A Netflixen rendszerint egymást váltó hullámokban jönnek ki a jobb, és kevésbé jó alkotások. Van, hogy napokig a fejét kapkodja az ember, hogy mihez nyúljon (vagy inkább, kattintson), aztán, ha ledarált minden "kötelezőt", jöhet az utált keresgélés, amivel el tud menni annyi idő, mint egy-egy sorozatepizóddal (vagy csak én vagyok finnyás).
Az Árulás (Treason) üde színfolt a streaming szolgáltató kínálatában - pont olyan hosszú, hogy könnyű legyen végigszaladni az epizódokon, és pont annyira addiktív, hogy ezt lehetőleg egy ültő helyében tegye meg az ember.
A sztori egy közepesen izgalmas kémsorozatnak indul: az MI6 vezetőjét ismeretlen indítékból megmérgezik, a helyettese, Adam Lawrence (Charlie Cox) veszi át a helyét a nagyfőnök, Sir Martin Angelis (Ciarán Hinds) lábadozása idejére. Kiderül azonban, hogy a mérgezés oka pontosan ez volt, és hogy Adamnek törlesztenivalója van valaki felé, aki tizenöt éven keresztül láthatatlanul segítette a szakmai előremenetelét. Végül, mire kettőt pisloghatna a főhős, máris három ország titkosszolgálatának célkeresztjében találja magát kettős ügynökség vádjával, egy elrabolt gyermekkel és egy idegesítően bizalmatlan feleséggel megfűszerezve…
…És itt el is érkeztünk az egyébként szerethető sorozat egy rendkívül idegesítő aspektusához: Maddyhez (Oona Chaplin), aki Adam feleségeként gyakorlatilag csak a gondot okozza. Miért? Nos, szerény véleményem szerint ha a férjed az MI6 vezetője, akkor NEM akadsz ki azon, hogy nem tudhatsz mindenről, ami a munkahelyén történik. Nem fura, hogy félrevonul bizonyos telefonok intézése közben, hiszen bizalmas információkról is lehet szó. Ha feleségül mész valakihez, aki ilyen pozícióban van, akkor NEM elvárható tőle a teljes őszinteség a munkájával kapcsolatosan, tekintve, hogy államtitkokról van szó, NEM kezdesz el utána nyomozni, és különösen NEM kezdesz el bármiről is fecsegni a tudottan CIA-s barinőddel. Ez persze nem a színésznő hibája, ő tökéletesen ellátja a feladatát, de a sztorinak ez a része rendesen túl van tolva, ami azért is nagyon szembetűnő, mert a cselekmények irányát alapjaiban határozza meg Maddy okvetetlenkedése.
Az is fura, hogy a 14 éves Ella Lawrence (Beau Gadsdon) az első adandó alkalommal, minden különösebb probléma nélkül kerül ki a rá vigyázó ügynökök látóköréből, és még hosszan sorolhatnánk az efféle bakikat - valószínűleg a 6,2-es IMDB pontszám részben ezeknek köszönhető. Az orosz ex-kémnő, Kara karaktere (Olga Kurylenko) is zavaros: egyszer úgy van beállítva, mint egy sérthetetlen női 007-es, aztán pár jelenettel később simán megtalálják a rejtekhelyét, ahol el is veszíti minden technikai feleszerelését, ami miatt aztán kuncsorogni kényszerül egy orosz oligarchánál… Aki 15 évig fedett tudott maradni, az hirtelen hogy bukik meg, és kerül ilyen helyzetbe? Kár ezekért a bugyuta hibákért és következetlenségekért.
Ugyanakkor a cselekmény, a színészek játéka, és a folyamatos feszültség kárpótol minket, emellett lássuk be, az is használ a sztorinak, hogy mindössze öt, egyenként háromnegyed órás epizóddal le is tudhatjuk azt. Így a hibákat az ember végül megbocsájtja.
Kivéve a feleséget. Maddy utólag is idegesítő…
A logikai és egyéb bakik mellett pozitívumként fontos megemlíteni ugyanakkor azt, hogy mennyire a jelen kor történéseibe kalauzol minket a minisorozat. Az orosz-ukrán konfliktus már javában zajlik a film történéseivel egyidejűleg, ahogyan a brit választások is. Az ember picit úgy érzi magát, mikor ezek a témák előkerülnek, mintha benne élne a sztoriban, még azzal együtt is, hogy az Egyesült Királyság viselt dolgai azért viszonylag látókörön kívüliek a legtöbbünk számára. Ez a tényező mindenképpen nagyon élővé, és a sok bugyutaság ellenére életszerűvé teszi a sorozatot.
Matt Charman neve, aki a Kémek Hídját is jegyzi, garancia lehetett volna arra, hogy egy hibátlan alkotással lepjen meg minket a Netflix. Bár ez messze nem sikerült, mindenképpen egy nézhető, tulajdonképpen kellemes kikapcsolódást nyújtó minisorozatot kaptunk, amit viszonylag rövid idő alatt végig is lehet nézni, és a nyilvánvaló bakik ellenére az ember nem is érzi végül kidobott időnek a vele eltöltött órákat.