Hirdetés

Kibeszélő: A szerelem kémiája

|

Sebzett lelkű tinik középiskolai drámája.

Hirdetés

Az Amazon Prime romantikus drámája Richard Tanne rendezésében Tanne Krystal Sutherland azonos című ifjúsági bestsellere alapján készült. A főszerepeket olyan fiatal színészek kapták, mint Lili Reinhart, a Riverdale, illetve Austin Abrams, az Eufória sztárja. A történet gimis-tinis problémákat dolgoz fel, egy tragédia árnyékában.

Grace (Lili Reinhart) végzős diák, aki a többiekhez képest túlságosan zárkózottnak és magának valónak tűnik. Bottal jár, mert biceg, az arca komor, a tekintete bánatos. Meseszépen ír (bár a balesete óta nem találja igazán a hangját), így őt osztják be az iskolaújság új főszerkesztője, Henry mellé.

Hirdetés

A srác született író, de még nem érett be, mint a jó bor - hiányzik valami az életéből, ami különleges löketet adhatna az egyébként nagyon is jól működő írói vénájának, valami, ami felszínre hozhatná a legmélyebb érzéseit és a legszebb gondolatait. Mint ahogy az az előzetesből is kiderül, ők ketten vonzódni kezdenek egymáshoz, de aztán - velük együtt - rádöbbenünk, hogy a tinikori szerelem sosem lehet problémamentes és egyszerű.

A hagyományos tini-románcnak induló film azonban súlyos témákat boncolgat: a gyász, a továbblépést blokkoló örökös bűntudat, a feldolgozhatatlan fájdalmat kísérő mentális problémák szinte megnyomorítják az amúgy is mozgáskorlátozott lányt, akit a fizikai rehabilitáción túl lelkileg senki sem istápol. De lehet-e azon segíteni, aki maga sem akarja ezt? Előre lehet-e tolni azt az úton, aki a múltba kapaszkodik, aki egy letűnt időben él, aki nem hajlandó tudomásul venni mindazt, ami megtörtént?

Lili Reinhart szívszorítóan alakítja a sebzett lelkű, sánta diáklányt, szívfájdalma könnyeket csal a néző szemébe. A Riverdale-ben is nagyon szerethető alakítást nyújtott és azt hiszem, mindenki imádta a Jugheaddel való szerelmét, de ebben a filmben több teret kapott, hogy megmutassa drámai tehetségét. Igaz, itt a kémia (hiába ez a film címe) közte és a főszereplő Abrams között teljes mértékben hiányzik. A karaktereiket mindketten nagyon jól hozzák, de kettejük viszonya hiteltelen, a közös erotikus jelenetük béna, a csókjukban az égvilágon nincs semmi érzelem. Ez meglehet, a szerencsétlen szereplőválasztáson múlik - Henry szerepére mást, egy fiatal Jude Law-kaliberű srácot kellett volna a készítőknek találniuk. A rendező is érezhette volna persze, hogy ez a fajta suta erotika csak tovább ront a főszereplők között nem létező kémián.

Az ismétlődő gyenge jelenetek tovább rontanak a szerelmespár üres kapcsolatán: a srác kb. 3-4 alkalommal kéri, hogy a lány vigye haza a kocsiján, mert nem akar gyalogolni. Nem lehetett volna fordítva? Nem tud gyalogolni egy 17 éves srác, de a sánta lány hazamegy a botjával? Nagyon sok a céltalan sétálgatás is, ami alatt lehetett volna fajsúlyosabb témákról is beszélni, vagy történehetett volna valami, esetleg bevághattak volna flashbackeket a balesetről vagy megmutathatták volna, mi játszódik le Henry fejében, miközben a lányért küzd - mert ez így roppant lassú és unalmas volt.

A forgatókönyv mindemellett tele van szépséges írói képekkel (más kérdés, hogy a tizenéves gimisek nem írnak így), ami kétségkívül szebbé és romantikusabbá teszi a történetet. Megkapóak a  a drámai jelenetek is -  kár, hogy ennyire nem ügyeltek arra, hogy a főszereplők közt igenis meglegyen az a szikra, amitől az egész történet igazán átütő lehetett volna. A Riverdale-ben Cole Sprouse egy-egy pillantása fájóbb volt (ahogy Reinhartra nézett), mint Abrams hosszú könnyes monológjai ebben a filmben. Pedig Henry karaktere kellőképpen sokrétű, hisz intelligens, érzelmes, hűséges, ráadásul rajong a japán Kincugiért, amely során porított arany, ezüst vagy platina keverékével varázsolják újjá azt, ami egykoron elromlott - épp úgy, ahogy ő próbálja megjavítani Grace összetört lelkét és életét. Ez egy nagyon szép és eredeti párhuzam, ami tökéletesen szimbolizálja Henry Grace iránt érzett odaadó szeretetét. 

A mellékszereplők meglehetősen súlytalanok, mondjuk nem is hiányoznak túlzottan a fő csapásokra, amelyek elég erősek ahhoz hogy elvigyék a történetet, csak furcsa, hogy ennyire jellegtelennek írták meg őket. A fókuszba helyezett dráma lassan bontakozik ki, Reinhart játéka pedig sokat hozzáad a feldolgozhatatlan tragédia jövőre telepedő árnyaihoz, ami nem csak a lány, de egykori szerelme szülei, a saját anyja, és Henry életét is egyre inkább tönkreteszi. De lehet-e hibáztatni ezért egy sérült lelket, egy szerelmét gyászoló fiatalt? Elvárható-e tőle, hogy mindenen egy huszárvágással lépjen túl és kezdjen új életet? És meddig tartson ki az, aki egy ilyen sérült ember gyógyulására vár? Betegedjen ő is bele a másik szenvedésébe, vagy inkább hagyja sorsára, hisz úgyis végleg elromlott benne valami, amit soha többé nem lehet megjavítani? És itt jön a képbe újra a törött kerámiák arannyal (vagyis a sérült lélek szeretettel) történő megjavítása...

A romantikus filmek szerelmeseinek - a nyilvánvaló gyermekbetegségei ellenére is - tetszeni fog ez a film, de a drámarajongók sem fognak csalódni benne. Lili Reinhart és Austin Abrams követőinek kötelező alkotás, de azoknak is érdemes megnézniük, akik szeretik az újságírós, írós témájú filmeket és az elgondolkodtató történeteket.

Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.