Hirdetés

Kibeszélő: Az utolsó királyság

|

Szászok és dánok vérével áztatott harcmező. Levágott fejek, cselszövés, bosszúszomj. Két világ, amely nem tűri meg egymás létezését.

Hirdetés

2022 márciusában debütált a Netflixen a Last Kingdom 5. évada, amelyet hatalmas várakozás előzött meg, hiszen tudni lehetett, hogy ez lesz az utolsó, befejező évad - dacára annak, hogy a Bernard Cornwell "The Saxon Stories" című könyvsorozatán alapuló történet még 1-2 évaddal folytatható lenne.

Az 5. évad egy izlandi képpel kezdődik. Az operatőrök különösen erős szürke filtereket használtak, ami történelmi filmeknél általános, hisz ezzel keltik a "régies" hatást, de ezek a nyitóképek szinte feketék - akárcsak Brida lelke, aki bosszútól felfűtve őrjíti fanatikus seregét. Emberei istennőként tekintenek rá és kislányára (Vibekére), aki anyja utasítására úgy játszik az emberi életekkel, akár a játékbabáival. A vulkáni hamuval borított táj, a sötét fellegek, a tekintetekből megvillanó halálvágy és Brida arckifejezése hátborzongató - a néző lezsibbad... Ez biztos ugyanaz a kedves, mosolygós fiatal nő az első évadból?

Hirdetés

Az első két évadban nem használtak ilyen erős szürke filtereket, itt azonban nyilván nem csak Izland kietlen ridegségét, hanem a történet drámaiságát akarták fokozni, ami - a feszes forgatókönyvnek köszönhetően - sikerült is. Azt hiszem, messze ez a legerősebb  évad, amelyben az eddigiektől eltérően minden epizódban vizesre izzadhatunk a képernyő előtt az izgalomtól, ugyanis nagyon durván elkezdenek hullani a fejek. A harmadik epizódtól ráébredünk, itt bizony minden egyes részben elveszítünk valakit... Bernard Cornwell azonban kitűnő író, aki pontosan tudja, hogy kiket ölhet meg, és kiket nem. Mégis arculcsapásnak tűnik minden egyes haláleset, amibe egy kicsit bele is reccsenünk. De közben az események erősen sodornak tovább, így nincs idő a sebeinket nyalogatni, hiszen ezernyi izgalom vár még ránk.

A történet szerint Brida a fanatikus dán seregével York felé tart, ám első útja Sigtryggr király és Uhtred lányának, Stiorrának a városa felé vezet, hogy megbosszulja rajtuk sérelmeit. Mindeközben a fondorlatos Æthelhelm összeesküvést sző Edward király ellen, hogy tejfelesszájú unokája, Ælfweard legyen a trónörökös. Uhtred Runcornban, Mercia és Northumbria határán állomásozik csapatával, és bár bizonyítéka nincs rá, érzi, hogy Brida hamarosan lecsap rájuk. A fiatal Æthelstant ő neveli, de tudja, ennek hamarosan vége.

Négy évad személyiségfejlődése koronázódik meg ebben az évadban, mi pedig csak nézünk, milyen király lett Edwardból - miközben látjuk benne néhai apját, Alfredet, akitől eddig nem is különbözhetett volna jobban. Vagy ott van a király édesanyja, Ælswith, akinél kőkeményebb és rosszindulatúbb királynét aligha hordott a hátán a föld, mégis, ebben az évadban egy egész más aspektusból láthatjuk őt és az indítékait. De beszélhetnénk Bridáról is, aki szabályosan kivetkőzik magából, vagy Sigtryggr királyról, akit most ismerünk meg csak igazán.

A szereplőgárda iszonyú széles, mégis minden fajsúlyos szereplőnek megismerjük a saját, egyedi háttértörténetét, látjuk a karakterek evolúcióját és azt, hogy milyen tökéletesen illeszkedik egyik esemény a másikhoz, miközben mind egy nagy végső fejlemény felé tartanak. A történet nagyon összetett, az epizódok figyelemreméltóan izgalmasak, pörgősek, szellemesek, egyediek és feszesek, no és hatalmas cliffhangerekkel záródnak - hogy véletlenül se tudjuk abbahagyni a nézésüket.

A színészi játék nagyon erős, kiváltképp a karakterek érzelmi hullámvölgyeiben, amelyek ebben az évadban sosem látott mélységekig nyúlnak. Alexander Dreymon (Uhtred), Eliza Butterworth (Ælswith), Emily Cox (Brida), Timothy Innes (Edward) és a többiek a sorozattal együtt nőttek fel a szerepeikhez, ami - a játékuknak köszönhetően - eposzi magasságba emelte ezt az évadot. Ha valóban ez volt a sorozat lezáró része, kalapot kell emelnünk a csapat előtt, mert tökéletes!

Ezt láttad már?

Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni.


A csatajelenetek sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak, mint a korábbi évadokban: több a levágott fej, gyakrabban fröccsen a vér, nyersebbek, erőszakosabbak a képek, ám mégsem érezzük újdonságnak, mivel az események és a karakterfejlődések megkövetelik mindezt. Több az ármány, az aljasság, a halál és a fájdalom - és az általuk felszínre törő mondanivaló is.

Az operatőri munka lenyűgöző, a jelmezek, frizurák, helyszínek kifogástalanok, az ember inkább érzi időutazásnak a látottakat, mint sorozatnak. A párbeszédekbe rejtett poénok rettentően feldobják az amúgy sok esetben dermesztő jeleneteket, kiváltképp, amikor Uhtred, Finan és Sihtric cinkeli egymást. Őket látva azt hiszem, a modern kor férfiai nagyon is szeretnének úgy élni, úgy gondolkodni és úgy reagálni a dolgokra, mint ők hárman.

Nagyon szép a két vallás egymás melletti hullámzása. A vikingek istenei és a keresztény Isten útjai folyton összefonódnak, Uhtred pedig érző szívvel óvja mind az öreg szerzetesek, mind a harcos dánok hitét, miközben egyaránt elfogadja mindkét oldal világképét. A papok kapcsán azonban az 5. évadban akadt némi kérdőjel bennem, jelesül az, hogy a Valhalla című sorozathoz hasonlóan itt is feltűnik az afroamerikai karakter, Benedict atya (Patrick Robinson), aki sehol sem szerepel az adaptáció alapjául szolgáló regényekben. Abban az érában dánok és szászok harcoltak egymással, így fura, hogy Patrick Robinsonnal játszatták el a szerepet, hiszen ez olyan, mintha a történelem legsikeresebb rabszolgafelkelését vezető François-Dominique Toussaint Louverture-t, a "fekete Napóleont" egy finn színész játszaná, vagy Cooper Utolsó mohikánját egy kínai színész alakítaná. Hiteles lenne?

Az utolsó királyság 5 évada 46 epizódon keresztül mesél nekünk a szászok és a dánok kultúrájának, vallásának, hitvilágának az össze-összecsapásáról és a közöttük hánykolódó fiktív hősről, Uhtredről, aki egy kicsit mindkét oldalhoz tartozik, s mindkettőt a magáénak érzi. Az ő sorsa valahol a miénk is, kiváltképp most, a legutolsó évadban, hisz tudjuk, ismerjük lelkének minden örömét és bánatát. Bernard Cornwell története a gyönyörű helyszíneknek, a briliáns színészi gárdának, a remek forgatókönyveknek és rendezésnek köszönhetően műfaja egyik legizgalmasabb darabja. Hogy kinek ajánlom? Mindenkinek. Azoknak is, akik eddig nem kedvelték a történelmi sorozatokat, mert Az utolsó királyságot/The Last Kingdomot imádni fogják.

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.