A két évvel ezelőtt debütált, idén pedig második évadával folytatódó sorozat megdöbbentő módon elsőként itthon az általános iskolás (!) gyerekek körében aratott igazán nagy sikert. Ez annyiból demoralizáló, hogy bár a történet az elegáns angliai elit világában játszódik, a szereplők legalább ugyanannyit szexelnek (és ugyanolyan unalmasan), mint a sokat köpködött 365 nap című trilógia 2. részében. És míg a régebben megfilmesített Jane Austen regények nagyon is valók voltak a fiatalabb korosztálynak, szerintem ez nem nekik íródott.
No, de lássuk a történetet! Az egyszerre modern és régimódi, de hiteles történelmi sorozatnak semmiképp sem nevezhető szappanopera a Bridgerton család szemével mutatja meg az 1813-mas londoni érát. Láthatjuk a régimódi Londont és az eladósorba kerülő lányok bemutatkozását a királynő előtt, ahogy a rettenetesen ízléstelen, már-már komikus tollas fejdíszeikben az uralkodó elé állnak és mosolyogni próbálnak - mert kb. ennyihez értenek. A roppant unalmas központi téma, ami áthatja a két évadot: a férjhez menés - bármi áron. Nyilván, ez akkoriban valóban nagyon fontos volt a nőknek, kiváltképp, hogy jó partit találjanak, aki nem csak gazdag, de még jóképű is, de a forgatókönyvben megírt felszínes, semmitmondó női csevegés elviselése embert próbáló feladat a nézőnek. Az első résznél arra gondoltam, nem csoda, hogy ezt a sok buta, sipogó nőt, akik csak a ruhákról tudnak nyafogni, egyetlen férfi sem akar feleségül venni. A másodiknál pedig arra gondoltam, hiába láttam a trailer alapján nagy potenciált ebben a sorozatban, nem nézem tovább, mert annyira unom, hogy ülve elalszom a képernyő előtt. De aztán felvillantak Lord Anthony Hastings (Regé-Jean Page ) gyermekkorának emlékei (flashback formájában) és arra gondoltam, ez jó. Az egyetlen izgalmas szál az egész sorozatban!
Azt hiszem, a sorozat készítői talán valamilyen módon le akarták lovagolni a "Nagy Katalin - A kezdetek" című sorozat sikerét, ami egyedülálló műfajt teremtett a roppant szellemes forgatókönyvvel és a nárcisztikus pszichopata Nagy Pétert alakító Nicholas Hoult briliáns játékával, de nem sikerült nekik, a Bridgerton család fényévekre van a fuckoffozó orosz cári családtól. Hogy miért? Elsősorban a sekélyes forgatókönyv és a poros, klisés, agyatlan párbeszédek, no meg a súlytalan, kilószámra a történetbe szórt szex miatt. Pedig a szereposztás teljesen rendben van, a karakterek érdekesek lehetnének, ha nem ilyen lapos történet lenne köréjük szőve.
A két évad nagyjából ugyanarról szól, rengeteg az önismétlés, a klisé. Összetalálkozik két fiatal, akik roppant ellenszenvesnek tartják egymást. Epés megjegyzéseket tesznek hát egymásra, és kinyilvánítják, ők ketten aztán soha nem szeretnének egymásba - ez nyilván a Jane Austen-vonal, de innen azért lehetett volna továbblépni, de a készítőknek nem sikerült. A másik vonal: a nősülni soha nem szándékozó férfiak szerelembe esése, ami elnyújtva, mint a rétestészta rém fárasztó, pláne, hogy végig érezhető, hová fut ki a konfliktus vége. Anthony Bridgerton (Jonathan Bailey) az ügyeletes szépfiú, aki színészileg jó alakítást nyújt, de a karaktere logikátlan és üres. Ő a szeretőző szívtipró, aki a szajházás után rádöbben, nősülni akar, majd úgy válogat a fiatal arisztokrata lányok közt, mint a lóvásáron. Miért, ő mindenkinek kell?
Az, hogy a királynő és az angol udvar fele afro-amerikai, már megszokott, a fent említett cári udvarban is mindenki afrikai származású volt a Netflix szerint, de mint tudjuk, ma már enélkül nem lehet filmet készíteni, és voltaképp könnyen meg is lehet szokni. A Charlotte királynőt alakító Golda Rosheuvel csúnyán gúnyt űz a valódi Zsófia Sarolta brit királynéból, bár az ő alakítása is beleköthetetlen, akárcsak a sorozat főhősnőjét, Daphne-t alakító Phoebe Dynevor, akinek viszont olyan rettenetes, 3 cm-es frufrut készítettek a fodrászok, hogy a 8 epizód alatt végig arra gondoltam, Istenem, zselézze már le valaki ennek a lánynak a haját!! De úgy hagyták, jobb híján ezzel (?) ábrázolva a lány bakfisból érett nővé (?) válását, mert az esküvőre végül előkerült a forgatáson vélhetően elveszett zselé.
A sorozat érdekessége kellett volna, hogy legyen a gunyoros narrátor, aki végigkíséri a filmet. A rejtélyes írónő, aki mindenkiről könyörtelenül lerántja a leplet, Lady Whistledownként szignózza az általa titokban nyomtatott lapot. Ha nem lett volna már 6 évados Pletykafészek sorozat 2007-ben, majd tavaly (egy rémesebb verzióban) az Új Pletykafészek, azt mondanám, na végre, egy eredeti ötlet! De ez sem az, bár a karakter végső soron nem rossz, és rá egyáltalán nem gyanakodtam, még a nyolcadik epizód végén sem.
Bár a külföldi kritikusok komoly szexuális feszültségről írnak, ez nem érezhető a sorozatban, inkább az az érzése támad az embernek, hogy ahol nem volt elég történet, ott gyorsan megnyomták a Final Draft-ban (a forgatókönyvíró szoftveren) a kijelölés + másolás gombot, és a játékidő üres perceit úgy töltötték ki, hogy szex a parkban / lépcsőházban / kertben / szökőkútban / érkezőasztalon / falnál / tó mellett. Hol itt a feszültség? Kémia nincs, egy szikrányi sem, pedig az érezhető, hogy a színészek jól érezték magukat a forgatáson és hibátlanul szórakoztak, de erotika és fülledtség? Annak idején a Jane Austen Büszkeség és Balítélet című regényéből készült 1995-ös sorozatban Mark Darcy (Colin Firth) és Elizabeth Bennet (Jennifer Ehle) egyetlen összepillantásában több erotika volt, mint itt a két évadban.
A sorozat ezzel együtt nézeti magát - ám ez a (helyes főszereplő színészek mellett) a mellékszereplőknek és a visszatekintéseknek köszönhető. Anthony gyermekkora és karakterfejlődése, Eloise Bridgerton (Claudia Jessie) fura egyénisége, Benedict Bridgerton művészi énje és mássága, a lányait védelmező Lady Violet vagy a nehéz sorsú Miss Marina Thompson, a szabad erkölcsű festő, a kétes becsületű bokszoló és a játékfüggő férj mind-mind izgalmas karakterek - véleményem szerint ők adnak annyi sót-borsot a fő cselekményhez, hogy végül a két évad emészthető és valamilyen szinten szórakoztató lesz.
Nem tudom, milyen újdonsággal fog előrukkolni a Netflix a következő 3 előre berendelt évadban és a királynőről szóló spin-off sorozatban, de félő, hogy a téma ugyanez lesz: az ifjabb (és színtelenebb) Bridgerton-lányok és fiúk kiházasítása. Reméljük, a jelenlegi forgatókönyvírók addig kipihenik magukat és képesek lesznek fordulatokat is beleírni és némi eredetiséget belecsempészni a szövegkönyvbe, hogy ne tegyék tönkre az amúgy jó karaktereket és remek színészeket, különben kénytelenek leszünk visszatérni Péter cárékhoz - legalábbis, ha szórakozni akarunk.