, ha kissé művészfilmként tekintünk rá, végül is beleférnek a hosszas távolba révedések.

Irene az egyetlen tehát, aki tudja régi barátnője titkát. De vajon meg tudja tartani azt? Hol húzódik a határ az önvédelem és az ártó szándék között? A film forgatókönyve, ami szintén Hall-t dicséri, visszafogott párbeszédeket ad a szereplők szájába. A sorok között, egy-egy pillantással "hangzik el" a lényeg, amit a színészek nagyon jól hoznak. Hall remekül érzékelteti a féltékenység minden aspektusát anélkül, hogy ténylegesen megmutatná annak valós vagy vélt okait. Irene férje, Brian (André Holland) kezdetben nem szíveli a régi barátnőt, de aztán a felesége kedvéért nyitni kezd a nő felé, és rájön, nem is olyan megvetendő az, amit Clare csinál, hisz míg az ő környékükön napi szinten történnek "nigger lincselések" és a gyerekeket is csúfolják a bőrük színe miatt az iskolában, addig a fehérnek álcázott nő békés jómódban élhet.

A színészi játék hibátlan, a film emészthetősége azon múlik csupán, kinek, mennyire fekszik a téma, illetve kit, mennyire zavar a rendkívül lassú cselekményvezetés és hogy - a szereplőválasztás miatt - kissé az orrunknál fogva vagyunk vezetve. Hogy kinek ajánlom ezt a filmet? A noir és a melodrámák szerelmeseinek. Akik bírják a keserédes drámát és rajongva szeretik az 1920-as évek hangulatát.

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.