A Netflix legújabb akciófilmjére a készítők egy ravasz csavarral a hollywoodi nagyágyú, Chris Hemsworth feleségét, Elsa Patakyt kérték fel, no és egy kisebb cameóra Christ is, hogy a család gyerekestül együtt lehessen a forgatáson - és hogy a két nagy név mágnesként vonzza a képernyő elé a Thor/Chris-rajongókat. A koncepció jó is lenne, ha egy izgalmas történetet toltak volna mögé, de ez nemigen sikerült a csapatnak, ráadásul a forgatókönyv annyira pocsék, hogy már-már komédiává degradálja az akciójeleneteket, amelyeknek azonban véresen komolynak kellett volna lenniük.
A történet főhőse J.J. Collins (Elsa Pataky), aki amolyan G.I. Jane-ként próbálja megmenteni a világot. J.J. századosi rangban tér vissza az amerikai támaszpontra, ahol mindenki tudja róla, hogy korábban egy felettese molesztálta, amikor pedig megkísérelt szembeszállni a molesztálójával, a hadsereg egyként fordult ellene. Most mégis őt hívják, hogy parancsnokként (?) folytassa a munkát - miközben terroristák foglalják el Fort Greelyt, az egyik legfontosabb amerikai rakétaelhárító támaszpontot. Az USA kis híján védtelenné válik, az egyetlen reményt az jelentheti, ha az SBX-1 támaszpont ellátja a másik feladatát, és kilövi az országot esetlegesen fenyegető ellenséges nukleáris rakétákat.
Igen ám, de a terroristák ide is beszivárognak, a fiatal százados pedig rögvest velük találja szemben magát. J.J. azonban minden férfinél erősebb és ügyesebb, de úgy tűnik, a terroristák vezetőjében emberére talál, aki már-már sarokba szorítja őt. A rakétákat azonban sorra kilövik, Amerika sorsa megpecsételődik. Vagy mégsem? Képes lesz egyetlen nő végezni az összes terroristával és hatástalanítani a rakétákat?
Az alapszituáció meglehetősen egyszerű - és meseszerű. De úgy tűnik, az amerikai nézők imádják az erős nőket, a legyőzhetetlen emancip*ncikat, akik minden férfinél jobbak, sőt, az egész amerikai tengerészgyalogosságnál is fifikásabb és technikásabb katonák. Mindez szuperhős ruhában lehet, jópofa is lenne, így azonban bárgyú a cselekményszál, amelyhez a forgatókönyvírók (Stuart Beattie és Matthew Reilly) olyan idióta párbeszédeket írtak, hogy a képernyő előtt ülve felröhög az ember. A katonák nem viselkednek és nem beszélnek ilyen ügyefogyottan, és nem kérdeznek mindenre vissza, mintha süketek lennének, vagy nem értenék, amit hallanak.
"- 16 rakétának veszett nyoma.
- Azt mondja, elloptak 16 rakétát?"
"- Most már csak mi akadályozhatjuk meg Amerika pusztulását. Készen áll rá?"
Miért, ezt meg kell kérdezni a bázis parancsnokától? Létezik B-válasz is?
Pl. "Nem, most nincs kedvem megvédeni Amerikát."
Soha ilyen sekélyes, tájidegen, buta párbeszédeket nem láttam még filmben. Az amerikai katonák, akiktől 330 millió amerikai polgár védelmét reméljük, ügyefogyottak. A tizedes férfi létére hisztirohamot kap a támadáskor, de J.J., mint kőkemény nő megmutatja, hogy kell ilyenkor egy férfinak viselkednie.
A rakétaelhárító szobában az egyik katona Beaver Beaker (Aaron Glenane) az ujjával tunkolja ki a kezében lévő joghurtos dobozt a vezérlőpult felett. Szopogatja az ujját, a nyálas kanalát ráteszi szintén a pultra, ahol később próbálják leállítani a nukleáris rakétát. Nem voltam katona, de ez a jelenet több mint röhejes és komolytalan.
Aztán elérkezünk a film egyik csúcspontjához, amikor J.J. egy (vizes) kézzel csüng a magasban, majd lépcsőfokról lépcsőfokra átlendíti magát a semmi felett nyíló csapóajtóig. Ha lezuhan, meghal, mind tudjuk - ahogy azt is, hogy abszurd a mozdulatsor.
Ilyet még Stallone sem csinált a Cliffhangerben, pedig egy szál pólóban a jeges sziklákon ő sem hajtott végre kisebb manővereket. Nem Elsa Pataky hibája a rémes karakter és a nevetséges akciójelenetek. Ő jó színésznő, ahogy Luke Bracey is "szerethető" (színészi játékát tekintve), mint gonosz terrorista. A párbeszédek azonban, amiket elmondatnak velük, égbekiáltóan rosszak - a forgatókönyvet két kézzel kellett volna a kukába dobniuk.
Persze, láttunk már "világmegmentős" filmeket, hisz Amerikának megvannak a maga hősei: Bruce Willis mindig legyőzi a gonoszt, sőt, Will Smith vagy Tom Cruise még az idegeneket is, a különbség az, hogy azokban a filmekben a főhős karaktere szerethető, egyedi, szellemes és szexi. J.J. béna karaktert kapott, aki inkább komikus, mintsem erős. Egynek persze elmegy a film, ha csak popcornt akarsz rágcsálni a tévé előtt, és tudod, ez afféle amerikai "bullshit" lesz, amitől nincs mit várni. A rettenetes párbeszédekhez kicsit több türelem és idegrendszer kell, de végül is túlélhető.
Az elsőfilmes rendező, Matthew Reilly, bár jó színészeket választott, nagyon durván mellényúlt az írócsapattal, akik így tönkretették az amúgy sem nagyreményű filmet. Ezzel sajnos őt is lehúzza a produkció, pedig a felvételek nem lettek volna rosszak, még a szemmel látható olcsóság ellenére sem. Nem tudom, a nézőkben végül mi marad meg: hogy Chris Hemsworth magyar származású felesége egy zsé színésznő (mert ez nem igaz), vagy rádöbbennek arra, hogy itt bizony az írók miatt feneklett meg valójában az egész csapat hajója.
Hogy kinek ajánlanám a filmet? Azoknak, akik tudnak röhögni egy zs-kategóriás G.I Jane sztorin, és akiket szórakoztat egy olyan női katona története, aki mellett minden férfi hülye, béna és gyenge. Akik azonban valódi izgalomra vágynak, gyorsan ikszeljék ki a filmet a jobb felső sarokban, hogy véletlenül se induljon el, ha pedig mégis elindul, fogják a kukoricájukat és meneküljenek el.