Magasra tette a lécet a készítők számára a 2011-es, azonos című nagyjátékfilm Matthew McConaughey egyedülálló alakításával, hiszen a Netflixen futó The Lincoln Lawyer szalagcímet látva sokakban felmerülhetett a kérdés: Ugyan, mit adhat hozzá a kocsija üléséről dolgozó pengeéles eszű ügyvéd történethez egy komplett sorozat? Mitől lesz jobb vagy több ez a Mickey Haller, mint az előző (Mick Haller) volt?
Úgy tűnik, David E. Kelley hamar megválaszolta ezt a kérdést, minekután olyan függővégekben és izgalmas ügyekben bővelkedő sorozatot tett le az asztalra, ami hamar elkezdi nézetni magát. Pedig a főszereplőt alakító Manuel Garcia-Rulfo-nak nincs akkora rutinja, szexuális kisugárzása és pimasz, mégis imádnivaló mosolya, mint McConaughey-nek, mégis epizódról epizódra egyre jobban megkedveljük. Hogy miért? Mert David E. Kelley-nek köszönhetően ösztönösen szorítani kezd a néző a főhősnek: a lecsúszott, mégis tisztességes és zseniális ügyvédnek, akiről tudjuk, egy nap mindenkinél jobb lehet... Persze, Kelley-től vélhetően nem is számított kevesebbre a nagyérdemű, hiszen az ő nevéhez fűződik többek között a "Kilenc idegen", a nemrégiben debütált minisorozat, az "Egy botrány anatómiája", és a Hugh Grant nevével fémjelzett "Tudhattad volna".
A történet gyorsan, agresszív képsorokkal, majd egy érzelmileg merőben más húrokat pendítő visszatekintéssel indul Los Angeles belvárosának egy kietlen parkolóházában, illetve egy - a helyi szörfösök által kedvelt - tengerpart-szakaszon. Nincsenek egyik jelenetben sem párbeszédek, mégis pontosan kirajzolódik előttünk a történet gyújtópontja. Zseniális húzás ez, kevés rendező és forgatókönyvíró mer így indítani.
A főhősünk, Mickey Haller egy "lecsúszott" ügyvéd, akinek már vagy egy éve nincsenek ügyfelei - noha egyedülálló észjárása és a korábbi praxisa miatt az élvonalban kellene lennie. Több házassággal, szeretőkkel, függőségekkel és bonyodalmakkal a háta mögött Mickey maga sem tudja, mit akar az élettől. Visszatérne persze, ha lehetne, de úgy tűnik, maga sem hisz már ebben.
A fent említett gyújtópont azonban beindítja az eseményeket, akár a lavinát, amelyek néhány óra alatt gyökeresen megváltoztatják az ügyvéd életét - legalábbis, ha képes felvenni a hirtelen ritmusváltást és a nyakába zúduló ügyeket, köztük a híres Trevor Elliott aktát, amely nagy nyilvánosság előtt zajlik. A vádlottat, akárcsak annak idején O.J. Simpsont, kettős gyilkossággal gyanúsítják. Az ügyész szerint a férfi féltékenységből ölte meg feleségét és annak szeretőjét, amikor hazaérve az ágyban találta őket. Hallernek meg kell védenie ügyfelét, ám bennünk, nézőkben is rögvest felmerül a kérdés: Mi van akkor, ha Elliott volt a gyilkos?
Persze, a sorozatban ez csak egy ügy a sok közül, amelyek kapcsán epizódról epizódra a tárgyalóteremben találhatjuk magunkat Hallerrel, aki mondhatni egy-egy jól irányzott huszárvágással nyeri meg az ügyeit úgy, hogy a másik fél jogi képviselői labdába sem rúghatnak. Az érvelései azonban sokkal velősebbek és rövidebbek, mint a Brilliáns elmékben a zseniális és nagyon erőteljes kisugárzású Harvey Specteré, és bár nincs is meg Hallerben az a felsőbbrendű arrogancia , mint Harveyban, mégis, a karaktere legalább annyira szerethető. Azt hiszem, a jogi sorozatok varázsa valahol abban is rejlik, hogy "hétköznapi" szituációkat tárnak elénk, amelyeket azonban olyan farzsebből előhúzott aduászokkal oldanak meg, ami nekünk, átlagembereknek eszünkbe sem jutna - noha utólag látva mindegyik kézenfekvő. Ez a jogi tanácsadókat és a forgatókönyvírót dicséri, hisz a fő eseményszálak mellett ezek adják a történet sava-borsát, ráadásul idővel látható: minden ügy hatással van a következőre, sőt, Haller magánéletére is, ami - a csillogás mellett - egyre zűrösebbé válik.
A történet nagyon nézeti magát. Ez egyrészt a sodró eseményeknek, az izgalmas fordulatoknak, a lenyűgöző Los Angeles-i helyszíneknek, a frappáns tárgyalótermi okfejtéseknek, másrészt a színészi játéknak köszönhető. Haller Lincolnja ikonikus, bár nehéz elképzelni, hogy valóban kényelmesen lehet úgy dolgozni, hogy az ember az autójában ülve, a dugóban megrekedve lapoz az aktái között - de legalábbis furcsa látvány a Briliáns elmék elegáns luxusirodája után. Persze épp ebben rejlik Haller zsenialitása: az ő (perdöntő) gondolatai bizony így indulnak be, menet közben, vagy épp az utolsó pillanatban, a legnagyobb városi forgatagban.
Haller magánélete meglehetősen zavaros. Ott az első, és a második exfeleség, és megannyi nő, aki az exek szerint mind széttette a neves ügyvédnek a lábát. És ott van a tini lánya is, akit szeretne nem belekeverni az ügyeibe, de közben arra is vágyik, hogy a gyereke pontosan lássa, hogy ő nem csak egy elvált apuka, egy lecsúszott lúzer, hanem olyasvalaki, akire a gyermeke nagyon is felnézhet. Haller azonban olyan körökben mozog, és olyan ügyeket vállal, amelyek életveszélybe sodorják őt, ezáltal mindent és mindenkit, aki fontos számára.
Mick csapata meglehetősen furcsa: legközelebbi munkatársai, a második exfelesége Lorna (Becki Newton) és annak magánnyomozóként dolgozó élettársa Cisco (Angus Sampson), valamint sofőrje, a kis híján lesittelt afroamerikai lány, Izzy (Jazz Raycole). Haller első nejét, Maggie-t Neve Campbell alakítja, akin mintha sosem fogott volna az idő: ugyanolyan bájos és szerethető, mint a 20 évvel ezelőtti filmjeiben. Kettejük közt remekül működik a kémia, voltaképp nehéz is megérteni, hogy ha két ember ennyire szereti egymást, hogy tudnak azért elválni, mert nehézségeik adódnak? Maggie egyébiránt szakmabeli: egy kőkemény ügyész, aki legalább olyan, ha nem durvább ügyeket kap, mint az exférje, ráadásul annak legfőbb ellenségével randizik, ami megnehezíti mindkettejük számára az objektív ügymenetet.
A sorozat emészthetősége azon is múlik, hogy a jogszabályokat és jogi eszmefuttatásokat vagy következtetéseket nem a maguk nyers valójában, szaknyelven halljuk, hanem Haller szájából, érthető, hétköznapi nyelven, amint elmagyaráz egy-egy ügyet a sofőrjének (és ezáltal nekünk, a nézőknek). Ettől kicsit úgy érezheti magát az ember, mint annak idején a Vészhelyzet című sorozatban, ahol az első évad után minden magyar pontosan tudta a képernyő előtt ülve, mit is jelent pontosan az intubálás. Itt persze senki sem lesz jogi szakértő a végére, de egy kicsit tisztább képet kapunk arról, hogy is működik az esküdtszék, vagy az ügyészség miként dolgozik, milyen sokat nyom a latba egy-egy szakértő véleménye vagy éppen egy koronatanú.
A The Lincoln Lawyer azoknak való, akik imádják a jogi sorozatokat, és szeretik a csattanós ügylezárásokat, a folyamatosan fenntartott izgalmat és bonyodalmakat, és örülnek, ha napról napra részt vehetnek a kedvenceik életében. Mert ez egy "egyben-nézős" sorozat, amit érdemes napról napra követni, nem hosszú kihagyásokkal nézni, ráadásul olyan cliffhangerrel zárul az első évad, ami szabályosan folytatásért kiállt.