A Netflix premierfilmje alaposan rászedett, mivel olyan színésznőket vett meg a Bosszúra készen című filmjéhez, mint a Trónok harcával híressé vált Sophie Turner vagy a meseszép hangú és igen tehetséges Camila Mendes, aki a Riverdale című sorozat ikonikus alakja volt, no és komolyabb szerepet kapott a Stranger Stings-ben megkedvelt Maya Hawke is, aki olyan szülőpárossal dicsekedhet, mint Uma Thurman és Ethan Hawke. Gondoltam, ilyen szereplőgárda mellett mi baj lehet egy vígjátékkal?
A történet a Rosehill gimnázium gazdag diákjainak luxuséletébe kalauzolja el a nézőt. Elképesztő villákat és gardróbokat, hihetetlen partykat és autókat láthatunk strasszköves rendszámtáblákkal. Divatgálákra való ruhák és ékszerek tűnnek fel olyan kamaszokon, akik elvileg jó hírű egyetemekre készülnek, ám a párbeszédeiket hallva ez egy kicsit sem tűnik hitelesnek. Fejhangú vihogás, csapnivaló dialógusok és agyatlan csipogás jellemzi a filmet, ezért nagyon nehéz a konfliktusra összpontosítani, ami amúgy is rettentő felszínesen, pocsék dramaturgiával lett összerakva.
Adott az aranyifjú, az iskola császára, az alfa szerepében tetszelgő Max (Austin Abrams), aki elcsábítja a csinos és igen népszerű Drea-t (Camila Mendes), majd megosztja az iskola minden diákjával a lány neki szánt szexvideóját. Kb. ennyi a film cselekménye, illetve az erre való - harcostársnővel kiegészült - visszavágás, ami akár jó is lehetett volna. Camila színésznőként a maximumot hozza, de nagyon kevés neki ez a tér, zs-kategóriásak a mellékszereplők, a poénoknak szánt aranyköpéseken pedig nem hiszem, hogy bárki is harsogva felröhögne. ("Úgy állsz ott, mint akiben félrecsúszott a tampon.")
A 2007-es Pletykafészek című sorozatban ármány ármányt követett, de a főszereplők egytől-egyig IQ-ból szívatták egymást, valós volt minden fájdalom, minden dráma, életszerű a színlelt béke és az újabb hátbaszúrás azoktól, akiktől épp nem várt semmi rosszat a néző. Itt nem karizmatikusak a szereplők, és hiába gazdagok mind, nem érződik sem a hatalmuk, sem az intelligenciájuk. Nem hitelesek a márkás göncök és a Kardashian-féle sminkek a tiniken, és nem hitelesek az osztályteremben feltett lábbal ülő diákok, akik egyébként komoly egyetemekre készülnek.
A forgatókönyv sajnos csapnivaló, a dialógusok sótlanok, nincs bennük semmi eredeti, nem szellemes, nem csípős, unalmas, lapos az egész. Max karaktere (de az őt megformáló színész is) híján van minden szexuális vonzerőnek és intelligenciának - egy Drea-szintű lány vélhetően az életben nem jönne össze egy ilyen nyápic műmájer alakkal. Kettejük között az égvilágon semmi kémia nincs, így nem hiteles sem a szerelem, sem a szakítás, sem a film végére szánt hatalmas (de valójában rém klisés) csattanó, ami csak arra jó, hogy fellélegezzünk, végre vége ennek a borzadálynak.
Mindemellett tudom és látom, hogy a fiatalok körében népszerű ez a film. A lányaim osztálytársainak tetszett a Bosszúra készen, de eláruljam, hogy miért? Azt mondták, azért, mert jók voltak a szettek. Menők voltak a sminkek, a csajok gardróbja, a villák, a medencék, a szabályosan álló loknik és az aranypántos kisestélyik. Ők is szeretnének ilyen "instásan" kinézni és ők is partiznának és élnének így, ilyen jólétben, ilyen körülmények között, hiszen mindez az átlag tinik számára elérhetetlen álom. A történet azonban szerintük is unalmas és gagyi, a konfliktuson pedig csak nevettek (mert miért csodálkozik az, aki ilyen videót készít magáról és el is küldi azt?), nem érezték át az írók altal megálmodott "drámát".
A film hősei kamaszok, akiknek a felnőtté válásáról is szólni akar a film, de a bulizáson és a rongyrázáson túl nem sokat látunk belőlük. A történet legüdítőbb pillanatait a különféle ruhákba öltöztetett szakállas agáma nyújtja - ő a legjobb és legeredetibb karakter az egész gárdában.
A bosszú remek szikra bármilyen filmben. Gondoljunk csak a Kill Bill című filmre és Uma Thurmanre, majd arra, hogy milyen jeges gyűlölet vezéreli az általa életre keltett karaktert mindaddig, amíg mindenkin, aki korábban ártott neki, bosszút nem áll. Ehhez képest az ebben a filmben megjelenített bosszú harmatgyenge - egy igazi szociopata ugyanis nagy ívben sz*rná le mindazt, amit végül kap, és a sleppje is magasról tenne rá. Akkor meg mi értelme van az egésznek?
Camila Mendes, Maya Hawke és Sophie Turner hibátlanul hozzák a karaktereiket, de nem tudnak túllépni a kezükbe adott forgatókönyvön, így sajnos ők sem tudják megmenteni a gagyi történetet. Pedig kidolgozhatták volna jobban a meleg-kérdést és az azzal járó megbélyegzés fájdalmát, megmutathatták volna a kiszivárogtatott szexvideó hosszútávú következményeit és annak minden lélekromboló aspektusát, ami gyakran károsabb, mint a hirtelen jött szégyen, de egyetlen igazán hangsúlyos jelenet sem volt a történetben. Mélység helyett azonban jócskán kaptunk giccset és cukormázat, semmitmondó nyafogást és a végén, mintegy arculcsapásként egy súlytalan, teljes mértékben kiszámítható véget.
Hogy kinek ajánlom ezt a filmet? Senkinek. Ennél sokkal jobb a Riverdale vagy a régi Pletykafészek, ha valaki ilyen témájú filmekre vágyik, inkább azokat nézze meg, ezt meg villámgyorsan ikszelje ki.