Az Amazon Prime talán legmegosztóbb sorozata egy olyan művészfilmes projekt, amely ötvözi az akciófilmek és a rappalés elemeit. Az alkotók, Junior Okoli és Chas Appeti egy olyan történetet mesélnek el, amiről az elején a narrációban elhangzik, ez talán nem is egy film, hanem a nagybetűs valóság... Mi pedig az operatőrrel együtt alámerülünk a dzsungel, vagyis a getto legsötétebb, legerőszakosabb bugyraiba.
Az alaptörténet nem túl bonyodalmas: Gogo, a piti bűnöző és egyben leendő apa úgy dönt, terhes barátnője (és nyilván maga miatt is) jó útra tér. Már csak egy utolsó meló van hátra az atomsuttyó Slim (a rapper RA) nevű haverjával, aztán utána a vízözön, lelép örökre.
A balhé azonban rosszul sül el (szó szerint), és néhány órán belül már egy gyilkos horda liheg a srác nyakában. Gogót bűntudat gyötri, érzi és tudja, hogy ez az egyetlen rossz lépése meglehet, mindent tönkretesz majd, hiába menekül el innen, de ekkor már nyakig benne ül a pácban. A szajrén túl kell adnia, így egy régi baráthoz fordul, hogy a halott férfi különleges óráját mielőbb elpasszolja. Az alvilági díler Mia (a manchesteri rapper IAMDDB) azonban már az ellenség (M24 és J Fado) markában vergődik, csak nem tud róla...
Ez a vonal tulajdonképpen kellőképpen izgalmas is lenne, de ahogy a srácok a legfeszültebb pillanatban elkezdenek rappelni (egyébként teljesen jól), az egészen megdöbbentő. Hogy miért? Mert hiába tudjuk, hogy ez egy rappelős krimi, nem a legpergősebb pillanatokban kéne a srácoknak rímet faragniuk. Persze, a sokadik rappelés után kezdi ezt megszokni az ember, de a rappelés rettenetesen odavág a feszes helyzeteknek. A sorozat végére mondjuk az is felvetődött bennem, hogy vajon ezek a rapperek el tudták volna hagyományos módon mondani a szövegkönyvet?
Londonból nem sok látszik, mivel mindig éjszaka van, és a felvételek zöme vagy sötét sikátorokban, vagy klubokban, vagy lakásokban játszódik. Ennyi erővel bárhol felvehették volna. A szereplők rettenetesen egysíkúak. Oké, itt mindenki gettólakó gengszter, de miért nem karakteresek? Az olasz maffiáról szóló filmekben minden egyes maffiózónak megvan a maga karaktere, mindannyian különböznek egymástól. Itt mindenki csak ordít, fuckozik és lő - ja és izzad, semmi másban nem különböznek egymástól. Gogo kilóg a sorból, Ezra Elliott tesz róla, hogy az ő alakítása más legyen, mint a többieké. Tőle meg is kapjuk azt, amire számítunk: egy jólelkű bűnözőt, akiben a tettei ellenére van erkölcsi tartás.
Rajta kívül Marcus (Poundz) és Bianka (Amaria Bb) kapcsolata az, ami leköti az embert a sok bandaháború közepette. Ez a legérdekesebb, de sajnos egyben a legrövidebb eseményszál, ami súlyos titkok feltárásához vezet. Ez volt a sorozat legmegdöbbentőbb kapcsolata, ez ügyesen volt megírva. A látványvilág és az operatőri munka nagyon izgalmas, a levegőt keresztülhasító puskagolyók, a fröccsenő vér és a kifolyt agyvelők sokkoló perspektívából lettek felvéve.
Nem tetszett viszont a gyerekek elleni erőszak ilyen részletes bemutatása. Utálom, ha gyerekeket bántanak, de itt... Az is elég lett volna, ha látjuk, hogy egyikük-másikuk áldozatul esik, de ilyen részletesen, lélekpróbáló részek voltak ezek. Nyilván, abban a világban ez mindennapos, a nézőnek viszont nem az. És egyetlen gyerekhalált sem lehet enyhíteni a filmvásznon, ezt minden filmes tudja. Ahol végignézzük, amint gyerekeket ölnek, ott nincs utána az a revans, nincs az a dicső tett, ami képes lenne ezt a túloldalon egyensúlyba hozni, így mondhatni, a sorozat vége sötét, vértől ragacsos és erősen lehangoló, noha a Nike reklámokat megszégyenítő narráció nagyon bölcs dolgokkal próbál útnak ereszteni minket.
Az is furcsa, hogy miért kellett két történetet egy sorozatba tömöríteni? Hiszen három rész Gogóról, míg a másik három Marcusról szól. Mindketten jobbá szeretnének válni, mindketten ki szeretnének szállni a Dzsungel világából. Miért nem volt elég egy történet a készítőknek? Az első még csak-csak pörgős, de a második erőltetett, sablonos és unalmas. A rappelés ezzel együtt figyelemre méltó, de lehet, hogy ezek sokkal jobban illettek volna egy-egy szókimondó, sötét hangulatú rap-videóba, mint egy akció-sorozatba.
Művészi értékét tekintve a sorozat mindenképp érdekes és a műfaj kedvelői imádni fogják, de "hétköznapi" mozi- és sorozatrajongóknak semmiképp sem ajánlanám, mert rém erőszakos, a sok rap a legtöbb jelenethez nem passzol, és csupa önismétlés az egész. A rap-rajongóknak tetszeni fog, de a nagy többség jó eséllyel áttekeri vagy kiikszeli majd ezt a filmet.