Hirdetés

Kibeszélő: A Mardini nővérek - amikor a sport találkozik a háborúval

|

Egy életveszélyes utazás a háború poklából - egyenesen az Olimpiára.

Hirdetés

A Netflix az ünnepek alatt sok izgalmas filmmel örvendeztetett meg minket, de ezek közül is kitűnik Sally El Hosaini 134 perces adaptációja, amely a Mardini nővérek életének legveszélyesebb és egyben legküzdelmesebb időszakát mutatja be.

A történet rendkívül felkavaró, pláne annak fényében, hogy tudjuk, az élet írta ezt a drámát, ezt a kőkemény sorsot, ami a lányoknak adatott.

Hirdetés

A sztori főhősei Yusra (Nathalie Issa) és a húga, Sara Mardini (Manal Issa), akik edző édesapjuk, Ezzat (Ali Suliman) mellett tanulnak kicsi koruktól úszni, méghozzá kiváló eredményekkel. Yusra ideje háton és gyorson olyan jó, hogy a lány tudja, ha így folytatja, hazája színeiben eljuthat az Olimpiára.

A háború sújtotta Szíria azonban egyre életveszélyesebbé válik, mindennaposak a bombázások, a tűzpárbajok, mesterlövészek szedik le a békésen élő civil lakosokat is, és emellett a helyi katonák is erőszakoskodnak a védtelen helyiekkel, főként a nőkkel. A család összeül hát, tudják, hogy ez így nem mehet tovább, együtt azonban nem hagyhatják el az országot. Nem marad más lehetőség, a két legnagyobb (18 év alatti) gyereknek kell útnak indulnia, és Berlinből  a családjuk újraegyesítését kérvényezni, különben mind a háború martalékává válnak.

Sally El Hosaini író/rendező és társírója, Jack Thorne feszes, izgalmas, fájdalmasan szép forgatókönyvet tettek le az asztalra. A film első harmadában megismerjük a család és a lányok életét, majd részesei lehetünk a menekülésüknek országokon-tengereken át, és a szemükön keresztül nézhetjük végig, milyen érzés a biztonságot jelentő családtól távol, élelem, otthon, pénz és valódi segítség nélkül "migránsnak" lenni.

A tengeren való átkelés a legizgalmasabb rész az egész történetben, amely megmutatja, milyen nevelést kapott a testvérpár a szüleitől. Fiatal koruk ellenére ugyanis a lányok erősebbek és céltudatosabbak, mint a velük együtt menekülő felnőtt férfiak, ami egyszerre megdöbbentő és léleksimogató. Ugyanakkor horrorisztikus végignézni, hogy ezek az emberek min mennek keresztül, amíg a háború poklából a hőn áhított békébe jutnak, ahol bár nem lövik őket halomra és nem bombázzák rommá az otthonaikat, mindannyian földönfutó senkikké válnak és azt sem tudják, láthatják-e még valaha  ebben az életben a rokonaikat. 

Yusra elhivatottsága példaértékű. A lány minden gondolatát az Olimpiára való fizikai és mentális felkészülés tölti ki, míg testvére, Sara inkáb bulizna, és élné a fiatalok mindennapos életét. Nem mihasznaság ez tőle, inkább egyfajta menekülés - az emlékek elől. A szíriai barátok értelmetlen halála, a lerombolt városrészek, a bombázások okozta félelem és a géppuskaropogás elől. Vagy csak így akarja megélni a hátralévő életét, ami lehet, hogy nem években vagy évtizedekben, hanem csak órákban vagy napokban mérhető?

A három lány apja (mert a legkisebb otthon, a szülőkkel marad) érdekes karakter. Egyrészt az a tipikus szülő, aki saját meg nem élt álmait akarja a gyerekein keresztül véghezvinni, másrészt az az apa, aki a legfontosabb útravalót adja a gyerekének, amitől az, bár porszemmé válik a nagyvilágban, mégis képes talpra állni és utat törni magáért és a céljaiért úgy, ahogy csak nagyon keveseknek sikerül. Az apa persze kezdetben nem találja jónak a berlini tervet, hisz érthető módon félti a lányait, ám miután bombák csapódnak az uszodába, úgy dönt: inkább elengedi a gyermekei kezét a szebb jövő reményében, mint hogy őket védelmezve, velük haljon meg a saját hazájában.

A két lány végül unokatestvérük, Nizar (Ahmed Malek) társaságában hagyja el Szíriát, ám hamar kiderül, hogy a menekülési úton minden országban virágzik az emberkereskedelem, a lélektelenség pedig, ha pénzről van szó, a tetőfokára hág. A menekülőket ugyanis mindenütt lehúzzák, hamis ígéretekkel kecsegtetik, sokszor átverik és egyszerűen sorsukra hagyják. A nőknek az erőszakoskodókkal is szembe kell nézniük - a történet szerint sokkoló módon épp Magyarországon. A hit, a remény, az élni akarás azonban tovább űzi-hajtja a meleg ruha, víz és élelem nélkül embertelen távolságokat gyalogló embereket, akik közül rengetegen odavesznek a tengeren és a végtelen utakon, míg mások feladják, és hazatérnek a földi (de legalább jól ismert) pokolba.

Hogy elég okos-e a három fiatal? Nem. Hogy is lennének azok? Hisz tinik, akik korábban sosem jártak Szírián túl, máshol a világban. Az egyik rossz döntést a másik után hozzák, miközben az apjuktól kapott pénz és a holmijuk egyre fogy. A tengeren való átkeléshez egy olyan toldozott-foltozott lyukas csónakot kínálnak fel nekik az embercsempészek, ami két embert sem vinne el, nemhogy egy egész csoportnyit. A néző önkéntelenül is elgondolkodik, vajon ő mit tenne ebben a helyzetben? Maradna a háború poklában? Vagy útra kelne a semmibe, ahova lehet, sosem jut el? Elhagyná-e a családját a későbbi újratalálkozás és a túlélés reményében? Bízna-e a pénzért segítő idegenekben?

Sally El Hosaini pontosan tudja, hogyan kell hatékonyan felépíteni feszültségekkel teli jeleneteket, miközben megmutatja a valódi veszélyt, ami ebben az utazásban rejlik. Testközelből érezheti a néző a félelmet, a bizonytalanságot és az egyre nyúlósabbá váló kilátástalanságot, ami csak nem akar véget érni. Az úszós/uszodai jelenetek elképesztően szépek is izgalmasak, ráadásul nagyon ütősen vannak összevágva a tengeri jelenetekkel. Pontosan tudjuk, mi jár az úszók fejében, amikor nem az eredményekért, hanem az életükért hasítják a hullámokat.

A berlini úszóedző, Sven (Matthias Schweighöfer) az egyik legrokonszenvesebb figura a filmben. A hozzáállása, amivel Yusra sportolói karrierje és élete iránt viseltetik, példaértékű. A kettejük között kialakuló kapcsolat, az edzések, az Olimpiára való felkészülés klasszikus sportfilmeket idézne, ha nem ismernénk a lányok hátterét és a berlini életükből adódó nehézségeiket. 

Ezt láttad már?

Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni.


A filmben sok szép metafora tűnik fel, így például a lányok (szabadságot jelképező) madara, amint kalitkájából kiszabadulva nem hajlandó visszatérni többé a rácsok közé, vagy az éjszakai tengerben való úszás, mint az Olimpiai dobogóért folytatott élet-halál küzdelem, ami csak egyféleképpen érhet véget (legalábbis egy igazi sportoló fejében). Yusra vízbe hajított érmei a múlt lezárását jelképezik, míg a Sven által felkínált lehetőség az új élet ígéretét. Mindhárom fiatal színész, és a Svent alakító Schweighöfer kitűnő munkát végzett, a film lebilincselő annak ellenére, hogy több mint két óra hosszú. A történet izgalmas, kalandos, megrázó, felemelő. Az operatőri munka is kiemelkedően jó, a néző a szereplőkkel együtt éli át a történetet.

A Mardini nővérek története minden sportfilm-rajongónak tetszeni fog, nyilván, leginkább az úszás szerelmeseinek. A drámai filmeket kedvelő nézőknek is érdemes megnézni, mivel valódi mélységeket és magasságokat kapunk és szép útravalót, amiből mindenkinek van mit tanulnia.

Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.