A HBO Max-on látható holokauszt-dráma egy egyedülálló történetet dolgoz fel, amely Dina Porat izraeli történész "Nakam" (héberül: Bosszú) című könyvén alapul. Doron és Yoav Paz író-rendezőként fogott a történet megfilmesítéséhez. A testvérpár nem először dolgozott együtt: nevük a "JeruZalem" című sci-fi horrorral vált igazán ismertté, amely 2015-ben került a mozikba. A rendező-írók a film munkálatainak megkezdése előtt számtalan interjút készítettek a "Bosszúállók" néven elhíresült valódi összeesküvőkkel annak érdekében, hogy filmjük minél hitelesebb és őszintébb legyen. Alkotásuk ezáltal új nézőpontot ad a nézőknek a holokausztról, mivel szembeállítja a bosszút az igazság és az erkölcs erőteljes érzésével.
Max (August Diehl), a zsidó származású holokauszt-túlélő lesoványodva, legyengülve, az életéért küzdve a családját próbálja felkutatni. Feleségét és kisfiát azonban begyűjtötték, a földjét már rég elvették, a házában idegenek élnek. 1945-öt írunk, így a háborúnak már hivatalosan vége, ám a német területeken még mindig nincsenek biztonságban a zsidók. Maxnak minden erejére és leleményességére szüksége van, hogy túlélje az utolsó heteket, hónapokat, és családját megtalálva egy olyan országba utazhasson, ahol soha többé nem bánthatják a származása miatt. A színész játéka kifogástalan, minden gesztusán, pillantásán átjön az általa megjelenített zsigeri fájdalom és kétségbeesés.
Az események azonban nem úgy alakulnak, ahogy azt Max várja, így értelmetlenné válik minden számára, amit korábban eltervezett. Egy véletlen folytán megismerkedik egy zsidó katonákból álló csoporttal, akik egy titkos lista alapján "tisztogatásokat" végeznek, a brit sereg tudta nélkül: náci háborús bűnösöket fognak el és végeznek ki a saját rögtönítélő bizottságuk előtt. Vezetőjük, Michael (Michael Aloni) felkarolja Max-et és biztosítja afelől, hogy köztük nem eshet többé bántódása. A katonák, bár első blikkre fanatikusnak és kegyetlennek tűnhetnek, alaposak: nem szóbeszéd alapján ölnek. Kizárólag olyan náci bűnösöket kapnak el, akikről legalább 3 hitelesnek ítélt ember állítja, hogy mások haláláért felelősek. A rendező ezzel már rögtön a film elején morális kérdések elé állítja a nézőt: vajon megérdemlik ezek az emberek a halált? És ha ők is "csak" parancsot teljesítő katonák? Kinek jár a bíróság, kinek van joga ítélkezni? Számít-e, hogy ezek az emberek is többgyerekes családapák, fiúk, férjek, feleségek és anyák? Mivel különb egy bosszúálló katona, mint a háborúban gyilkoló ellenség?
Max elveszettnek érzi magát. Nem tudja, mi helyes és mi nem, csak azt, hogy a benne tomboló fájdalmat valahogy el kell mulasztania, mielőtt az őt is felemészti. Valójában már nem is akar élni, de a benne lévő életösztön erősebb az önpusztítási vágynál. Az első alkalommal, amikor végig kell néznie egy náci kivégzését, aki maga is háromgyerekes családapa (és akinek megígérik, hogy sértetlenül távozhat, amennyiben vallomást tesz), rettenetesen kikészül. Mert a zsidó katonák átverik a nácit, és ez - még ha a német ellenség is - Max értékrendje ellen való. Ő az az ember, akinek a háború mocska ellenére még van gerince, van becsülete, és tudja, mit jelent az adott szó. Ugyanakkor a náci halálát látva rádöbben, hogy társai miért teszik mindezt: mert ezzel bosszút állnak minden ártatlanul meggyilkolt honfitársukért.
Főhősünk kezdi megérezni az elégtétel ízét - ezzel persze nem kapja vissza az életét és az elvesztett szeretteit, mégis, jobban érzi magát. Aztán egy nap döntés elé állítják: a többi menekülttel együtt Palesztinába megy, hogy ott új életet kezdjen, vagy marad az egykori, romba dőlt élete és a fájó emlékei helyszínén. Max, bár eddig el akart menekülni, most megmakacsolja magát, és úgy dönt, hogy felkeresi azt a Michaeltől hallott radikális zsidó csoportot, akik tovább maradnak a német nagyvárosokban és folytatják sajátos bosszújukat.
A csoport azonban titkos, bekerülni közéjük gyakorlatilag lehetetlen - Maxnak mégis sikerül. Odabent pedig rájön, mi a titkolózás és a folyamatos gyanakodás oka. Az ellenállók csoportja ugyanis grandiózus tervre készül: a vízműveken keresztül meg akarják mérgezni a nagyvárosok civil német lakosságát. Szerintük ugyanis mindenki bűnös: a német anyák, gyerekek, csecsemők, a betegek és a nyugdíjasok is - mindenki, aki egyébként részt sem vett a háborúban, pusztán azért, mert német származású.
Maxban tombol a düh, velük akar tartani, bosszút akar, bármi áron. Michael azonban óva inti ettől: azt mondja, ez a terv, ha sikerül véghezvinni, beláthatatlan következményekkel jár majd, és ettől a zsidó nép pontosan ugyanolyanná válik a világ szemében, mint a nácik, ám Max nem hallja, vagy nem akarja meghallani őt.
A film ezt a rendkívül fifikásan kitalált, roppant veszélyes és elképesztően nehezen kivitelezhető hadművelet történetét meséli el, amelynek célkeresztjében 6 millió német állt. A színészi játék, a rendezés, az operatőri munka hibátlan, a rendező páros által írt forgatókönyv pedig gondoskodik arról, hogy kellőképpen összetörjünk és összezavarodjunk az események sodrásában. Mert a sok kegyetlen és igazságtalan halál láttán az ember zsebében ösztönösen kinyílik a bicska és megtorlásért kiált. De közben az erkölcsi érvek is közbeszólnak. Nem akarjuk ártatlanok halálát, de közben mégis értjük a tömegmészárlásra készülő fanatikusok fájdalmát és haragját. Roppant izgalmas, ezernyi kérdést felvető, pergő dinamikájú film ez, amiben rengeteg az akció, a feszültség és az érzelem.
Michael Aloni, bár csak mellékszereplőként van jelen a történetben, tökéletesen összezavarja a nézőt. Mert ő is nácikat öl, de csak "igaziakat". Ő nem akarja bántani a civil lakosságot, de közben a náciknak nem adja meg a hadbíróság és a börtön esélyét. Egyszerre kőkemény, mégis érzelmes figura, akin érezhető, hogy ha a szeretteiről van szó, nem ismer könyörületet. Michael atyáskodva bánik Max-szel, hisz látja, érzi a férfi fájdalmát. Megmenti őt saját magától, ám nem is sejti, hogy ez a lépése a későbbiekben hová vezet majd...
A film olyan szempontból is rendkívül eredeti, hogy a legtöbb II. világháborús történet még a háború alatti eseményeket göngyölíti fel, de ritka az, ami már a "békeidőt" mutatja be: a romos utcákat, a mindennapi élethez visszatérni próbáló megtépázott, elszegényedett és súlyos veszteségeket szenvedő lakosságot. A gyárak előtt munkáért tolongó éhező családapákat, a gőgös túlélő nácikat, a még mindig félelemben élő kisebbségeket, a mészárlásból megmenekült egykori rabokat, akik minden szerettüket elvesztették.
Ezt a történetet méltatlanul alulértékelik, vélhetően azért, mert nem neves amerikai mszínészekkel forgatták, de érdemes megnézni, mert vészjósló, sötét hangulata ellenére roppant izgalmas, a színészi gárda pedig kifejezetten élvezhetővé teszi az egyébként nehezen emészthető, még nehezebben feledhető és ezernyi kérdést felvető témát.